Indul a virtuális turizmus kora

Miért fektetnek be a nagyobb légitársaságok a virtuális valóságba? Nos, leginkább azért, mert a globális turizmus fellendülése egyre kevésbé fenntartható.

A legnagyobb japán légitársaságot – All Nippon Airways – üzemeltető ANA Holdings-nál úgy gondolják: az utazás jövője az, hogy az emberek egyáltalán nem fognak utazni. Jó példa erre, hogy a múlt hónapban egy Óita prefektúrában élő házaspár egy, a cég által gyártott robotot használt, hogy napi szintű kapcsolatban legyenek a lányukkal – az egyszerűen csak Avatárnak hívott “eszközt” a lány irányította Tokióból.

Bár a robot úgy néz ki, mint egy porszívó, amelyhez egy iPad-et csatlakoztattak, a képernyőn megjelenik a lány arca, a szerkezet kerekei pedig lehetővé teszik, hogy mozogjon a lakásban, mintha valóban ott lenne, sőt mi több, például csatlakozhat a szüleihez az ebédlőasztalnál.

Ez furcsa lépésnek tűnhet egy globális légitársaság részéről, azonban ahogy egyre inkább öregszik a népesség, a tengerentúli utazások egyre kevésbé lesznek fenntarthatóak. Az ANA és versenytársai éppen ezért inkább arra fogadnak, hogy úgy is kereshetnek pénzt, ha “otthon tartják” az utazni vágyókat.

A “virtuális utazás” fogalma természetesen nem újkeletű dolog. A mesemondók, az utazásaikat megíró kalandorok és a művészek történetei évszázadok óta kiszolgálják a “fotel-turisták” igényeit. A biztonságos, sűrűn indított járatok csak az utóbbi évtizedben váltak elérhetővé a nem gazdagok számára, nagyrészt az olcsó repülőjegyeknek és a home-sharing (otthonmegosztó) szolgáltatásoknak köszönhetően. 2018-ban az utazási és turisztikai ipar csaknem 4 százalékkal nőtt, és a globális GDP több mint 10 százalékát tette ki.

És még úgy is, hogy a középosztály feláll a karosszékből és ténylegesen elutazik, vannak arra utaló jelek, hogy egy “utazás utáni társadalom” van kialakulóban. A fenntarthatósággal kapcsolatos aggodalmak – és az olyan mozgalmak, mint a Svédországban kirobbant, egyre népszerűbb “flight-shaming”, amely arra buzdít, hogy mielőtt repülőjegyet veszünk, gondoljuk végig, nem tudnánk-e másik közlekedési mód mellett dönteni – egyre inkább “drága mulatságnak” számítanak a környezetszennyező légitársaságoknak, az ilyen kezdeményezések ráadásul átterjedhetnek más utazási formákra is. Svédországban máris elindult valami: sűrítik a belföldi és nemzetközi vonatjáratokat, mert  a mozgalom hatására egyre többen döntenek úgy, hogy a földön maradnak, és nem szállnak repülőre, még üzleti út miatt sem.

A turisztikai fellendülés közben nyomás alá helyezi a népszerű úticélokat, és arra kényszeríti őket, hogy vizsgálják meg a látogatók korlátozásának lehetőségeit. A gazdag társadalmakban tapasztalható drasztikus szintű öregedés ugyanakkor egyet jelent azzal, hogy az idős emberek – fizikai állapotukból kifolyólag – egyre kevésbé vállalkoznak a hosszú utakra, ez pedig egyre növekvő igényt teremt alternatív módszerek iránt a világ megtapasztalására és a másokkal való kapcsolattartásra.

Az idegenforgalmi ipar számára a virtuális valóság tökéletes választ jelent ezekre a növekvő trendekre. Egy másik japán légitársaság, a First Airlines például újabban lehetővé teszi az ügyfeleinek, hogy Tokióban maradva tapasztalhassák meg az utazás élményét: egy direkt erre a célra kialakított repülőgépen ülhetnek, ahol divatos ételeket szolgálnak fel nekik, mielőtt VR-túrára vinnék őket például New Yorkba, Párizsba vagy épp Rómába. A társaság az olyan idős utazókat célozza meg, akik nem akarják a nyakukba venni a valós utazással járó szervezést és gondokat. Az említett három város egyébként rendkívül népszerű, szinte mindig teljes a foglalás az ide “induló” VR-utazásokra.

Az ANA mindazonáltal nagyobb dolgokban gondolkodik: a robotikát, a haptikus technológiát és a gyors kommunikációt felhasználva létre akarja hozni az “azonnali transzportálás új módját”, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy “jelenlétüket, tudatukat, tudásukat és képességeiket” távoli helyekre teleportálják. Kevésbé magasztosan fogalmazva: az ötlet az, hogy a VR-élményt több érzék – beleértve az érintést is – stimulálásával tegyék még vonzóbbá.

Ilyen módon például a videokonferenciák hamarosan a résztvevők kézfogásával indulhat, míg más technológiák egy nap lehetővé tehetik, hogy az “utazó” azt érezze, épp egy távoli tengerparton vagy egy hegytetőn sétál. A japán űrügynökség egyébként azt reméli, hogy a cég Avatárjait holdkutatásra is felhasználja majd.

Az ANA nem tervezi, hogy a jövő év előtt elkezdi az Avatárok értékesítését, amelyek kezdeti verziói határozottan egyszerűek lesznek. Profit persze szinte nem is lesz: egy becslés szerint az ilyen technológia globális piaca 2023-ra mindössze körülbelül 300 millió dollárra fog rúgni. Összehasonlításként, az ANA hagyományos utazási üzletága tavaly több mint 19 milliárd dollárt hozott a konyhára.

De ha a virtuális vakáció – mint üzleti lehetőség – egyelőre nem is rúg labdába a piacon, úgy tűnik, hogy a családtagok vagy munkatársak közti fizikai távolságot áthidaló technológiák piaca nemsokára ki fog bővülni. Az elmúlt két évtized során az olcsó videokonferencia-alkalmazások megváltoztatták a családok és a vállalatok kommunikációját a világ minden tájáról. A következő lépés így a – szintén megfizethető – robotok lesznek, amelyek lehetővé teszik számukra a fizikai interakciót.

Bár nem valószínű, hogy az ANA robotjai egyhamar felváltják a repülőgépeket, az szinte biztosre vehető, hogy részei lesznek a csúcstechnológiájú utazás jövőjének.

Forrás: Bloomberg