Kitekintő.hu Ha nyitott vagy a világra.
A kanadai lakosság négy százalékát kitevő őslakosok minden téren rosszabb mutatókkal rendelkeznek a társadalom egészénél: rövidebb ideig élnek, alacsonyabban iskolázottak, több közöttük a munkanélküli és a bűnöző is. Az utóbbi fél évben egy észak-ontariói település hányattatásai kapcsán a média fokozott érdeklődéssel kíséri a kanadai átlaghoz képest nagy szegénységben élő őslakosok helyzetét és a konzervatív kormány velük kapcsolatos intézkedéseit.
Szégyenteljesnek nevezte a kanadai őslakosság helyzetét Bob Rae, Ontario tartomány korábbi kormányfője, a liberális párt jelenlegi vezetője. Az őslakosok (az indián törzsek, azaz az ún. „első nemzetek”, valamint az inuitok és a meszticek) belső migrációjának hátterében álló szegénység megoldása nem tűr halasztást, hívta fel a szövetségi kormány és a közvélemény figyelmét az ellenzéki politikus néhány hónappal ezelőtt. A konzervatív szövetségi kormány és az őslakosok képviselőinek viszonyára a bizalom kölcsönös hiánya jellemző. Január végén a felek együttes nyilatkozatban kötelezték el magukat a fennálló helyzet mielőbbi javítására, konkrét megoldások azonban nem születtek. A helyzet azóta sem javult jelentősen.
A szegénység szimbóluma: Attawapiskat
Az őslakosok hagyományosnak tekinthető bizalmatlanságát a kormányzat felé a közelmúlt eseményei is fokozták. A januári, eredménytelen tárgyalások időpontját az elmúlt évben azután tűzték ki, hogy az Ontario északi részén fekvő Attawapiskat a Kanada-szerte az őslakosokat sújtó nyomorúságos életkörülmények jelképévé vált.
Az első nemzetek számára fenntartott területen az előző év októberére kritikussá váló túlzsúfoltság és a biztonságos lakóépületek hiánya azonnali gyakorlati intézkedéseket tett szükségessé. Az attawapiskati egészségügyi központot átmeneti szállássá alakították, illetve felhúztak több tucat házat a veszélyeztetett családok számára, akik nem maradhattak tovább düledező, folyóvíz és szigetelés nélküli otthonaikban.
Attawapiskat költségvetésének átvilágítására, és a pénzügyi helyzet rendbetételére azonban az ott élők sérelmére a szövetségi kormány egy kívülálló harmadik személyt kért fel. Ezt az eljárást akkor alkalmazzák, ha szabálytalanságokat gyanítanak a kormányzati pénzek kezelésében, így ez a lépés jól tükrözi Ottawa bizalmatlanságát az első nemzetek felé.
Különösen visszásnak tűnt a harmadik fél felkérése a probléma megoldására, mivel a felkért tanácsadó, az egyik legnagyobb kanadai számviteli és tanácsadói cég embere, napi 1300 dollár (közel 300 000 forint) fizetést kap. Ez az óriási fizetés pedig a szűkös helyi költségvetést terheli. Az intézkedés egyébként az őslakosok önigazgatásának jogát is sértette.
Az indiánügyi miniszter, John Duncan decemberben találkozott az attawapiskati vezetéssel, ám a megbeszélés eredménytelenül zárult, a miniszter ugyanis kiállt a költségvetés rendbetételével megbízott külső tanácsadó mellett.
A tanácsadót április közepén hívták vissza posztjáról, miután sikeresnek nyilvánították munkáját, és úgy ítélték meg, hogy a település több téren is jelentős előrehaladást ért el: ezentúl újra a korábbi döntéshozatali jogok illetik meg.
Ijesztő mutatók: munkanélküliség, rossz életkörülmények, alacsony iskolázottság
Az őslakosok összlétszáma Kanadában egy 2006-os felmérés szerint közel 1 200 000 fő, ez az ország lakosságának négy százaléka. Annak ellenére, hogy a világ egyik legfejlettebb állama, az első nemzetek a népesség többi részéhez viszonyítva szegénységben és elmaradottságban élnek. A munkaképes korú őslakosság foglalkoztatottsági aránya 5%-kal alacsonyabb a nem-őslakosokénál, átlagos jövedelmük pedig csupán a fele a kanadai átlagénak.
Az őslakos réteg jóval fiatalabb az egyébként öregedő társadalom egészénél (átlagosan 27 éves). Sok fiatalt egyedülálló szülő nevel, nagyjából a fiatalkorúak harmadát. Lakhelyeik több mint harmada zsúfolt, az is előfordul, hogy két szobára húsz ember jut. Infrastrukturális fejlesztésekre lenne szükség, és lakásaik negyede is komoly felújításra szorul. Még a leginkább jómódú közösségek életszínvonala is csupán a legszegényebb nem-őslakos településekét éri el.
A húsz év alattiak magas aránya és az őslakos oktatás nem megfelelő színvonala miatt egyre sürgetőbb egy átfogó reform elindítása, és az ehhez szükséges anyagi források elkülönítése, amelyre már az idei év végéig sor kerülhet. Az első nemzetek tagjainak majdnem fele nem fejezi be a középiskolát, és csupán 4%-uk szerez egyetemi végzettséget, szemben a kanadaiak többségének 31, illetve 16%-os arányával.
Az éles különbségek az egészségügy terén is nyilvánvalóak. Az őslakosok születéskor várható élettartama 6-8 évvel alacsonyabb az országos átlagnál, és nagyobb számban fordulnak elő köztük olyan krónikus betegségek, mint a cukorbetegség vagy a magas vérnyomás.
Az itt felsorolt tényezők mind közrejátszanak abban, hogy a bűnözési statisztikákban kiugróan magas az őslakos bűnelkövetők, illetve az áldozatok aránya, különösen az erőszakos bűncselekmények között. Súlyos problémát jelent a családon belüli erőszak, amely az első nemzetek, az inuitok és meszticek körülbelül negyedét érinti, valamint a fiatalkorú bűnözés, továbbá az öngyilkosságok magas száma.
Az őslakosságnak az országos átlagnál rosszabb fejlettségi mutatói nemcsak Kanadát, hanem Új-Zélandot, Ausztráliát és az Egyesült Államokat is jellemzik, ám egyelőre sehol sem dolgozták ki a megfelelő módszert a helyzet tartós javítására.
Zádorvölgyi Zita
