Megvan Olaszország legfiatalabb miniszterelnöke

Ma délelőtt felkérte a kormányalakításra Matteo Renzit Giorgio Napolitano, Olaszország köztársasági elnöke. A 39 éves politikus Itália legfiatalabb miniszterelnöke lehet, ha kormánya megkapja a szükséges bizalmat a hét második felében a törvényhozásban, kezdeti lendületét és nagyratörő céljait azonban könnyen kettétörhetik az országos politika nagy öregjei. Napi összefoglalónkban olvashatnak még az horvát-svájci összezördülésről, egy érdekes előadásről és Francois Hollande amerikai látogatásáról is.

Megvan az eddigi legfiatalabb olasz kormányfő

Mint arról már pénteken mi is beszámoltunk, Enrico Letta lemondása után a Demokrata Párt (PD) decemberben megválasztott főtitkára, a firenzei polgármesteri székéből az országos politika első vonalába katapultáló Matteo Renzi vált az olasz miniszterelnöki poszt legnagyobb esélyesévé. A várakozásokat ma délelőtt Napolitano elnök beigazolta, amikor másfél órás egyeztetés után felkérte az agilis és fiatal Renzit a kormányalakításra. Ehhez a PD vezetőjének még meg kell szereznie a parlamenti többséget, amiben elsősorban az Új Jobbközép (NCD) nevű párt, és annak első embere, Angelino Alfano lehet a segítségére. Alfanóék legalább három miniszteri pozíciót szeretnének az új kormányban, a pártvezér pedig így nyilatkozott: „támogatjuk az új kormány létrehozását. Ha nemet mondunk erre a kormányra, akkor az soha nem fog megszületni.”

„Biztosíthatom Önöket: minden energiámat erre a pozícióra fogom fordítani”, jelentette ki Renzi mai sajtótájékoztatóján. Erőre pedig szükség is lesz: még héten össze kell állítani a koalíciós kormányt, a tervek szerint a választási reformot február végéig dolgozzák ki, hogy aztán márciusban átalakítsák a munka törvénykönyvét, áprilisban az államigazgatást, májusban pedig adóreformot hajtanának végre. Ambiciózus tervek ezek egy olyan politikustól, akinek eddigi legmagasabb választott hivatala egy vidéki város polgármesteri széke volt.

Renzi a lakosság körében annak ellenére népszerű, hogy sorozatban ő lesz a harmadik olasz kormányfő, aki nem a néptől kapja a felhatalmazását. A sokszor laza öltözetben, felgyűrt ingujjal megjelenő polgármestert sokan csak „Rottamatore”, avagy Romboló néven emlegetik, hiszen kifejezett célja, hogy a sokak által korruptnak és haszonlesőnek tartott politikai elitet gyökerestül felforgassa. A Corriere Della Sera ma közölt felmérése szerint a lakosság 52 százaléka gondolja úgy, hogy a Renzi-kormány átviheti a szükséges reformokat.

Reformokra pedig szükség lesz, hiszen az olasz gazdaság határozottan nem teljesít jobban. Éppen ezért várják a piacok is feszült figyelemmel, hogy ki lesz a kulcsfontosságú gazdasági miniszteri bársonyszék tulajdonosa. A jelöltek sokan vannak, de vállalni annál kevesebben szeretnék a nem túl népszerű pozíciót. A pletykák szerint az eddig megkeresett szakemberek között volt Lucrezia Reichlin, a London School of Economics professzora (aki az angol jegybank alelnöke is szeretne lenni), Fabrizio Barca, a Monti-kormány gazdasági minisztere, de felmerült Luca di Montezemolo, a Forma-1-ből is ismerős volt FIAT-elnök, valamint Andrea Guerra, a világ legnagyobb szemüveggyártójának számító Luxottica vezérének neve is. Romano Prodi korábbi miniszterelnököt, az Európai Bizottság exelnökét is megkörnyékezték, de ő sem vállalt szerepet Renzi kabintejében.

Renzi máris kijelentette, hogy Olaszországnak a strukturális reformok érdekében még több hitelre lenne szüksége, így máris a fiskális szigorra kínosan ügyelő németek és az Európai Bizottság célkeresztjébe került. A piacok ennek ellenére kedvezően fogadták Renzi kinevezését, a tízéves államkötvények hozama nyolcéves minimumra csökkent a mai kibocsátás alkalmával.

