A munkahelyteremtés lehet gyógyír a válságra

Bár sokan a válság lecsengéséről beszélnek, egy gazdasági-szociális mutatószám az ellenkezőjére hívja fel a szakértők és politikusok figyelmét. A friss Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), valamint Eurostat statisztikáinak napvilágra kerülése után egyre erősödött a vélemény, miszerint a korábban alkalmazott válságkezelő technikák több kárt eredményeztek, mint hasznot. Az elmúlt héten a világ vezetői Davosban gyűltek össze a gazdasági kérdések megvitatására, ahol központi kérdés lett a munkanélküliség magas aránya, illetve gyors kezelésének szükségessége. Különösen igaz ez Európára, az öreg kontinens ugyanis soha nem látott munkanélküliségi rátával kell, hogy szembenézzen.

A munkanélküliség világviszonylatban

A január 23-27. között megrendezésre került davosi Világgazdasági Fórum sokak szerint olyan kérdéseket boncolgatott, amelyek már az előző években is a fórum gerincét alkották. Idén fokozottabban figyelem hárult a fiatalok körében tomboló magas munkanélküliségi aránynak, amely hosszútávon befolyásolója lehet a nemzetgazdaságok teljesítményének, valamint hozzájárulhat a szociális struktúrák átalakulásához is.

Guy Ryder, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) igazgatója első interjúinak egyikében hangsúlyozta, hogy a munkahelyeket érintő válságnak még koránt sincs vége. A jelenlegi gazdasági helyzet egy ördögi kör, amelyből csak munkahelyteremtéssel lehet kitörni: enélkül elmarad a gazdaság stabilizálódása, illetve növekedése, így az új munkahelyek megteremtésére tett törekvések is eredmény nélkül zárulnak. Az ILO igazgatója szerint a jelenleg legelterjedtebb válságkezelési trend, a megszorítások bevezetése, valamint a gyengébb gazdasági-pénzügyi helyzetbe került államokra való ráerőltetése lassítja a gazdaság helyreállításának folyamatát. Az CNBC amerikai hírcsatornának adott interjújában úgy fogalmazott:

„kicsit aggódom, amikor azt hallom az emberektől, hogy előbb rendbe teszik a pénzügyeket, … hogy rendbe teszik az államháztartást, és majd utána koncentrálnak a munkahelyekre és a növekedésre. Nem gondolnám, hogy olyan sokáig várhatnánk.”

A kritikákon túl megoldási javaslatokat is tett a válságon való felülkerekedés érdekében. Véleménye szerint nemzeti és nemzetközi szinten is lehetséges munkahelyteremtő lépések megtétele. Ryder hangsúlyozta, hogy az államhatárokon belül a magánszektor aktív közreműködésével kellene feltérképezni a hiányfoglalkozásokat, és ezeknek megfelelően átalakítani az oktatást. A Francia Gazdasági Obszervatórium 2012-es nyári tanulmánya is ezt igazolja: kimutatások szerint bár 26 millió állásnélküli van, 2 millió betöltetlen állást kínálnak Európa szerte. Németország munkahelyteremtő politikája kiváló példával szolgálna: a német modell továbbképzésre és támogatott alkalmazásra, munkavállalásra ösztönöz, amely német viszonylatban elsősorban önfoglalkoztatást jelent. Az ILO igazgatója nemzetközi vonalon az álláskeresők migrációjának megkönnyítésében látja a lehetséges gyógymódot.

A statisztikai adatok valóban elkeserítőek. Az ILO a davosi gazdasági fórum előtt hozta nyilvánosságra a 2012-es számokat, amelyek szomorú képet festenek a munkaerő-piacok és a nemzetgazdaságok helyzetéről. Az ILO számításai szerint ma a világon 197 millió ember munkanélküli, és számuk 2013-ban is folyamatosan növekedni fog, mintegy 5,1 millió fővel. A munkahelyét elveszítő emberek negyede a fejlett gazdaságokból kerül ki.

