Menekültek: nem ússzuk meg a brüsszeli kvótákat?

Kezd körvonalazódni a megállapodás a tagállamok belügyminisztereinek keddi találkozója előtt a 120 ezer menekült tagországok közötti elosztásáról. A magyarok által elutasított kvótából tartalékot képeznek, Magyarországnak pedig minden jel szerint be kell fogadnia máshonnan menekülteket, vagy pénzzel kell megváltania a szolidaritást.

Ha időnként nagy vargabetűkkel is, de a megegyezés irányába indult el az utolsó információk szerint az Európai Unió az Európai Bizottság 120 ezer szír, afgán és eritreai menekült tagállamok közötti szétosztásáról szóló javaslatáról. A keddi rendkívüli belügyminiszteri Tanács a luxemburgi elnökség tervei szerint kötelező erejű tanácsi határozatot hoz majd 66 ezer Görögországban és Olaszországban tartózkodó menekült két év alatt történő áthelyezéséről, továbbá az eredetileg Magyarországnak szánt 54 ezres áthelyezési kvóta tartalékolásáról, amire a következő 18 hónapban elvileg bármelyik uniós tagállam bejelentkezhet, ha EU-n kívüli harmadik országból számára kezelhetetlen menekülthullámmal kell szembenéznie.

EU-források hétfői tájékoztatásából kitűnik, hogy konszenzussal, vagy ennek hiányában minősített többséggel a belügyminiszterek mindenképpen elfogadják a menekültek ideiglenes sürgősségi áthelyezésére vonatkozó bizottsági javaslatot. A kötelező kvótákkal szemben berzenkedő közép- és kelet-európai országok is úgy tűnik, hogy kénytelen-kelletlen beállnak a sorba és kiveszik majd részüket a közös erőfeszítésből.

A visegrádiak azzal vigasztalódhatnak, hogy az egyes országokra lebontott számok (a 120 ezer fő tagállamok közötti szétosztásának kulcsa) formailag önkéntes lesz (a határozathoz mellékletként csatolt táblázat formájában), de végső soron kötelező lesz a végrehajtásuk.

Jól értesült források szerint a 120 ezres keretből Magyarországra jutó hányad 2350 fő körül van, de mivel ezt két részre (egy 66 ezresre és egy 54 ezresre bontják), ezért a végleges számok a kedvezményezett országok fényében változnak. Diplomáciai forrásaink szerint így végső soron nem lehet majd követni, hogy ténylegesen hány menekültet vesznek át az egyes tagállamok. Jellemző, hogy Németország – amelynek a legnagyobb, több mint 30 ezer fős kvóta jutna a 120 ezerből – most már az elárvult magyar kvóta haszonélvezője szeretne lenni, ami alapjában boríthatja fel a helyzetet.

A javasolt megoldás szerint azok az országok, amelyek különböző okok (például természeti katasztrófa) nem képesek fizikailag átvenni menekülteket a keretből, maximum egy évre kimaradhatnának és pénzzel (a Bizottság eredeti javaslata szerint a GDP-jük 0,002 százalékával) megválthatnák a szolidaritást.

A jelenleg asztalon lévő, de még nem végleges két opció közül az egyik értelmében a pénzügyi kontribúció mellett döntő tagállam minden egyes, elvileg az ő kvótájába tartozó menekült után 6500 eurót fizetne. Egy Franciaország által előterjesztett alternatív javaslat értelmében 6 hónapra lehetne indokolt esetben mentesülni a menekültek áthelyezésétől, az idő elmúltával ugyanakkor be kellene hozni a lemaradást. Ebben az esetben nem lenne szükség a pénzügyi kompenzációra.

A luxemburgi elnökség javaslata szerint azonban azoknak is át kellene venniük menekülteket, akik a pénzügyi hozzájárulást részesítik előnyben. A luxemburgiak a tagállami kvóta 75 (vagy 70) százalékát javasolták, a fennmaradó 25-30 százalék lenne a „diszkont”.

A keddi belügyminiszteri tanácsülés kizárólag a 120 ezer fős sürgősségi áthelyezésről hivatott dönteni, bár diplomaták szerint a gyorsan változó helyzet tükrében egyre inkább kérdéses, hogy van-e értelme egy ilyen mechanizmusnak.