Ezért fájna kegyetlenül a Brexit

A brit pénzügyminisztérium tanulmánya szerint a gazdaság nagyon megszenvedné az unióból való kilépést. A távozáspártiak viszont komolytalannak tartják a számításokat.

• A brit pénzügyminisztérium egy friss tanulmánya arra világít rá, hogy a gazdaság nagyon megszenvedné az esetleges kilépést az Európai Unióból.
•  A legkevésbé rossz forgatókönyv esetén is a nemzeti össztermék hat százalékkal lehet kevesebb 2030-ra, mintha bent maradnának az integrációban.
• A távozás mellett állók komolytalannak nevezik a jelentést és továbbra is a kilépésre ösztönzik az embereket.
• Egy közvélemény-kutatás szerint a britek megosztottak a kilépésről: szinte ugyanannyian mennének, mint amennyien maradnának.

Nagyban visszavetné Nagy-Britannia gazdaságát, amennyiben a júniusi népszavazáson a  britek úgy döntenének, hogy kilépnek az Európai Unióból. Erre az eredményre jutott a brit pénzügyminisztériumnak az a csaknem kétszáz oldalas tanulmánya, amely a kilépés Nagy-Britannia gazdaságára való hatását vizsgálta meg.

A tanulmány szerint 2030-ra Nagy-Britannia gazdasága hat százalékkal zsugorodna a kilépéssel. Másként számolva ez nyolc százalékos jövedelemadó-emeléssel vagy háztartásonként 4300 font kárral ér fel, mondta George Osborne pénzügyminiszter. A jelentés kitér arra is, hogy az országot nemcsak rövid távon sokkolná a szavazás után beálló káosz, hanem hosszabb távon annak gazdasága jelentősen és végérvényesen zsugorodna.

A Telegraph hírfolyamából megtudhatjuk, hogy a miniszter szerint az elemzésre azért volt szükség, mert a közvélemény részéről igényt látnak az adatokra és tényekre. Éppen ezért fog a minisztérium a későbbiekben készíteni még egy elemzést a kilépés lehetséges rövid távú hatásaira koncentrálva. 

Osborne a távozás mellett érvelőket „gazdasági analfabétának” nevezte, mivel a tárca előrejelzése egyértelműen mutatja, hogy kilépés esetén az ország drasztikusan lemaradna attól az állapottól, amit az EU-ban érhetne el. Olyan nincs, ahogy mondta, hogy Nagy-Britannia a kilépés után az összes hasznot továbbra is élvezze, míg a költségeket mind megússza. Továbbá azt is kijelentette, hogy az ellentábor „teljesen félreértelmezi” , mekkora tárgyalási potenciálja lehetne az Egyesült Királyságnak: az EU-n kívül csak sokkal rosszabb feltételekkel tudnának kereskedelmi szerződéseket kötni.

Ami azért is fontos, mert ahogy Osborne rávilágított: a brit export 44 százaléka az EU-ba irányul, s az import csupán nyolc százaléka jön az EU-ból. Ráadásul a kilépés a legrosszabbul a legszegényebbeket érintené az elemzés szerint.

Osborne arról is beszélt, hogy az Egyesült Királyság kereskedelme az EU többi országával most háromszor akkora, mint ha nem lennének az unió tagjai. Azt is kifejtette, hogy nem uniós tagként az egységes piachoz kevésbé férhetnének hozzá, amennyiben nem engednék meg az emberek szabad mozgását az államok között.

A tanulmány napvilágra kerülése után kritikák is megfogalmazódtak. Az egyiket egy konzervatív parlamenti képviselő, Steve Baker tette, aki felhívta a pénzügyminiszter figyelmét arra, hogy „a gazdasági előrejelzés egyetlen funkciója az, hogy az asztrológiát elfogadhatónak állítsuk be”.

Más kritikusok pedig „értéktelennek és hihetetlennek” nevezték a jelentést a minisztérium eddigi ténykedésének fényében – írja a BBC. Itt John Redwood konzervatív parlamenti képviselő gondolatait írja le, aki arra világított rá, hogy a pénzügyminisztérium az európai árfolyam-mechanizmussal járó károkat sem tudta előre jelezni, mint ahogy azt sem, hogy a 2011-es eurózónabeli válság milyen hatással lett a gazdaságra.

Lord Lamont volt pénzügyminiszter – aki szintúgy a Brexit mellett áll – pedig úgy érvelt, hogy 14 évre előre képtelenség hiteles előrejelzést készíteni, így a most kiadott jelentés teljes mértékben hihetetlen. A tanulmányt John Redwood is értelmetlennek nevezte. A minisztérium ezeket az állításokat visszautasította.

Chris Grayling, a parlamenti alsóház vezetője, euroszkeptikus konzervatív politikus azt mondta a BBC-nek, hogy az elemzés hatására sem fognak leállni a kilépésre buzdító kampánnyal. A pénzügyminiszterrel ellentétben ők úgy számolnak, hogy az Egyesült Királyság sokkal többet vásárol az EU-tól, mint fordítva.

Bernard Jenkin konzervatív parlamenti képviselő úgy fogalmazott a Sky News-nak, hogy Osborne-nak „szégyellnie kellene magát”, amiért hivatalát olyan propagandacélokra használja fel, mint ennek a tanulmánynak a megjelentetése. Szerinte általános választás előtt nem szabadna publikálni egy ilyen elemzést, mert az a népszavazás tisztességes lefolytatását sérti.

A jelentés három forgatókönyvet vázol fel arra az esetre, ha nyáron a szavazók búcsút intenének az integrációnak. Az elsőben az Egyesült Királyság az Európai Gazdasági Térséghez csatlakozhatna, amely státusz Norvégiáéhoz lenne hasonló. A másodikban az EU-val bilaterális úton maradhatna kapcsolatban. Hasonló szerződést köthetne vele, mint amit Kanada ért el hét évnyi tárgyalás után. Ebben az esetben esne vissza a nemzeti jövedelem 6 százalékkal. A harmadik forgatókönyv esetén pedig a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályozása határozná meg a kapcsolatuk milyenségét. Hasonlóan, mint amilyen jelenleg Oroszországgal és Brazíliával az Unió kapcsolata.

A három forgatókönyvben egy közös: mindegyiknél csökkenne a gazdaság teljesítménye. Azonban a távozáspártiak, mint ahogy Boris Johnson londoni polgármester is, azt vallják, hogy ez az egyezmény jót tenne az országnak.

A Financial Times arról ír, hogy a német pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble napokkal ezelőtt bejelentette: amennyiben kilépnének az EU-ból, úgy az EU-Egyesült Királyság kapcsolatáról folytatott tárgyalásokon kemény német hozzáállásra számíthatnak az angolok. Pier Carlo Padoan olasz pénzügyminiszter pedig a Brexitet „jelentős fenyegetésként” írta le.

Az előbbieket támasztja alá az, hogy maga Osborne jelentette ki, hogy az IMF egy találkozója alatt több kollégája is óva intette a kilépés esetén „az azonnali és rövidtávú sokktól és instabilitástól”.

Egy április közepén publikát közvélemény-kutatás szerint a bentmaradást támogatók és a kilépéspártiak fej fej mellett állnak: előbbit 43 százalékra, míg utóbbit 42 százalékra mérték. A maradék 15 százalék még nem tudja, hogyan szavazna – derül ki a Financial Times cikkéből.