Ismerősöd már Joseph Kony a Facebookon?

Az internetnek hála a vallási fanatizmusáról és kegyetlen mészárlásairól hírhedt Joseph Kony, az ugandai Úr Ellenállási Szervezetének vezetője egyik napról a másikra világsztár lett, miután egy amerikai szervezet úgy döntött, hogy videót forgat a munkásságáról. A nyomásgyakorlás eszközének szánt akció azonban hiába tarolt minden létező csatornán, kapott bőven kritikát is.

Joseph Kony, a sztár

Egy pillanat alatt sztár lett a korábban csak szakmai berkekben emlegetett Joseph Kony. A Facebookon milliók osztották meg a róla készült videót, a Youtube-on 40 millió megtekintés fölött jár a fél órás anyag (tegnap délután még 15 millión állt a számláló), a téma pedig sztárok sorát mozgatta meg a Twitteren. A szakértők nagy része azonban háborog, a videó ugyanis hiába ér el milliókhoz, több kárt okoz, mint amennyit használ.

Joseph Kony minden bizonnyal az afrikai kontinens legfélelmetesebb hadura. 1986-ban kezdte meg fegyveres harcát Észak-Ugandában a déli kormányzat ellen, kezdetben etnikai törésvonalak mentén. Pár évvel később az Úr Ellenállási Szervezete (Lord’s Resistance Army, LRA) élén Kony küzdelme vallási fanatizmussal párosulva új lendületet kapott, innentől kezdve célja egy, a tízparancsolaton alapuló vallási állam létrehozása lett.

Ekkor a civilek váltak a szervezet legfőbb célpontjaivá, közülük is elsősorban a gyerekek, akikből Kony a hadseregét toborozza. Megbecsülni is nehéz az LRA tevékenységének következményeit, de a szakértők abban nagyjából egyetértenek, hogy több tízezer elrabolt gyermek szárad a lelkükön – és nem csak Ugandában, hanem több szomszédos országban is, így a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Dél-Szudánban.

Sokáig viszonylag szabadon garázdálkodtak a közép-afrikai térségben, mígnem 2005-ben megindult ellenük egy nemzetközi offenzíva. A Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) elfogatóparancsot adott ki Kony és négy társa ellen, a téma egyre többször került elő az ENSZ különböző szintű egyeztetésein, és az USA sem tétlenkedett. Már 2001-ben (a szeptember 11-i támadások hatására) terrorszervezetnek nyilvánították az LRA-t, később katonai tanácsokkal kezdték ellátni az ugandai kormányt, 2010 májusában pedig Barack Obama amerikai elnök még egy törvényt is elfogadtatott a témában, jelezve az elkötelezettségüket. Tavaly pedig száz amerikai katonai szakértő érkezett Ugandába, hogy az állítólag az utóbbi évek során megfogyatkozott szervezetet segítsék végleg eltaposni. Hogy ez valóban sikerül-e, egyelőre talány: épp a napokban jelentkezett újból az LRA, hosszas csendet megtörve, ezúttal Kongó északkeleti részéből.

Az LRA tehát nem ismeretlen fogalom a politikai színtéren, az átlagember azonban jó eséllyel nem találkozott még velük – pedig tavaly még egy, szintén elég sok negatív visszhangot kapott hollywoodi film is készült a témában. A mostani videót elkészítő Invisible Children (IC) nevű NGO ezért is tarthatta fontosnak, hogy eljuttassa üzenetét azokhoz is, akiknek fogalma sincs, hogy hol van Uganda. Ez talán még a legmerészebb álmaiknál is jobban sikerült, köszönhetően a sztároknak, akik követők millióihoz juttatták el az üzenetet, az ingerküszöb átlépésével azonban a kritikák kereszttüze is elérte a videót és annak készítőit.

Szépen becsomagolták

A videó egyből felveti a kérdést, hogy az vajon mi célt szolgál. Rendben, az egyszeri villamosmérnök valószínűleg még nem hallott az LRA-ról, és persze nem kárhoztatható az IC azért, mert próbálja tágítani az internetezők horizontját. Csakhogy a videóban elhangzik, hogy szeretnék annyira híressé tenni Joseph Konyt, hogy ne kerülhesse el a letartóztatást – a két tagmondat közötti logika megértésében segít a narrátor, aki bővebben kifejti szándékaikat. Ezek szerint a videó a politikai nyomásgyakorlás eszközének tekinthető, amivel azt szeretnék elérni, hogy Obama ne vonja vissza a szakértőit addig, amíg el nem kapják a lázadóvezért. Márpedig ha nem gyakorolnak nyomást az amerikai kormányzatra, az idővel megszünteti a missziót, érvel az IC. Erre utaló jel vagy nyilatkozat azonban ezidáig az amerikai adminisztráció részéről nem született, így továbbra is nehezen értelmezhető az IC érvelése.

