A világszerte kirobbanó tüntetések helyreállítják a demokráciába vetett hitet

Egyre több országban törnek ki tömeges tiltakozások, amelyek rámutatnak, hogy mennyire erős a társadalmi egyenlőség iránti igény.

Hongkongtól Ecuadorig, Szudántól Irakig az egész világon dühös tüntetők ezrei özönlenek az utcákra, esetenként összetűzésbe kerülnek a rendőrökkel, törnek-zúznak, randalíroznak. Közös vonás, hogy sehol nincs egyértelmű vezetőjük. A demonstrálók még a reménytelenül szektariánus Libanonban is dacosan és egységesen lépnek fel. És három fej már le is hullott: Szudán, Algéria és Libanon vezetői.

A tüntetők motivációja országonként különböző – Libanonban például a WhatsAppon keresztül lebonyolított hívásokat akarták megadóztatni, és emiatt vonultak utcára, Chilében pedig eredetileg a metrójegy árának felemelése ellen tiltakozott a lakosság. Mindazonáltal mindkét esetben elmondható: az emberek azért nyúltak radikálisabb eszközökhöz, mert a tartós egyenlőtlenség elfogadhatatlanná vált az országukban – különösen a munkanélküliek és azon belül is a fiatalok körében -, amelynek hátterében a gazdasági hanyatlás áll.

Bár nehéz pontosan meghatározni egy egységes okot az egyidejű tüntetések mögött, egy “mítosz” eloszlatása mindenesetre lehetséges: a zavargások nem azért törtek ki, mert – ahogy azt a New York Times a múlt héten megfogalmazta – “globálisan leállt a demokrácia terjeszkedése”.

Az ilyen és ehhez hasonló kijelentések túl sokat adnak a demokrácia konzervatív fogalmára. Az olyan hidegháborús intézmények, mint például a Freedom House (amerikai központú civil szervezet, amely a demokrácia, a politikai és emberi szabadságjogok helyzetének kutatásával foglalkozik) demokráciáról alkotott fogalma összekeveri a demokráciát a választásokkal és más eljárási kérdésekkel. Figyelmen kívül hagyja azt az egyszerű tényt, hogy a demokrácia mindenekelőtt társadalmi érzés, az egyenlőség és a méltóság iránti potenciális forradalmi igény – ami a nyugati világban már a XX. századra kialakult.

Alexis de Tocqueville, a szabadság és a demokrácia eszméinek tudós szószólója a maga idejében azt jósolta, hogy minden társadalom elkerülhetetlen sorsa a demokratizálódás, függetlenül attól, hogy mennyire mélyen hierarchikus. Világosan megmondta, hogy miután “megsemmisítette a monarchiát és az arisztokráciát”, a demokrácia “nem torpan meg a burzsoázia és a gazdagok akarata előtt”.

Az európai burzsoázia és a 19. század gazdag polgárai valóban sok energiát fordítottak a demokrácia visszaszorítására, és az egyszerű emberek – különösen az ipari munkásosztály és a nők – elnyomására. Walter Bagehot, a The Economist című nagytekintélyű szakfolyóirat ünnepelt szerkesztője megszállottan arra kereste a választ, hogy “milyen biztonsági intézkedéseket lehetne hozni a demokrácia ellen”.

Aztán egyik politikai sokk jött a másik után, és kiderült, hogy – amint azt Tocqueville is megírta – a demokratikus korban az emberek “lelkes, telhetetlen, örökkévaló és legyőzhetetlen szenvedéllyel viseltetnek az egyenlőség iránt”, valamint hogy “tolerálják a szegénységet, a rabszolgaságot és a barbárságot, de nem tolerálják arisztokráciát”. Ez az intolerancia pedig most ismét megmutatkozik a dühös elitellenes lázadásokban, ráadásul még feltűnőbb a posztkoloniális világban, amely az arab tavasz óta egyre többeket felbátorít.

