Kína és Oroszország a hadgyakorlatok megszállottjai lettek

Miközben a Nyugatot egyre inkább leköti Donald Trump, a Brexit és számos egyéb hazai válság, a kínai és orosz csapatok éppen egy olyan közös hadgyakorlatra készülnek, amilyet Moszkva utoljára több mint 30 éve rendezett.

Hat hónappal az eddigi legnagyobb kínai haditengerészeti gyakorlat után, a szeptemberi közös katonai gyakorlatok egy újabb emlékeztetőül szolgálnak arra, hogy a központi katonai pozíció most a világ két legerősebb tekintélyelvű államánál van. Bár nem valószínű, hogy bármelyikük háborúra vágyna az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel, mind Moszkva, mind Peking azt a benyomást akarja kelteni, hogy fel van készülve egy ilyen lehetőségre – és erre az üzenetre támaszkodva uralják és megfélemlítik a környező, kevésbé erős nemzeteket. Mindkét országnak egyértelmű üzenete van a Pentagon számára: ha háború jön Kelet-Európában vagy a Dél-kínai-tengeren, az USA súlyos veszteségeket kockáztat, amennyiben megpróbál beavatkozni.

Ezek a nagyszabású hadgyakorlatok egy sokkal szélesebb képet mutatnak a beruházásokról, a fejlesztésekről és a fegyverek teszteléséről, még ha ez utóbbiak nem is mindig bizonyulnak sikeresnek. A jelentések szerint az orosz erők még mindig egy atommeghajtású cirkálórakéta helyreállításával próbálkoznak, amely egy tavalyi tesztrepülés során kudarcot vallott. Kína kapcsán időközben azt jelentették, hogy az elmúlt két évben jelentősen megnőtt a katonai légijármű-balesetek száma, különösen a Dél-kínai-tengeren. Ezek az esetek ékes példái annak, hogy ezek az országok mennyi kockázatot vállalnak a katonai hatalomra való törekvéseik során – vitathatatlanul sokkal többet, mint az Egyesült Államok vagy annak bármelyik európai és ázsiai szövetségese.

A szeptember 11-e és 15-e között megtartandó Vosztok-2018 orosz hadgyakorlat minden idők legnagyobbja lesz. Bár Valerij Geraszimov hadseregtábornok, orosz vezérkari főnök elmondása szerint a gyakorlat védelmi jellegű és nem más ország ellen irányul, erőfitogtatásnak kitűnő.

A központi és a keleti katonai körzet csaknem összes lőterén megrendezendő manőverekben csaknem 300 ezer katona – beleértve az egész légideszant haderőt –, 36 ezer harckocsi és páncélozott harci jármű, több mint ezer repülő és helikopter, valamint az Északi és a Csendes-óceáni Flotta vesz részt. Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter elmondása szerint mind az érintett terület nagysága, mind a rajta résztvevő erők száma szempontjából „példátlan léptékű” – az 1981-ben tartott Zapad-81 óta a legnagyobb – hadgyakorlaton részt vesznek majd a kínai és a mongol hadsereg egységei is.

A kínai védelmi minisztérium tájékoztatása szerint Kína mintegy 3200 katonát, több mint 900 fegyvert, valamint 30 helikoptert és merev szárnyú repülőgépet küld a manőverekre, „amelyeknek célja az orosz-kínai katonai együttműködés erősítése, a közös reagálás képességének növelése a különféle biztonsági fenyegetésekre, valamint a béke, a stabilitás és a biztonság fenntartása a régióban”.

Moszkva, 2018. szeptember 6.
Valerij Geraszimov hadseregtábornok, az orosz hadsereg vezérkari főnöke (b2) külföldi diplomatákat tájékoztat a tervezett Vosztok-2018 fedőnevű hadgyakorlatról a moszkvai védelmi minisztériumban 2018. szeptember 6-án. Ez lesz 1981 óta a legnagyobb orosz hadgyakorlat, amelyen 297 ezer katona, több mint ezer légi jármű és 36 ezer harckocsi és egyéb harci jármű, valamint 80 hadihajó vesz részt két orosz katonai körzetben. A szeptember 11-15. között rendezett manőverekben a kínai és a mongol haderő is képviselteti magát. (MTI/EPA/Szergej Csirikov)

Csakúgy, mint az Egyesült Államoknak küldött figyelmeztetés, hogy ne avatkozzon be semmilyen további orosz akcióba Szíriában, a nagyszabású hadgyakorlatok valószínűleg belföldi politikai üzenetküldésként is jól működnek. Vlagyimir Putyin orosz elnök népszerűsége esett az utóbbi időben, a katonai erő ilyen szintű felvonultatása azonban segíthet neki újra nyeregbe kerülni.