Ez tehát felveti a gyanút, hogy az IC nem létező ügyben próbál mozgósítani, miközben szépen megszedi magát az adományokon. Hahó, nézd meg a videót, utána pedig vegyél egy karkötőt, csak 10 dollár és máris úgy érezheted, hogy tettél valamit az LRA ellen.

A téma leegyszerűsítése egy másik lehetséges kritika. Kony egy fanatikus őrült, ebben mindenki egyetért, de ez még nem adhat okot a másik oldal felmagasztalására. Az 1986 óta Uganda élén álló Yoweri Museveni maga is alkalmazott gyerekkatonákat az LRA elleni harcban, tavaly pedig nyilvánvalóvá tette, hogy nem nézi jó szemmel, ha az ellenzék kritikával illeti a kormányzását. A korrupció virágzik, az alapvető szolgáltatások sem jutnak el sokakhoz, a homoszexuálisokat halálbüntetés fenyegeti, a rendőrség brutalitásáról pedig külön jelentés készült a Human Rights Watch jóvoltából. Az amerikai katonai segélyek esetleges növekedése – amit az IC szorgalmaz – nyilván nem garantálná az LRA kiiktatását, minden bizonnyal növelné azonban a rendszer autokratikus jellegét és Museveni bebetonozódását a hatalomba.

A videó homályban tartott információkat és csúsztatásokat is tartalmaz. Egyetlen szám hangzik el benne az LRA létszámára vonatkozóan, a 30 ezer fő azonban a két és fél évtized alatt elrabolt gyerekek összlétszámát jelöli, ahogyan azt helyesen közlik is. Azt már érthető stratégiai okokból nem tartották fontosnak jelezni, hogy mára csupán néhány száz lázadóra olvadt az LRA létszáma – ez a tény nyilván gyengítené a súlykolt narratívát, miszerint Joseph Kony továbbra is az egész közép-afrikai térséget rettegésben tartja.

Másrészt, az egész videó Ugandára koncentrál – érthető módon, hiszen az eredeti, 2003-ban forgatott videójuk is ott készült, az adja tulajdonképpen a mostaninak az alapját –, jótékonyan elhallgatva, hogy Joseph Kony 2007 óta nincs Ugandában (erről a videóban csak egy interaktív térkép rövid bejátszása árulkodik a 15. perc legelején). A béketárgyalások összeomlása után az ugandai hadsereg ugyanis kiűzte őket az ország északi részéről, ekkor a szervezet Dél-Szudán, a Kongói Demokratikus Köztársaság és Dél-Szudán határvidékeire tette át a székhelyét.

A videó összességében zavarba ejtően keveset beszél az LRA-ról, annak történeti fejlődéséről és motivációiról, percben kifejezve is jóval több tér jut ellenben az Invisible Children tevékenységének és a narrátor cuki kisfiának.

Komolytalan szervezet?

A szervezettel is akadnak bőven gondok. Az Invisible Children 2011-es költségvetése (pdf, 34. oldal) tisztán mutatja, hogy a terepen véghezvitt projektek az összes ráfordítás mindössze 37 százalékát teszi ki. A maradék 63 százalék figyelemfelkeltő kampányokra, filmforgatásokra és állandó költségekre (fizetésekre, utazásokra) megy el. Egy nemzetközi szinten is jegyzett NGO ilyet nem engedhet meg magának, a donorok ugyanis elvárják, hogy az általuk adományozott összeg ne ingben és nyakkendőben feszítő – olykor dél-szudáni katonákkal is szívesen pózoló – menedzserek fizetésére és szállodai szobájára menjen, hanem egyenesen a rászorulóhoz jusson élelmiszer vagy gyógyszer formájában. Ma a donorok öt százalék körüli állandó költséget tartanak elfogadhatónak, ehhez képest az IC erre a büdzséje 16 százalékát költi.

A kampányok hasznossága is megkérdőjelezhető, az ugyanis önmagában nem számít szorosan véve fejlesztési segélyezésnek, ellenben jó pénzeket lehet ezekkel kaszálni. Több mint aggályos, hogy 2011-re hiába nőtt meg jelentősen (67 százalékkal) a szervezet bevétele az előző évhez képest, a terepmunkára szánt összeg ezzel párhuzamosan 12 százalékkal csökkent.

Az IC könyvelésével sincs minden rendben, legalábbis a Navigator nevű, segélyszervezeteket monitorozó szervezet mindössze két csillagot adott a szervezetnek a négyből, jelezve, hogy akadnak hiányosságok a pénzügyi átláthatóság és elszámoltathatóság kérdésében. Az Al Jazeera cikkében megszólaltatott IC-képviselő ezt azzal magyarázta, hogy a döntési jogokkal rendelkező testületben csak négy szavazóképes tag van az elvárt öttel szemben, ezt azonban hamarosan orvosolják. A kritikákra adott további válaszaikat itt találja.