Soha nem látott munkanélküliségi mutatók Európában

Európa helyzete a globális trendeket figyelembe véve még aggasztóbb, hiszen több mutatóban is történelmi csúcsot ért el, vagy döntött meg. Az Eurostat 2013 januárjának első felében napvilágot látott tanulmányában a munkahelyek viszonylatában a válságkezelési mechanizmusok teljes kudarcáról számol be. A korábbi, 1999-es történelmi munkanélküliségi csúcsot már 2012 júniusában meghaladták a jelenlegi értékek, azonban a helyzet az év vége közeledtével tovább súlyosbodott. Az eurózónán belül a munkanélküliek aránya majdnem eléri a 12 százalékot (11,8 százalék), amely majd’ 20 millió állástalan, munkaképes korú felnőttet jelent. Összehasonlításképp, az Egyesült Államokban a munkanélküliek aránya 7,8 százalék, és folyamatosan csökken, Japánban pedig szinte teljes a foglalkoztatottság mértéke, és jobb számokkal rendelkezik, mint az európai élenjáró, Németország (4,2, illetve 5,4 százalék).

Az Európai Unió egészét tekintve valamelyest enyhébb a helyzet, bár a munkanélküliség aránya összeurópai viszonylatban is meghaladja a tíz százalékot (10,7 százalék). A statisztikák szerint az európai állástalanok száma viharos gyorsasággal növekszik: 2012 novembere és decembere között több mint 150 ezer ember veszítette el az állását. A korábbi mérésekhez képest a munkanélküliek száma tizenegy országban emelkedett, két országban, Dániában és Magyarországon stagnált, míg hét ország volt képes javulást felmutatni. Közülük a balti államok járnak az élen: Észtország 2012 novemberére tíz százalék alá szorította a munkanélküliek arányát (9,5 százalék), Lettország és Litvánia pedig mintegy másfél százalékkal jobb arányokat könyvelhetett el. 

A legnehezebb helyzetbe a jelenlegi legrosszabb gazdasági mutatókkal rendelkező Spanyolország és Görögország sodródott. Spanyolországban soha nem látott magasságokba szökött a munkanélküliek aránya, a teljes lakosság 26,6 százaléka képtelen elhelyezkedni. Spanyolországnak a hihetetlen mértékű munkanélküliség mellett folyamatos GDP-csökkenéssel is szembe kell néznie: a prognózisok szerint további fél százalékkal esik a gazdaság teljesítőképessége, bár egyes elemzők nem átallottak másfél százalékos esést jósolni a 2013-as esztendőre. Spanyolország gazdasági helyzete az unió egészét tekintve aggasztó képet mutat, hiszen a szervezet negyedik legnagyobb gazdaságaként az unió GDP-jének 11 százalékkal járul hozzá, amely meghaladja a többi, uniós segítségre szorult állam (Görögország, Portugália és Írország) összhozzájárulását (6 százalék). A kormány által bevezetett megszorító intézkedések óriási ellenállásba ütköztek a lakosság körében, tízezrek vonultak utcára érdekeik és jogaik érvényesítése érdekében.

Hasonló a helyzet az Európai Unió fekete bárányának számító Görögországban is. A munkanélküliek aránya a görögöknél is meghaladja a 26 százalékot, azonban egyes elemzők hangsúlyozzák, hogy a hivatalos adatok korántsem fedik a teljes valóságot, hiszen egyre több görög pusztán névleg alkalmazott, valójában már hónapok óta nem kapják meg munkájuk ellenértékét. Rohamos gyorsasággal terjed a görög munkavállalók között az a nézet, hogy a kizsákmányolás egyre nagyobb szerephez jut a foglalkoztatásban. Az elmúlt időszakban gyökeres változások történtek a görög gazdaságban: a megszorító csomagoknak köszönhetően a görög fizetések és nyugdíjak összege 40 százalékkal esett, míg az alapvető élelmiszerek ára nem változott, a kivetett adók mértéke pedig egyre növekszik. 

Mindkét ország tekintetében nyugtalanító helyzetet festenek a fiatal generációt érintő munkanélküliségi mutatók. Már a 2012-es Világgazdasági Fórum is kiemelt helyen kezelte a fiatalok munkavállalásának kérdését, azonban az idei Fórum már a jelenlegi legsúlyosabb problémának nevezte, nem véletlenül. A 2011-es adatok szerint az arab világban a munkaképes, 16 és 24 év közötti fiatalok 90 százaléka nem dolgozik; ez az arány az Egyesült Államokban 23 százalék. 2012 márciusában a fiatalok munkanélküliségének aránya történelmi csúcsot állított  be az Egyesült Királyságban is. A statisztikák szerint mintegy 1,04 millió fiatal brit volt állás nélkül, ami a 16-24 év közöttiek 22,5 százalékát érinti. 2012. novemberi adatok szerint azonban Nagy-Britannia sikeresen reagált az elkeserítő eredményekre, és év végére 1 millió alá szorították az állástalan fiatalok számát. Spanyolországban és Görögországban 2012-ben azonban minden korábbinál riasztóbbá vált a helyzet: a spanyol fiatalok 56,5, míg a görög 24 év alattiak 57,6 százaléka állástalan (az eurózóna összesített eredménye nem éri el a 25 százalékot, az összeurópai mutató pedig a 24 százalékot). Angela Merkel német kancellár szerint

