Lehetne más fizetőeszköz az EU-ban az eurón kívül

Az Eurócsoport elnöke is aktív résztvevője a londoni kormánnyal a brit tagság paramétereinek újrafogalmazásáról folyó tárgyalásoknak, és nagyon nyitott arra, hogy figyelembe vegyék az Egyesült Királyság és az euróövezeten kívüli tagállamok érdekeit. „De, egy dolgot világossá kell tenni: az érdekeik figyelembe vétele nem blokkolhatja az előrehaladást a gazdasági és monetáris unióban” – jelentette ki több európai lapnak, köztük a BruxInfónak adott interjúban Jeroen Dijsselbloem.

Az Eurócsoport holland elnöke azt tapasztalja, hogy a britek is egyetértenek ezzel, ezért véleménye szerint nem ez a legnehezebb kérdés a brit EU-tagságról szóló referendumot megelőző tárgyalásokon.

„Időnként olyan felfogással találkozom, mintha az Eurócsoport a többieket is érintő döntéseket hozna. Megerősíthetem, hogy egyáltalán nem ez a helyzet. Sok témát megvitatunk egymás között, de a döntéseket mindig nyitott módon a pénzügyminiszteri tanácsban hozzuk. Sohasem megyünk egységes blokként az Ecofinra” – hangsúlyozta a holland pénzügyminiszter, aki második mandátumát tölti az Eurócsoport élén.

Dijsselbloemnak nem okoz nehézséget annak az EU-alapszerződésben vagy más formában történő elismerése, hogy több fizetőeszköz létezik az EU-ban és nem csak az euró (ez a britek egyik követelése – a szerk.). Annál is inkább, mert ezzel csak azt mondanák ki, ami a gyakorlatban egyébként is létezik. Az Eurócsoport elnökének olvasatában azonban ez nem jelenti azt, hogy a korábban ilyen kötelezettséget vállaló országoknak egy ponton nem kellene bevezetniük az egységes valutát. „Nem hallottam egyetlen országtól sem azt, hogy mentesülni szeretnének ez alól. De, ha mégis akadna ilyen, akkor azt eseti alapon kellene elbírálni. Ha tehát egy országban megvan a szükséges politikai akarat (ami szükséges a monetáris unió megerősítéséhez), és teljesíti a feltételeket, akkor csatlakoznia kell az euróhoz. Nem hiszem, hogy ezen a megközelítésen változtatna annak a ténynek a rögzítése, hogy az EU-ban több fizetőeszköz is van” – tette hozzá.

Mindez vajon azt jelenti, hogy a politikai akarat hiánya esetén egy ország az idők végezetéig kitolhatja a belépését? „A politikai akarat sohasem örökkévaló” – hangzott a kérdésre a lakonikus válasz.

Az Eurócsoport elnöke kész elfogadni, hogy az európaiak biztonságának a szavatolása jelenleg sokkal fontosabb a stabilitási és növekedési paktum szabályainak rövid távú betartásánál. A kérdés az, hogy a két szempont ütközik-e egymással, és ha igen, milyen mértékben. „Az a tény, hogy számos országban növekedni fognak a biztonságra fordítandó kiadások, még nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a paktumot el kell felejteni, vagy nem kell tiszteletben tartani. Ha egy ország nem tudja tartani a költségvetési célokat, akkor az Európai Bizottság utólagosan figyelembe veheti, hogy a menekültek ellátására vagy a biztonsági intézkedésekre fordítot költségek mekkora szerepet játszottak ebben. Ez a helyes megközelítés” – vélekedett Jeroen Dijsselbloem.

A holland pénzügyminiszter rámutatott, hogy a stabilitási és növekedési paktumban már van egy záradék, ami figyelembe veszi az előre nem látható, kivételes körülményeket. Személy szerint nem híve annak, hogy bizonyos kiadásokat kizárjanak a szabályokból. Kitérően válaszolt arra a kérdésre, hogy például a magyar kerítés költségeit figyelembe kellene-e vennie a hiány megállapításakor a Bizottságnak.

