Az atomfegyverekről szólt Kim Dzsong Un eddigi pályafutása

Kim Dzsong Un éppen tíz éve vette át Észak-Korea vezetését. Ez idő alatt a remeteállam jelentősen bővítette fegyverarzenálját, ugyanakkor még inkább elszigetelődött a külvilágtól és jobban függ Kínától, mint valaha.

Kim első 10 hatalomban töltött évét főként a nukleáris fegyverek iránti megszállottsága határozta meg, de elemzők szerint ez egyúttal az ország elszigeteltségéhez is nagyban hozzájárult, ami miatt az észak-koreai vezetőnek jelenleg nagyobb kihívásokkal kell szembenéznie, mint valaha.

Ezek a fegyverek nagyban gátolják az összeomlott gazdaság megmentéséhez és a 25 milliós lakosság éhezésének megakadályozásához szükséges politikai áttöréseket, ugyanis főként ezeknek köszönhetők a nemzetközi szankciók. Észak-Korea ezért nagyban Kínára támaszkodik – legalábbis támaszkodott a koronavírus-járvány előtt. A pandémia miatt ugyanis lezárták a határt, és még azok a csekély források is elapadtak, amelyek addig bejutottak az országba.

Na de hogyan is jutott idáig a helyzet?

Kim Dzsong Un alapvetően más vezetési stílust válaszott, mint apja. Látszólag igyekezett nyitni a külvilág felé; ezt bizonyítja, hogy több ízben találkozott külföldi vezetőkkel, a nukleáris fegyverekkel pedig a nemzetközi megbecsülés kivívása volt a célja.

Noha néha felcsillant a remény a fejlődésre, rendszerszintű változások nem valósultak meg, mivel Kim folytatta apja legrosszabb gyakorlatait: a politikai fogolytáboroktól és a brutális kivégzésektől a gazdaság és a társadalom szigorú ellenőrzéséig lényegében minden maradt a régiben.

Fegyverekért szankciók

Kim uralma alatt Észak-Korea négy atomfegyver-kísérletet hajtott végre – köztük az első hidrogénbombának tűnő kísérletet is -, és olyan interkontinentális ballisztikus rakétákat fejlesztett ki, amelyek hatótávolsága (elviekben) elérheti az Egyesült Államokat. Kim számára ez az arzenál a „kard”, amely megvédi Észak-Koreát a külső fenyegetésektől, miközben az országot egyenrangúvá teszi más atomhatalmakkal.

Ez azonban 2017-ben a háború szélére sodorta Észak-Koreát és az USA-t, és még az ország legnagyobb szövetségeseit, Oroszországot és Kínát is arra késztette, hogy jóváhagyják a szigorú ENSZ-szankciókat.

Az észak-koreai vezető próbálkozásai a szankciók enyhítésére és az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatok normalizálására történelmi és példátlan csúcstalálkozókhoz vezettek Donald Trump amerikai elnökkel, a tárgyalások azonban nem sokkal később megrekedtek, miután Washington azt követeli Phenjantól, hogy adja át fegyverei egy részét, mielőtt bármilyen szankciót enyhítenének.

Szakértők szerint Kim valószínűleg továbbra is „kemény játékos lesz” a nukleáris diplomácia tekintetében, mert az atomfegyverek további fejlesztése növeli politikai befolyását és alkuerejét mind a tárgyalások során, mind a holtpontok idején. (Az pedig csak mellékes, hogy a lakosság közben éhen hal…)

A kontroll fokozása

Noha korai éveiben Kim Dzsong Un gazdasági reformokkal kísérletezett annak érdekében, hogy többletet termeljen az autokratikus uralmat fenntartó pártfogó hálózatok működtetéséhez, ez túl nagy kockázatot jelentett, ezért mára szigorúbb kontroll alatt tartják a lakosságot, mint valaha.

Ha csak azt nézzük, hogy 2008-2009-ben még néhány ezren disszidálni tudtak a remeteállamból, Kim alatt a határellenőrzés is olyan mértékben szigorodott, hogy ma már alig jut ki valaki, aki esetleg megpróbálja.

És bár az utóbbi évek során Észak-Koreában is elterjedtek az olyan új technológiák, mint például a mobiltelefonok, az aktivisták azt mondják, hogy az állam is egyre fejlettebb technológiát alkalmaz a megfigyelés és az elnyomó politikai ellenőrzés terén, miközben minden eszközzel igyekszik megakadályozni a külföldi befolyás elterjedését, valamint megbüntetni a belföldi ellenállás minden jelét.

A világjárvány következtében ráadásul a kormány a gazdaság feletti ellenőrzést is tovább erősítette, ami árnyékot vet mind a feketepiacok, mind a hivatalos vállalkozások jövőjére.

Merre tovább?

Viszonylag friss hír, hogy Észak-Korea és Dél-Korea elviekben megegyezett, hogy közel hetven év után formálisan is véget vetnek a Koreai háborúnak, amely 1950 és 1953 között zajlott és két részre szakította az országot. Erről már a korábbi években is több ízben szó esett, Kim Dzsong Un találkozott is Mun Dzsein dél-koreai elnökkel, az ellentéteken azonben mindeddig nem sikerült túllépni.

Meglátjuk, most hogy alakul a helyzet. Noha Kim számára talán még mindig nem késő, hogy beváltsa az észak-koreai életminőség javítására tett ígéreteit, az azért intő jelnek tekinthető, hogy a diktátor október végén arra kérte népét, hogy az élelmiszerválság leküzdése érdekében 2025-ig egyenek kevesebbet.

Forrás: Reuters / Kitekintő