A legújabb olasz kormányról és a római belpolitika mocsaráról mindent megtudhatnak mai elemzésünkben.

Kit gazdagítanak a bevándorlók?

Hogyan befolyásolja az emigrálás az emigrálókat és azokat, akiket hátra hagytak? – tette fel az alapkérdést Paul Collier vendégprofesszor, az oxfordi egyetem afrikai gazdaságok tanulmányozásával foglalkozó központjának igazgatója. A Közép-Európai Egyetem Közpolitikai Iskolája (SPP) által február 12-én megrendezett előadás alkalmával az emigráció politikai-gazdasági hatásai volt a téma.

„Na és, akkor mi van?” Mennyiben tarthat érdeklődésre számot, az a puszta tény, hogy emberek elvándorolnak a szegény országokból és az, hogy mi lesz azokkal, akik otthon maradtak?

Collier vizsgálódásának elsődleges pontja az a kérdés, hogy a migráció forrás-országai miért szegényebbek. A 60-as években erre a válasz a tőkehiány, míg a nyolcvanas években a szegény országok rossz gazdaságpolitikája volt. De miért is rossz ezen országok gazdaságpolitikája? A közvélekedés szerint a diszfunkcionális politikai intézmények miatt, amelyek egy szűk elit érdekeit szolgálják, nem pedig az adott ország érdekeit. Mindazonáltal ma már, az előbbieken túlmenően a kutatók a diszfunkcionális társadalmi attitűdöket – olyan kultúraközi jelenségeket is az okok között említenek, mint a bizalom és a szerveződés alacsony szintje, amelyek szintén nagyban hozzájárulnak ehhez az állapothoz.

Egy francia Amerikában

Hollande múlt heti egyesült államokbeli látogatásának politikai céljai mellett a francia államfő igyekezett megdönteni az ország vállalkozási környezetéről kialakult negatív képet mind az amerikai befektetők, mind a kivándorolt francia cégvezetők szemében. A kormány számos reformígérettel állt elő, amelyek gazdaságpolitikai célja egyrészt a versenyképesség növelése, másrészt az egekben lévő munkanélküliség drasztikus csökkentése lenne.

Francois Mitterrand volt elnök harminc évvel ezelőtti látogatása óta először járt francia államfő az Egyesült Államok információtechnológiai paradicsomában, a Szilícium-völgyben. Francois Hollande múlt heti útja során a Barack Obamával folytatott politikai és gazdasági egyeztetések mellett – ahol egyébként úgy tűnt, hogy számos ponton egyezik a két ország álláspontja – Kaliforniába is ellátogatott. A nyugati parti államban amerikai IT-cégek (Google, Facebook, Twitter) vezetőivel, illetve a Kaliforniában tevékenykedő francia vállalatvezetőkkel is találkozott. De vajon mennyire sikerült hiteles képet festenie a francia elnöknek arról, hogy Franciaország vonzó üzleti környezetet kínál a potenciális befektetőknek?

A horvátokat máris kizárták a svájci vendégmunkából

Horvátországból származó hírek szerint a svájci igazságügy-miniszter szombaton arról tájékoztatta a zágrábi kabinet külügyi tárcavezetőjét, hogy Bern jelen formájában nem erősítheti meg azt a megállapodást, amelynek értelmében munkavállalási lehetőségek sora nyílt volna meg horvátok számára az alpesi országban. A délszláv lapok máris úgy tálalják az ügyet, hogy honfitársaik lettek a svájci népszavazás első vesztesei. Mindezzel együtt a helvét miniszter asszony szóvivője arról igyekezett biztosítani Zágrábot; országa mindent elkövet majd annak érdekében, hogy megtalálják a horvát munkavállalók számára is kielégítő megoldásokat.

Svájc igazságügy-minisztere, Simonetta Sommaruga szombaton közölte a hírt a horvát külügyi tárcavezetővel, miszerint Bern jelen formájában nem hagyhatja jóvá azt a kétoldalú megállapodást, amely az eredeti elképzelések szerint munkavállalási lehetőséget biztosított volna a délszláv állam polgárainak az alpesi országban. Horvátország uniós csatlakozását követően ugyanis olyan tervek születtek, hogy Zágráb egy tíz éves időszak keretein belül is fokozatos növekedéssel számolva munkavállalókat küldhet Svájcba, majd a horvátok ezt követően a többi uniós tagországhoz csatlakozva már korlátok nélkül dolgozhattak volna a kantonizált államban.