„Nagyon hasznos lenne, ha valamennyien elmozdulnánk a költségvetési határértékeinktől. Mert mostanra túl sok ország alkalmaz költségvetési rugalmasságot. Mivel mindig is előfordultak váratlan, nem tervezhető események, ezért inkább arra kellene törekednünk, hogy több puffert hozzunk létre a költségvetésben. Bármi is történik, egy biztonsági, vagy gazdasági sokkhatás, esetleg a határőrizettel kapcsolatos kiadások, én azt a forgatókönyvet részesítem előnyben, hogy mindenki képezzen elég tartalékot a büdzsében. Nem úgy, mint most, hogy valami történik és hirtelen megsérted a paktumot” – fejtette ki véleményét a kérdésről a holland pénzügyminiszter.

De, az Eurócsoport elnöke szerint ez nem csak annak a kérdése, hogy megengedik-e a költségvetési szabályok vagy sem. Függetlenül attól, hogy a Bizottság engedi-e vagy sem, a tagállamoknak meg kell találniuk a módját, hogy fenntarthatóan finanszírozzák a nemzetbiztonságukat. „Szerkezeti szempontból nem engedheted meg, hogy a költségvetésed letérjen a páyláról. Nem csak azért, mert a szabályok nem teszik lehetővé, hanem azért, mert a fiskális fenntarthatóság elérhet egy pontra, ahol az államadósságot már nem tudod féken tartani” – tette hozzá.

A holland pénzügyminiszter úgy véli, hogy a menekültválság kezelése rövidtávon csak költségeket jelent. Egyesek ugyan azt állítják, hogy az állami kiadások növelése pezsditőleg hat a gazdaságra, hiszen valakik megépítik a menekültek elhelyezésére szolgáló objektumokat és ételt kínálnak nekik. Középtávon ugyanakkor az a kérdés, hogy ennek van-e strukturális hatása a gazdaság növekedésére. Dijsselbloem szerint tapasztalatból tudjuk, hogy a migránsokat nagyon nehéz beilleszteni a társadalomba. Az oktatásuk bizztosítása és a munkaerőpiacon való elhelyezkedésük számottevő befektetést kíván. A holland kormány tagja pozitívnak tartja, hogy a Hollandiába érkező szíriaiak viszonylag magas képzettségűek. „Az a benyomásunk, hogy egyharmaduk felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezik, egyharmad közepes, míg a fennmaradó egyharmad alacsony képesítésű. Ez viszonylag kedvező, hiszen a múltban alapvetően olyan migránsokkal volt dolgunk, akik zömében alacsony képzettségűek voltak” – fogalmazott.

A szocialista párti politikus szerint a kulcskérdés az, hogy ez strukturális beruházásnak számít-e vagy sem. A menedékkérők és gyerekeik taníttatására és képzésére fordítot kiadások ilyen beruházásnak tekinthetők. Az, hogy ez gazdaságilag középtávon kifizetődő, a pénzek elköltésének hatékonyságától függ. „Attól függ, hogy milyen gyorsan és hatékonyan vagyunk képesek integrálni a társadalmainkba ezt az új csoportot. És ebből a szempontból egyikünknek sincs túl jó mérlege” – húzta alá.

A holland elnökség három gazdasági és pénzügyi prioritása

Dijsselbloem az interjúban a január 1-én kezdődő hat hónapos holland EU-elnökség gazdasági és pénzügyi prioritásairól is beszélt. Mint elmondta, a holland soros elnökség három fő témára fókuszál majd. Ezek: a bankunió kiteljesítése a Bizottság által a napokban javasolt európai betétbiztosítási rendszerről és a tőkepiaci unióról a tárgyalások levezénylésével. A második az adózás, különös tekintettel a tagállamok közötti információcserére a különböző tagállami adómegállapításokról. A harmadik téma a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata. Itt a holland pénzügyminiszter nem számít arra, hogy a folyamat végén megállapodás lesz a módszer módosításáról, de a leendő elnökség vitát kezdeményez majd a költségvetés szerkezetének javításáról (a költségvetési kérdésekről lásd még a Dijsselbloemmal készült interjú első, november 27-én publikált részét).