A 40 év feletti polgárok még emlékezhetnek olyan időkre Ázsiában és Afrikában, amikor a túlzott tiszteletadás – vagy esetenként félelem – jellemezte az uralkodók és a nép, a gazdagok és a szegények, valamint a felső és az alsóbb osztályok kapcsolatát. Lévén mentelmi joguk volt, a gazdagok és hatalmasok mindent megúsztak – néha még gyilkosságokat is. Ez a kis létszámú elit rendszerint meglopta az állam pénztárcáját, és Londonban, New Yorkban és Párizsban költötte el a pénzt, növelve ezáltal az ingatlanügynökök, a Harrods és a Bloomingdale’s nyereségét, a partiszervező- és escort cégekről nem is beszélve.

Ennek “modern kori megfelelője” a hatalomból nemrég eltávolított Szaad Haríri libanoni miniszterelnök, aki állítólag egy 16 millió dollár értékű ajándékot adott egy bikini-modellnek, akivel a Seychelle-szigetek egyik luxusüdülőjében találkozott.

Bejrút, 2019. október 29.
Libanoni demonstrálók ünneplik Szaad Haríri miniszterelnök és kormánya lemondását Bejrútban 2019. október 29-én. Haríri a korrupció és a gazdasági válság ellen, valamint a kormány távozásért közel két hete kezdődött országos tüntetés-sorozat hatására döntött így.
MTI/EPA/Vael Hamzeh

Még Indiában is, amely állítólag a világ legnagyobb demokráciája, évtizedeken át egyetlen család uralta a politikát. Az országba látogatók nem győztek csodálkozni a szenvedő milliók végtelen türelmén, és azon tűnődtek, hogy miért nem lázadtak még fel kegyetlen uraik ellen.

A társadalmi hierarchiák végül az 1990-es évektől kezdve kezdtek jobban és gyorsabban megrepedezni, mégpedig a szélesebb körű politizációnak, a műveltség terjedésének, valamint a műholdas televíziós csatornák és a digitális média megjelenésének köszönhetően. Indiában 2011-ben, a korrupt uralkodó elit elleni hatalmas tömegtüntetések idején mutatkoztak meg az első jelek arra, hogy az indiai társadalom és a politika radikális átalakuláson megy keresztül. Valójában ezek a demonstrációk készítették elő a színpadot Narendra Modi jelenlegi kormányfő számára.

  • Néhány példa a nagyvilágból:

Persze nincs garancia arra, hogy a kormányzó elit elleni jelenlegi lázadássorozat nem ad hatalmat a demagógok kezébe, hiszen volt már erre példa. (A 19. század végén Európában a szélsőjobboldali és antiszemita mozgalmak szintén eltérítették a demokrácia iránti igényt, perifériára szorítva ezáltal a baloldali és liberális pártokat.)

Ahogy akkor is, a gyakorlati kihívás most is az, hogy miként lehet a tömeges demokráciát összeegyeztethetővé tenni az egyéni szabadsággal – azaz hogyan lehet olyan politikai és gazdasági intézményeket létrehozni, amelyek képesek a társadalmi mozgalmak hatalmas energiáját “egy nagyobb jó” érdekében felhasználni.

Időközben pedig ellen kell állnunk annak az állításnak, miszerint a demokrácia hanyatlóban van. Mert ha a demokrácia a nép uralmát és a társadalmi egyenlőség iránti igényt jelenti, akkor bizony nagyon is szemtanúi lehetünk a virágzásának, mégpedig a világ legnépesebb részein.

Forrás: Bloomberg

Felkapott hírek

Friss hírek

Uniós költségvetés: kialakultak a frontvonalak

Diplomáciai források szerint Charles Michel, az Európai Tanács elnöke péntek reggel mutathatja be az uniós tagállamok vezetőinek az új javaslatot, amely az éjszakába nyúló kétoldalú megbeszéléseken pontosított tagországi álláspontok alapján készülhet. Egyelőre nem látni, hogyan tömik be fel a britek kilépése miatt keletkezett költségvetési lyukat.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás