Miért olyan fontos Tajvan az Egyesült Államoknak?

Bár az Egyesült Államok stratégiailag támogatja Ukrajnát Oroszországgal szemben, nyílt katonai konfliktust nem vállal, azaz nem küld amerikai csapatokat a háborúba. Tajvannal azonban más a helyzet: Joe Biden pár napja egyértelműen kijelentette, hogy katonákat küldene Tajvan védelmére egy kínai támadás esetén.

Miért más Tajvan helyzete? Az egyik ok a félvezetőpiac

Egy elméleti háború Kína és az Egyesült Államok között Tajvanért, melynek során a sziget infrastruktúrája megsemmisülne, a félvezetőpiac összeomlásához vezetne, amit a nyugati technológiai vállalatok, mint az Intel, az AMD, vagy az olyan chipvásárlók, mint az Apple és a Tesla is megszenvednének (Kína gyakorlatilag már elszakadt a tajvani ellátási láncoktól).

A Pentagon többször is utalt egy ilyen konfliktus valószínűségére. Nemrégiben még William J. Burns CIA-igazgató is megtette ezt, aki jelezte, hogy a kínaiak “étvágya” Tajvan leigázására egyre nagyobb lesz a jelenlegi évtized előrehaladtával. A tőzsde ma pesszimista jövőt áraz a chipgyártók számára. A globális recesszió és a Peking és Washington közötti geopolitikai súrlódások miatt az összeomlás ma valószínűbbnek tűnik, mint valaha.

Az Egyesült Államok azonban nyilvánvalóan nem szeretne ide eljutni, a cél a fokozott együttműködés és a szigeten való nagyobb jelenlét irányába mutat. Talán ez az oka a kommunikációs különbségnek is: ha az USA nyitva tartja annak lehetőségét, hogy katonai erővel is megvédi Tajvant, akkor kisebb az esély arra, hogy Kína egy olyan invázióra szánja el magát, mint Oroszország Ukrajnával szemben.

Tajvan nélkül nem megy

Egy tajvani vállalat, a Taiwan Semiconductors (TSMC) a világ teljes félvezetőgyártásának mintegy 65%-áért felel, a legújabb generációs modelleknek pedig 90%-át állítja elő. A globális félvezetőpiaci bevételek közel 60%-a Tajvanhoz kötődik. Az 5 nm-es és kisebb chipek gyártására alkalmas kapacitással Tajvan a technológiai óriások zarándokhelyének bizonyult. A félvezetőket a lehető legkisebb, leghatékonyabb chipekbe tömörítő trend, valamint az olcsóbb és hatékonyabb tajvani munkaerőhöz való hozzáférés miatt az amerikai vállalatok a tervezésre és a szellemi tulajdonra összpontosítva igyekeztek átirányítani a termelést.

Részben az olcsó tajvani gyártásnak köszönhető, hogy az olyan óriások, mint az Intel, az AMD és az Apple magasabb árrést tudtak elérni a termékeladásokon. Hatalmas gyártási kapacitása miatt viszont Tajvan a geopolitikai súrlódások globális epicentrumává vált.

Az Egyesült Államok túl későn ismerte fel, hogy nagyobb szüksége van a hazai félvezetőgyártásra, mint valaha. Tajvan Kína befolyása miatt mindig is bizonytalan terület volt, de az elmúlt évtizedek előrehaladott globalizációja lehetővé tette, hogy az amerikaiak ezt egy időre elfelejtsék.

A félvezető üzlet azonban rendkívül nehéz. Egy félvezetőgyár felépítése akár 2 évig is eltarthat (a jelenlegi hiányok mellett akár tovább is), a hatalmas beruházási költségek és az ellátási láncok koordinálása miatt viszont költségei csak 5 év múlva térülhetnek meg.

A navigációs rendszerekhez, motorokhoz, elektronikához szükséges chipek hiányával szembesülve az autógyártók idén mintegy 20 milliárd dollárt veszíthetnek. A Deutsche Bank elemzői szerint a globális “technológiai hidegháború” csak a következő öt évben több mint 3,5 billió dollárba fog kerülni a világnak.

A chipproblémákat a világjárvány előzte meg, amikor a chipgyártók a termelési kapacitást leállások és a fogyasztás lassulása miatt csökkentették. A világjárvány miatt kialakult pánik után azonban nem tudták fedezni az eszközök iránti megugró keresletet, amelyet többek között a távmunka trendje, a virtuális szórakozás népszerűsége és a gazdaságban a megrendelések átmeneti fellendülése okozott,

Ez olyan nagy gazdaságok GDP-jének akár négy százalékos visszaesésével is járhat, mint Kína, Dél-Korea és az Európai Unió országai. Az, hogy Kína irányíthatná Tajvant, egyben kínai dominanciát és monopóliumot jelentene a chippiacon, ami a gyakorlatban a kínai befolyás  erőteljes növekedését okozná a világgazdaságra és az amerikai technológiai gyártókra nézve.

A tajvani precíziós gyártási piac ipari infrastruktúrája olyan erős, hogy a világnak valószínűleg több mint egy évtizedet kellene várnia arra, hogy újjáépítse képességeit. Az USA egy olyan földbérleti törvénytervezeten dolgozik a szövetséges Tajvan számára, amely segítené a szigetet abban, hogy katonai felszereléseket lízingeljen az amerikaiaktól a javasolt 10 éves visszafizetési feltételek mellett.

Kína hátrébb jár

Jelenleg a kínai félvezetőgyártás a globális keresletnek csupán 5%-át teszi ki, és a termékek általában még mindig csak a nyugati technológiát másolják. Az Európai Unió gyártói például még mindig kétszer akkora részesedéssel rendelkeznek a globális chippiacból, mint Kína, a felzárkózást azonban elindult.

Kína 2020-ban 350 milliárd dollárt költött félvezetőimportra, ami meghaladja az olajimportra fordított kiadásokat. A tajvani chipek eddigi legnagyobb importőre természetesen Kína volt, mára azonban a Kínába irányuló export lecsökkent, a saját gyártás viszont még nem tudja felvenni a versenyt a tapasztaltabb konkurensekkel.

Kína gyárai egyelőre 14 nm-es technológiával képesek chipeket előállítani, ami lehetővé teszi, hogy mosógépekbe, mosogatógépekbe és autókba beépítsék őket, de laptopokba vagy okostelefonokba már nem. Ugyanakkor az USA blokkolja a kínai importot azzal, hogy nyomást gyakorol a gyártókra, hogy ne adjanak el alkatrészeket Kínába.

A múltban Kína kísérletezett fejlett chipgyártással, de nem járt sikerrel ezen a területen. Az olyan nagyvállalatok, mint a SMIC, még mindig nem tudtak felzárkózni az új technológiák igényeihez, és elemzők szerint 5-6 évvel vannak lemaradva a tajvani precíziós iparhoz képest.

2019-ben a Hongxin Semiconductor Manufacturing nagyszabású debütálása olaj volt a tűzre. A wuhani székhelyű vállalat közel 20 milliárd dollárt költött beruházásra, állami támogatásban részesült, és 30 000 félvezető gyártására kötelezte el magát. Azonban 2020-ban csődbe ment anélkül, hogy egyetlen egyet is leszállított volna. 

A kínaiak ma már a harmadik generációs chipek előállításának alternatív módszerén dolgoznak, a gallium-nitrid és a szilícium-karbid keverésével, ami potenciálisan könnyebb gyártási megoldással és a chipek teljesítményének növelésével járhat. 2025-re a kínai technológiai fejlesztésekre fordított kiadások már elérhetik az 1,5 billió (!) dollárt, és ennek oroszlánrészét a félvezetők piacára fordítják. 2025-re Kína azt is tervezi, hogy a hazai termelést olyan mértékben növeli, hogy az teljesen fedezze saját szükségleteit.

Eközben Tajvan felismerte, hogy a geopolitikai súrlódások, az ellátási láncok “szűk keresztmetszetei” és az országok saját termelési kapacitásának méretezésével kapcsolatos narratívája miatt jelenlegi, gyakorlatilag monopolhelyzet idővel csökkenhet. Az Európai Unió – azzal a céllal, hogy 2030-ra 20%-os részesedést szerezzen a globális chippiacon – szintén úgy döntött, hogy bővíti félvezetőgyártó kapacitását.

A tajvaniak ezért a közeli Kínát még inkább hergelve, a termelés hazai konszolidálását tervezik a tehetséges szakemberek bevándorlásának ösztönzésével és a termelési kapacitás növelését lehetővé tevő technológiát építő hazai vállalatok támogatásával.

A TSMC vezérigazgatója, Mark Liu azonban a múltban hangsúlyozta, hogy Tajvan még mindig nem képes önállóan gyártani, és főként az Egyesült Államokban tervezett technológiákra támaszkodik. Tajvan számára természetesen az USA-val való együttműködésnek ára van. 

Az amerikaiak nyomására még Donald Trump elnöksége idején a TSMC meghajolt az amerikai szerződések visszavonásával és a szellemi tulajdon átadásának leállításával kapcsolatos fenyegetések előtt, és blokkolta a Huawei exportját, több milliárd dolláros profitot és egy törzsvásárlót veszítve el ezzel – nem beszélve Kína haragjáról….

  • Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: XTB / Kitekintő

 

Hozzászólások ()

Friss hírek