Hszi Csin-ping kínai elnök – miközben fokozatosan megerősítette hatalmát – szintén egyre magabiztosabban ölelte magához a militarista nacionalizmust, azonban ha a háború ténylegesen elérkezik, mindkét ország meglehetősen eltérő konfrontációban találhatja magát.

Az elképzelések

Oroszország szerint a jövő háborúi a szárazföldön fognak zajlani – a 2008-as és a 2014 utáni időszakban a szomszédos Grúziával és Ukrajnával folytatott konfliktusokhoz hasonlóan – amely során a győzelem az orosz területek közelségétől, valamint az itt alkalmazott elsöprő katonai erőtől függ majd, miközben megakadályozzák, hogy Egyesült Államok és más erős nyugati nemzetek beavatkozzanak.

Kína időközben úgy gondolja, hogy ezeket a tengeren fogják vívni – akár a Dél-kínai-tenger vitatott hovatartozású területein vagy Tajvanon. De csakúgy, mint Moszkva európai területi ambíciói esetében, a győzelem itt is attól függne, hogy sikerül-e az USA-t és más szövetséges erőket a lehető legnagyobb mértékben távol tartani a háborútól. Mind az oroszok, mind a kínaiak szeme előtt ez a cél lebegett az új technológiák fejlesztése során, különösen a kínai rakéták és tengeralattjárók esetében, amelyeket kifejezetten az USA repülőgép-hordozóinak elsüllyesztésére terveztek.

Az új katonai beszerzések és telepítések azonban mindemellett egy sokkal szélesebb diplomáciai és propaganda-stratégia részét képezik:

Oroszország lázasan lobbizott Grúzia és Ukrajna NATO-csatlakozása ellen, miközben több megfigyelő azt állítja, hogy megkísérelte aláásni a balti államok támogatását is. Kínában pedig idén kegyetlen diplomáciai kampányt indítottak Tajvan további elszigetelésére, arra ösztönözve a légitársaságokat és a külföldi kormányokat, hogy még jobban szem előtt tartsák az „egy Kína” elvet.

Bár e kísérletek során mindkét ország elég korlátozott sikerrel járt, sokan úgy vélik, hogy folytatni fogják erőfeszítéseiket az elkövetkező hónapokban és években.

Fokozódó feszültségek

Nem meglepő módon az Egyesült Államok hasonlóképpen válaszolt: Európában jelentősen megnövelte a NATO-gyakorlatokban való részvételét, különösen az Oroszország által sebezhetőbb országokban, például a balti államokban, Norvégiában és Lengyelországban. Emellett az amerikai és a szövetséges hadihajók és harci gépek egyre agresszívebben ellenőrzik a Dél-kínai-tenger vitatott területeit, még úgy is, hogy Peking jelentősen növelte katonai jelenlétét a térségben.

Nyilvánvaló, hogy ez olyasmi, ami Moszkvát és Pekinget egyaránt dühíti. Kína ezért próbálta kizárni az Egyesült Államokat olyan regionális hadgyakorlatokból, amelyeket a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) más tagjaival kíván megszervezni, míg az orosz média többször is panaszkodott, hogy a kelet-európai NATO-erők provokatívak és veszélyt jelentenek a közeli orosz csapatokra és területekre.

Mindez a globális bizalmatlanság növekvő hulláma. Erre jó példa, hogy idén korábban az Egyesült Államok felszólította Kínát, hogy ne vegyen részt az éves RIMPAC csendes-óceáni haditengerészeti gyakorlatokban, részben a kémkedéssel kapcsolatos félelmek miatt, részben a növekvő kínai jelenlét ellen tiltakozva a Dél-kínai-tengeren.

Nincs meg a kölcsönös bizalom

Mindazonáltal az Amerikával szembeni fokozott közös érdekeik ellenére nincsenek arra utaló jelek, hogy Oroszország és Kína különösebben megbíznának egymásban. Moszkva régóta attól tart, hogy Peking területszerzéssel próbálkozik majd a ritkán lakott központi régiójában, míg Kína amiatt aggódik, hogy Oroszország ellene akarja felhasználni katonai erejét.

Valójában egyes megfigyelők szerint az egyik fő oka annak, hogy Moszkva felkérte Pekinget, hogy vegyen részt szeptemberi hadgyakorlatokon az, hogy megnyugtassák: azok nem egy tényleges katonai akció előfutárai.

Forrás: Reuters / MTI / Kitekintő