„…a fiatalok munkanélkülisége jelenleg nagy teher Európa számára. Bárkit, aki hajlandó legalább egy kis mértékben hozzájárulni ahhoz, hogy perspektívát nyissunk a fiatalok előtt, csak arra kérhetem, hogy mindezt Európában tegye meg. Mindenkit tárt karokkal várunk, aki valami reményt nyújt a fiataljaink számára.”

Megoldási javaslatok

Úgy tűnik, hogy a jelenleg alkalmazott módszerek, az óriási megszorításokat hirdető gazdaságpolitikák nem képesek elhárítani a munaknélküliségből fakadó gazdasági és szociális nehézségeket. Egyes országokban állástalanok egy csoportja országának elhagyása mellett döntött, abban a reményben, hogy Európán kívül tudnak új életet kezdeni. A portugálok számára a megoldást jelenleg két afrikai ország, két egykori gyarmat, Angola és Mozambik jelenti. Az elmúlt évtizedben különösen Mozambik mutatott látványos gazdasági fejlődést. 2011-ben az ország GDP-je 7,2 százalékkal növekedett, és az előrejelzések még fényesebb jövőt vetítenek előre: gazdasági elemzők 2012-re 7,5, míg 2013-ra 7,9 százalékos növekedéssel kalkuláltak. Az ország északi részében feltárt óriási szén- és gázlelőhelyeknek köszönhetően 2011-ben, az ország történetében először, megindult a szénexport, a lelőhelyek a befektetők számára is rendkívül vonzóvá tették az országot. A bányák körül létrehozott feldolgozóüzemek rendkívüli módon megerősítették az ország gazdaságának második szektorát, aminek növekvő munkaigénye csak még attraktívabbá teszi az országot a bevándorlók szemében. Bár az országba érkező portugálok az ország hiányosságaira is felhívják a figyelmet (különösen a közbiztonság kelt bennük aggodalmat), hangsúlyozzák, hogy az ország új esélyt és stabilabb jövőképet adott számukra.

Az USA Szövetségi Tartalék Rendszere, közismertebb nevén a Fed, egyedi lépés mellett döntött a munkanélküliek arányának enyhítésére, és a nemrég ismertetett adatok szerint sikeresnek mondható taktikája. A Fed nullához közeli értékre csökkentette a jegybanki alapkamatot, hogy így stimulálja a gazdaságot, és politikáját egészen addig folytatja, amíg a munkanélküliség mértéke nem süllyed 6,5 százalékra. Bár a foglalkoztatás mint prioritás a frankfurti központú Európai Központi Bank statútumában nem szerepel, európai elemzők szerint a prioritásváltás az EKB esetében sem elképzelhetetlen. Azonban arra is felhívták a figyelmet, hogy önmagában az alapkamat leszorítása nem lenne elégséges a helyzet sikeres kezeléséhez. 3 százalékos alapkamat mellett Németországnak engedélyeznie kellene a fizetések 6 százalékos növekedését, valamint a 4 százalékos inflációt. Sokan ebben látják az elképzelés gátjait, hiszen a jelenlegi német vezetés elkötelezett a megszorítást hirdető politikák mellett.

A megszorítás ellen fellépő, a gazdasági stimulálása mellett érvelő hangok egyre élesednek. Nem tudni, Európa milyen megoldást választ a helyzet kezelésére, de a gyors és hatékony fellépés elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy megakadályozza a munkanélküliség arányának növekedését. A fiatalokat érintő, aggasztó mértékű munkanélküliség magában hordozza egy nagyobb fokú társadalmi átalakulás lehetőségét. Ha az egyébként is öregedő európai társadalom nem képes megtartani a szebb jövő reményében elvándorló fiataljait, annak beláthatatlanul súlyos gazdasági és szociális következményei lehetnek.