Mérlegen a chilei kormány: három megoldatlan probléma

Hiába került elsőként jobboldali elnök Chile élére a demokratikus átmenet óta, sem az oktatás, sem a mapuchék ügyében nem született megnyugtató megoldás, az energiaellátás biztosítása érdekében megalkotott, ám több környezeti problémát felvető HidroAysén-projektet pedig akár véglegesen is felfüggeszthetik.

Június 30-án lejzajlottak az előválasztások Chilében, melyen Michelle Bachelet korábbi elnök (2006-2010, 73%) fölényes győzelmet aratott a baloldali koalíció élén.

A kormánypárt jelöltje pedig Pablo Longueira lett. Az általános választásokra november 17-én kerül majd sor. A jelenlegi elnök, Sebastián Pińera támogatása rohamosan csökkent a beiktatását követően, többek között a diákmozgalmaknak és tömegtüntetéseknek, a mapuche-konfliktus továbbra is megoldatlan kérdésének, illetve a HidroAysén projekt elleni tiltakozásnak köszönhetően.

Annak ellenére, hogy a gazdasági növekedés minden évben meghaladta az 5,6 százalékot hamar előtört az elégedetlenség. Csak súlyosbította a helyzetet a 2010-ben, magát a beiktatást is megzavaró földrengéssorozat, ami komoly károkat okozott és csak lassan indult meg a helyreállítás. A San José bányában rekedtek kiszabadítását követő eufória hamar szertefoszlott, a közvélemény fokozatosan elfordult az elnöktől, 2011-ben a népesség 68 százaléka volt elégedetlen teljesítményével, ezzel Pińera elnyerte a „Chile legnépszerűtlenebb demokratikusan megválasztott elnöke” címet. A népszerűségi mutatók azóta valamelyest javultak, de nem valószínű, hogy a novemberi választások után is megmarad a jobboldali kormány.

Diákmozgalom

Gyakorlatilag folyamatos, országos szintű mobilizációnak lehetünk tanúi középiskolás és egyetemista körökben 2011 májusa óta. Bár sokan ennél is korábbra teszik a mozgalom kezdetét, mégpedig a 2006-os úgynevezett „Pingvin-forradalmat” jelölve ki kiindulópontnak (a pingvin elnevezés a diákok fekete-fehér egyenruhájára utal). Ez azért is érdekes, mivel 2006 és 2010 között a szocialista Michelle Bachelet volt hatalmon, aki idén márciusban jelentette be, hogy újra elindul a választásokon, így kérdés mennyire lehet hiteles a diákok szemében. A mozgalom újabb lendülete mindenesetre azt jelenti, hogy sem akkor, sem most nem tettek eleget a diákok követeléseinek. Ezt jelzik a tüntetéseken megjelenő transzparensek is:„Már nem hiszek neked, Michelle” (“Ya no te creo Michelle”) és „Ártatlan vagyok. Én nem szavaztam Pinerára” (“Me declaro inocente. Yo no voté por Pińera”).

A tüntetésekkel a hallgatók egyértelmű célja az oktatási rendszer gyökeres reformja. A jelszó: ingyenes, minőségi oktatást mindenkinek! A jelenlegi rendszer kisebb módosításokkal a Pinochet-érából maradt fenn. Az állam pusztán 25 százalékát finanszírozza a teljes oktatási rendszernek, a diákok nagyobb állami részvételt és a profitelv száműzését követelik az oktatás minden területén. A demokratikus átmenet kezdete óta (1990) nem alapítottak állami egyetemet, annak ellenére, hogy a diákok száma jelentősen nőtt. A többszázezres, néha erőszakos megmozdulások ugyan elértek kisebb változtatásokat, melyek elsősorban kedvezőbb diákhitelek kialakítására illetve állami oktatásra fordítandó alapok emelésére vonatkoztak, az aktivisták azonban nem fogadták el egyik kormányzati ajánlatot sem. A tüntető diákok követelései között továbbra is szerepel a 2010. évi földrengés következtében megsérült, kárt szenvedett iskolák helyreállítása is.

A 34 OECD-ország közül 2011-ben Chilében volt a legmagasabb a Gini-index, nagyon egyenlőtlen társadalomról van tehát szó, ami az oktatási rendszerre is rányomja bélyegét. Teljesen igazságtalannak tartják a jelenlegi rendszert, ahol a gazdag családok gyerekei Latin-Amerika legjobb intézményeiben tanulhatnak, míg a kevésbé szerencséseknek csak alulfinanszírozott, alacsony színvonalú szolgáltatást nyújtó iskolák jutnak. A diákok megnyugtatására tett kísérletnek tekinthető Joaquín Lavín Infante oktatási miniszter leváltása 2011 júliusában, igaz Lavín továbbra is a kormány tagja maradt, hiszen a Társadalomfejlesztési Minisztérium vezetését vette át. Helyére a korábbi igazságügyi miniszter, Felipe Bulnes Serrano került, de ő is csak fél évig vezethette a tárcát. Utódját, Harald Beyer Burgost idén áprilisban váltották le egy szenátusi impeachment-eljárás keretében, amelyet az ellenzék indítványozott arra hivatkozva, hogy a miniszter nem tett eleget alkotmányos kötelezettségeinek. Ezek közül az egyik az volt, hogy elmulasztotta a felügyeleti jog gyakorlását a főiskolák és egyetemek felett a profitszerzési tevékenységek elkerülésének és pénzügyi szabálytalanságok ellenőrzését illetően. A Szenátus öt évre eltiltotta Beyert bármely közhivatal gyakorlásától. Az oktatási tárcát jelenleg a korábban a nők ügyeivel foglalkozó Carolina Schmidt Zaldívar vezeti.

Bachelet a közelgő választások szempontjából létfontosságú kérdéssel kapcsolatban nemrég azt ígérte, hogy egy hatéves átmeneti időszakot követően ingyenessé tenné az oktatást – majd helyesbített, hogy csak – a rászorulóknak. Ez elfogadhatatlan a diákmozgalom számára, melynek célja éppen abban áll, hogy társadalmi státusztól, jövedelemtől függetlenül mindenki ingyenes, minőségi képzésben részesüljön. A mozgalmat a Chilei Hallgatók Konföderációja (Confederación de Estudiantes de Chile, CONFECh) vezeti, illetve egy hasonló, kevésbé centralizált középiskolai hálózat.

Pińera – aki egyébként az „Oktatás gazdaságtana a fejlődő országokban: Esszégyűjtemény” c. diplomamunkájával doktori címet szerzett a Harvard Egyetemen – szerint az ingyenesség követelése óriási hiba, ami rontja a minőséget és csökkenti az oktatás szabadságát.

A diákok, hogy nyomatékot adjanak követeléseiknek számtalan iskolát foglaltak el országszerte, amelyek az előválasztások helyszínei lettek volna, és végül lettek is, hiszen a rohamrendőrök  kiürítették az elfoglalt épületeket még a választásokelőtt, 98 aktivistát tartóztattak le és négy rendőr sérült meg. A diákokat támogatták a bányászok és a dokkmunkások is, akik reggel átmenetileg elfoglaltak néhány fontos kikötőt és bányát. Úgy tűnik tehát, hogy a mozgalom szélesedik és a lakosság is komolyan veszi a diákok jelszavát, miszerint az oktatás mindenki ügye. A mozgalom követelései között szerepel az „interkulturális egyetem” megteremtése, ami a mapuche hallgatók igényeit hivatott kielégíteni.

Mapuche-konfliktus

Az idei év januárjában kapott ismét nagyobb nemzetközi figyelmet a Chile déli területén élő őslakos közösség, a mapuchék, pontosabban akkor, amikor állítólagos aktivisták ismét felgyújtottak egy házat, sajnos ezúttal a tulajdonos idős házaspár a házban tartózkodott, mindketten megfulladtak. A gyilkosságot, a 23 éves mapuche egyetemista fiú, Matías Catrileo halálának ötödik évfordulójára időzítették, aki a Luchsinger család egy másik birtokának elfoglalásában vett részt. A birtok felszabadítására érkező rendőrök egyike hátba lőtte. A La Tercera szerint 2009 és 2012 között 76 százalékal nőtt a gyújtogatások száma Araucanía területén. A Coordinadora Arauco-Malleco (CAM) radikális mapuche szervezet tagadja, hogy köze lenne a házaspár halálához és elítélte az esetet. A szervezet szerint a mozgalom legitimációját próbálják aláásni ilyen akciókkal, amivel aztán a teljes közösséget azonosítják.

