Baloldali fiatalok tüntetnek a kormány ellen

Április eleje óta minden este fiatalok lepik el a Place de la Republique-ot, hogy vitázzanak politikáról, társadalomról és egyéb politikai kérdésekről. Míg a tünetés eredetileg a munkaügyi reform ellen jött létre mára már egyesek már gyökeres változást akarnak. A kormányzat azonban továbbra is kitart a reform mellett, miközben a fiatalok attól félnek, hogy a mozgalmuk kifullad.

• Április eleje óta minden este fiatalok lepik el a Place de la Republique-ot, hogy vitázzanak politikáról, társadalomról és egyéb politikai kérdésekről.
• Míg a tünetés eredetileg a munkaügyi reform ellen jött létre, mára egyesek már gyökeres változást akarnak.
• A kormányzat azonban továbbra is kitart a reform mellett, miközben a fiatalok attól félnek, hogy a mozgalmuk kifullad.

Place de la République (Köztársaság tér) eddig is Franciaország egyik legemblematikusabb terének számított a középpen elhelyezkedő hatalmas Marienne szoborral. Az 1878-ban a (baloldali) radikálisok által megrendelt szobor, amely a francia köztársaságot szimbolizálja, az elmúlt másfél évszázad folyamán megannyi tüntetést, megmozdulást látott. Itt ünnepelte Charles de Gaulle és André Malraux az V. köztársaság születését, de itt bontott pezsgőt 2002-ben Jacques Chirac is miután sikerült a második fordulóban legyőznie Jean Marie Le Pen-t, s a franciák újra megválasztották köztársasági elnöknek. A tér jelentőségét a 2015-ös merényletek csak tovább növelték. Itt emlékezett meg Francois Hollande és a francia nép a Charlie Hebdo és a november 13-ai merényletek áldozatairól, de Angela Merkel, Johnny Hallyday, sőt még Madonna is itt vett végső búcsút a támadások áldozataitól.

A múlt hét sztárvendége azonban nem más volt, mint Jánisz Varufákisz egykori szélső baloldali görög pénzügyminiszter. Az egykori hellén államférfi látogatása nem volt véletlen. A teret ugyanis március 31-e óta egy teljesen új társadalmi megmozdulás foglalta el, „Nuit Debout” néven. A mozgalom gyökerei az ellentmondásos munka törvénykönyvének a reformjáig nyúlnak vissza.

A francia kormányzat a versenyképesség növelése érdekében ugyanis jelentős munkaerő-piaci reformokat szeretne végrehajtani azért, hogy a jelenlegi merev, francia munkaerőpiacot flexibilisebbé tegye. Egyrészről növelnék az ország versenyképességét, másrészről pedig – a kormány reményei szerint – csökkentenék a munkanélküliséget is, ami jelenleg a teljes lakosságot tekintve 10,2 a fiataloknál már 25,7 százalék. A rugalmasság és a versenyképesség azonban főként a munkavállalók jogait csorbítaná. A reform egyik kritikus pontja, hogy a vállalatok bizonyos esetekben – folyamatos bevétel csökkenés esetén, technológiai váltás vagy versenyképesség javítása érdekében – elbocsáthatják a munkavállalót.Emellett jelentősen arányosítanák, illetve felső plafont vezetnének be –a Franciaországban gyakran alkalmazott – munkaügyi bíróságok által megítélt kárpótlások összegére. Hab a tortán, hogy a 35 órás munkahét elviekben megmaradna, de szükség esetén a munkáltató túlórát rendelhet el, amiért igaz bérpótlék vagyszabad munkanap járna.

A reformokkal több munkavállalói szakszervezet mellett nem értett egyet több diákokat tömörítő érdekképviseleti szervezet sem, akik tüntetésre szólították fel a franciákat. Az első demonstrációra március 9-én került sor, amit a fiatalok részéről a hónap folyamán több is követett. Majd március 31-én került sor a legnagyobb megmozdulásra. A hatóságok szerint 390 ezer, míg a szakszervezetek szerint 1,2 millió ember vonult az utcára országszerte a kormány reformjai ellen.

Manuel Valls miniszterelnök a tiltakozások hatására engedett, s tárgyalásokat kezdeményezett az UNEF a fiatalok szakszervezetének a vezetőjével, William Martinet-vel. A tárgyaló feleknek több pontban sikerült megegyezniük, s a kormányzat számos gesztust is tett a fiatalok munkavállalásának és foglalkoztatásának a javítása érdekében. A fiatalok egy része a március 31-ei tüntetés után azonban birtokba vette a Place de la République-t és a kormány javaslatai ellenére sem hagyta el a helyszínt. Többen ott éjszakáztak és a rá következő napokban meghirdették a Nuit Debout mozgalmat.

A téren maradt tüntetők azonban már nemcsak a munka törvénykönyve ellen tiltakoznak, hanem teljes politikai megújulást sürgetnek. Sokan az amerikai Occupy Wall Street és a spanyol Indignados mozgalom szellemi utódjának tartják magukat.

A minden este a téren gyülekező fiatalok közvetlen demokráciát, állampolgári vitát sőt egyesek teljes rendszerváltást szeretnének elérni. Az esték folyamán különböző rögtönzött előadások és viták formájában beszélik meg a társadalmat érintő kérdéseket, úgymint a munkanélküliség, a társadalmi egyenlőtlenség, a munkavállalás és a bérezés. Az egyes vitákba bárki beleszólhat és az emelvényre léphet ha van hasznos gondolata az elhangzottakról.

Azonban annak ellenére, hogy mindenkit vitázni várnak, nem mindenkit fogadnak szeretettel. A jobboldali, reakcionárius filozófust, Alain Finkielkraut például többen inzultálták a téren, amikor magánszemélyként a feleségével részt akart venni a társadalmi vitákban. Így nem véletlen, hogy sokan egyszerűen szélső baloldali mozgalomnak nevezik a téren összegyűlő fiatalokat, akik csupán egymást akarják hallgatni, de ellenvéleményt nem fogadnak el.

A szervezők és az esemény támogatói közül többen attól tartanak, hogy kifullad a megmozdulás, s így elveszti a vonzerejét. François Ruffin az esemény egyik szervezője szerint a mozgalomnak tovább kell terjednie, s el kell érni azokat, akiket igazán érint a munkanélküliség és a szegénység, úgymint a külvárosokban élőket s a vidéki lakosságot. Erre a problémára hívja fel a figyelmet Albert Ogien szociológus is, aki szerint ha a mozgalom nem tud kilépni a térről akkor nem lesz más, mint egy következmények nélküli szélsőbaloldali megmozdulás.

Egy biztos, a két  évvel ezelőtt felépített tér tervezője, Pierre Alain Tréveloszerint a tér főként a lakosság számára épült, hogy az autók helyett a városlakók vegyék birtokukba. Így ő már biztos sikerrel járt.