Ami az európai betétbiztosítási rendszert (EDIS) illeti (a Bizottság javaslatát lásd a BruxInfóban), az Ecofin leendő soros elnökének meggyőződése, hogy csak akkor sikerül konszenzust kialakítani a tagállamok között a javaslatról, ha az érem két oldalát, a kockázatmegosztást és a pénzügyi rendszer kockázatcsökkentésének kérdését szorosan együtt, egymással összhangban kezelik. „Politikai okok miatt nem hiszem, hogy az EDIS sikeres lesz, ha a rendszer nem lesz szorosan összekapcsolva a bankszektor kockázatcsökkentésével” – szögezte le a holland pénzügyminiszter. „A bankunió kiteljesítéséig körülbelül nyolc éves átmeneti időszak áll rendelkezésre. Ki kell használnunk ezt az időt arra, hogy tovább csökkentsük a bankok mérlegében meglévő kockázatokat” – hangsúlyozta.

Dijsselbloem jó kiindulópontnak tekinti az Európai Bizottságnak az európai betétbiztosítási rendszer fokozatos, három szakaszban történő kiépítését 2024-ig. Megérti ugyanakkor a németeknek azt az aggodalmát, hogy ha a bankok oldalán nem sikerül megszüntetni a kockázatokat, akkor végső soron a közös betétbiztosítási rendszernek kell állnia majd a számlát, amihez a német bankoknak kell majd a legnagyobb mértékben hozzájárulni. „A Bizottság javaslata nem részletezi eléggé azt, hogy mi történik a kockázatok csökkentése terén. Például nem ejt szót arról, hogy 2020-ig lenne egy plafon a bankok mérlegén levő államkötvényeket illetően. A sorrendiség kiemelt szerepet játszik majd a tárgyalásokon. De, teljesen normális, hogy ha megosztod a kockázatokat, előzőleg gondoskodsz arról, hogy ezek a kockázatok kontrollálhatók legyenek” – mutatott rá az Eurócsoport elnöke.

Aki azt sem titkolta, hogy nagyon ambiciózusnak tekinti a Bizottság javaslatát, miszerint már 2017-ben elinduljon az EDIS megvalósításának első szakasza. A tárgyalások 2016 januárjában kezdődnek a javaslatról, és még a tagállamoknak is át kellene ültetniük a jogrendjükbe, mielőtt elkezdhetnék a végrehajtást.

A feladat nehézségi fokának szemléltetésére a holland pénzügyminiszter egy tételes listát adott arról, hogy milyen kérdésekre kell majd koncentrálni a banki kockázatok csökkentése során. A teljesség igénye nélkül íme néhány pont: a bankok mérlegében lévő államkötvények kockázati rátája; az államkötvények koncentrációjának szintje, ennek rögzítése; azon kölcsönök mennyiségének és minőségének meghatározása, amelyek visszafizetését, illetve a kamatfizetést meghatározott időre elhalasztották; egy végleges tőkemegfelelési ráta megállapítása Európában; az államadósság átütemezésére vonatkozó mechanizmus elfogadása (mentesítendő ezzel az ESM-et); a tagállami fizetésképtelenségi rendszerek harmonizálása stb.

Jeroen Dijsselbloem arra is felhívta a figyelmet, hogy az egységes bankfelügyeleti mechanizmus (SSM) mintegy 120 tagállami kivételt azonosított be a banki tőkekövetelmények, a tőkeminőség terén és egyéb vonatkozásokban. „Fokozatosan egytől-egyig ki kell vezetnünk ezeket a különbségeket. A kockázatcsökkentés volt az egyetlen lehetséges módja a bankunió létrehozásának. Úgy gondolom, hogy ugyanezt a módszert kell követnünk a bankunió kiteljesítése során” – szögezte le az Eurócsoport elnöke.