A mapuche indiánok négy indián csoport keveredéséből alakultak ki. Főként Chile déli területein élnek, (Araucanía, Bibío), illetve kisebb arányban Argentínában is. Sikeresen megállították az Inka Birodalom terjeszkedését, majd a spanyol hódítás során is sokáig megtartották autonómiájukat. Jorge Pinto Rodríguez, a mapuche konfliktus egyik szakértője szerint, a probléma 140 évre nyúlik vissza, amikor elvették a mapuchék földjét, szegénységbe taszítva őket. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy az elmúlt négy évtizedben transznacionális fakitermelő és mezőgazdasági vállalatok is jelentős földterületekhez jutottak, munkahelyeket azonban nem teremtettek. A legtöbb nagyvállalat azonban chilei kézben van, óriási területeken ültettek nem őshonos növényeket, például eukaliptuszt, ezt azóta betiltották. Az USA-ba irányuló faexport majdnem egésze erről a területről származik. Mapuche vezetők az erdők szigorúbb védelmét is követelik a kormánytól.

„A demokratikus átmenet idején hatalmas ünnepséget rendeztünk, de hamar rá kellett jönnünk, hogy nincs mit ünnepelni. Kormányok jönnek, mennek a mapuchék továbbra is másodosztályú állampolgárnak érzik magukat. Ezért ragaszkodunk az autonómiához, egy kijelölt területhez, ahol a saját nyelvünkön beszélünk.”- nyilatkozta egy mapuche vezető az El Mundonak. Követelik, hogy adják vissza nekik ősi földjüket, biztosítsák a vízhez való jogukat, adjanak nekik autonómiát, hogy a saját igazságszolgáltatási rendszerüket használhassák és védjék meg szent helyeiket, ismerjék el a kulturális identitásukat (például azért, hogy ne történhessen olyan újabb eset, mint amikor a Ralco-gát 2004-es építésekor elárasztották a mapuchék egyik temetőjét). A mapuchék többsége Chile részeként kíván autonómiát szerezni, de már léteznek csoportok, akik különálló nemzetként, országként képzelik el a közösség jövőjét.

Az indián családok rengeteg hatósági visszaélést jelentenek be. Az állam kriminalizálja a szociális jogokért folytatott harcot, vád nélkül, határozatlan időre vesznek őrizetbe aktivistákat, a tárgyalás során pedig felhasználják az ellenőrizhetetlen és anonim tanúvallomásokat. Az Amerika-közi Emberi Jogi Bíróság vizsgálja.

a mapuche aktivisták ügyét, amelyet a Pinochet-érából felelevenített terrorelhárítási törvény hatálya alá vontak, teret adva a visszaéléseknek. A vád azt követelte, hogy a terrorelhárítási törvény alkalmazását az ősi földek visszaszerzésért folytatott küzdelemre vonatkozóan szüntessék meg és biztosítsanak anyagi kártérítést azoknak a családoknak, akiket az eljárás hátrányos helyzetbe hozott. Áprilisban az egyik mapuche vezető, Felipe Durán Huilcamán felszólította Chile kormányát, hogy kérjen bocsánatot a múlt bűneiért.

A Bíróság megállapította, hogy az antiterrorista törvényt Chile önkényesen és diszkriminatívan használta a mapuche közösséget hátrányos helyzetbe juttatva, kriminalizálta az emberi és szociális jogaikért küzdő aktivistákat, megsértve a törvény előtti egyenlőség elvét, az antidiszkrimináció elvét, és a tiszta, igazságos eljáráshoz való jogot. Az állam nem kezelheti terrorcselekményként a történelmi okokra visszavezethető szociális, kulturális harcot. Különbséget kell tenni a legitim követelések és a kisebbségi radikális csoportok erőszakos cselekményei között – szólította fel Chile kormányát a bíróság. Az 1798 mapuche közösségből 42-ben áll fenn konfliktus. Sergio Villalobos chilei történész szerint a kormány passzivitása, a látszatmunka, a pozitív jelentések munkacsoportokról, konferenciákról senkit nem győznek már meg és még több erőszakhoz vezethetnek. „Van egy terület Chilében, ami mintha nem is tartozna az országhoz” – fejtette ki Villalobos.

A HidroAysén-projekt

A Pińera-kormány 2011. május 9-én elfogadta az öt hidroelektrikus központ létrehozásáról szóló HidroAysén-projektet. A döntést egy 11 tagú tanács szavazta meg tíz igen és egy tartózkodás mellett. A terv szerint két gátat építenek a Baker folyón és hármat a Pascuán. A munkálatokat az Endesa (51%, az olasz ENEL leányvállalata) és a chilei Colbún S.A. (49%) nevű vállalatok közösen végezné, hacsak nem törik meg a megaprojekt a lakosság ellenállásán. A projektvezető szerint 2020-ra, az akkori várható energiaigények 21%-át elégítené ki a létesítmény. Amennyiben megvalósul a terv, a két vállakozás közösen Chile energiapiacának 80%-át birtokolnák, duopóliumot hozva létre.

A zárt ajtók mögött zajló egyeztetés óriási felháborodást keltett. A program elfogadását követő hónapban a lakosság 74 százaléka ellenezte a komoly környezeti károkat okozó gátak létesítését. Hatástanulmányok szerint 5 900 hektárnyi természetvédelmi terület elárasztásával járna a projekt, az építkezéshez vezető utak megépítése hat nemzeti parkot érintene, 11 természetvédelmi területet és 27 további kiemelt területet. Ráadásul hat mapuche közösség életterét is megzavarná.

A 2012 januárjában kezdődő tömegtüntetések megakadályozták a projekt tovább haladását, mind a chilei Greenpeace, mind egyéb helyi NGO-k a terv ellen léptek fel. Az S.A. Colbún a politikai akarat hiányára hivatkozva bejelentette, hogy átmenetileg felfüggeszti a tevékenységét. A választások előtt nem várható előrelépés az ügyben. Michelle Bachelet nyilatkozata szerint a projekt nem megvalósítható. S mivel jelenleg ő a legesélyesebb jelölt az elnöki posztra, ez akár a terv végét is jelentheti. Bachelet elnöksége (2006-2010) között 41 termoelektromos erőmű tervét fogadták el, amelyeket szintén kritikákkal illettek az általuk jelentett környezetvédelmi aggályok miatt.

Bár a chilei Legfelsőbb Bíróság jóváhagyta, a HidroAysén-projekt kivitelezése még nem kezdődött meg, a két vállalat továbbra is a kormány által felállított különleges bizottság döntésére vár az átviteli vezeték kiépítése kapcsán, ami még hetekig is elhúzódhat.

Szakértők szerint az energiaigényes bányászati tevékenység miatt Chilének az elkövetkezendő 15 évben meg kell háromszoroznia energiatermelését, ezen igény harmadát adnák a HydroAysén keretében építendő gátak. Az Amerika-közi Fejlesztési Bank (IBD) egyik legutóbbi jelentése szerint, nem csupán Chilének, de egész Latin-Amerikának növelnie kell a megújuló forrásokból származó energiatermelést. Az intézmény azonban főként a szél- és nap- és geotermikus energiában lát igazi potenciált a régió számára.

Az, hogy a fenti három ügyben milyen megoldásokat kínálnak a chilei elnökjelöltek sorsdöntő lehet a novemberi választásokon. Mindhárom ügy óriási tömegeket mozgat meg, – amelyek között némi átfedés is van – , gyakran vezetnek erőszakos fellépésekhez, és a nemzeti integritás fenntartásának kérdéseit is feszegetik.