Kié lesz a Szenátus?

November 4-én kerül sor az Egyesült Államokban az úgynevezett „félidős választásokra”, aminek következtében átrendeződhet a Kongresszus összetétele. A választásokon országos szinten újraválasztják a teljes Képviselőházat, valamint a Szenátus tagjainak egyharmadát. A New York Times egy folyamatosan frissülő oldalt hozott létre, amely különböző felmérések és közvélemény-kutatások adatainak összegzésével előrejelzi, milyen eredmények várhatók novemberben a Szenátust illetően.

A Kongresszus két házában jelenleg nem azonosak az erőviszonyok, vagyis amíg Képviselőház republikánus többségű, addig a Szenátusban a demokraták vannak fölényben. E cikk születésének pillanatában az oldal 58 százaléknyi esélyt jósol annak, hogy a republikánusok kerülnek többségbe a Szenátusban. A konkrét számok óráról-órára változhatnak a friss felmérések eredményének tükrében, azonban érdemes figyelembe venni, hogy az oldal statisztikája szerint a legtöbb kutatás június óta folyamatosan republikánus győzelmet jósol. 

A választások során harminchárom szenátori posztról fognak dönteni, ezek közül húsz demokrata, tizenhárom pedig republikánus kézben van jelenleg. Ahhoz, hogy biztosan megforduljanak az erőviszonyok, a demokratáknak legalább hat helyet el kellene veszíteniük, így jönne létre egy 51 republikánus, 47 demokrata és két független szenátorból álló testület. Természetesen ennél markánsabban is megváltozhatnak az arányok. Elméletileg akár az a helyzet is kialakulhat, hogy egyaránt negyvenkilenc képviselője lesz a két nagy pártnak, ebben az esetben pedig kiemelten fontos szerephez juthatnak a független szenátorok.

Az egyes államokra lebontott statisztika alapján öt szenátornak van komoly indoka aggódni az újraválasztását illetően. Ilyen például Louisiana, ahol a demokrata Mary L. Landrieu szenátorasszonynak mindössze 20-30 százaléknyi esélyt ad a legtöbb közvélemény-kutatás. A Washington Post arról számolt be, hogy Landrieu-nek nincsen saját lakása Louisiana államban, a szülei címét használja és náluk száll meg, amikor odalátogat. Ez magyarázattal szolgálhat támogatottságának visszaesésére, hiszen ahhoz, hogy valaki szenátor lehessen, egyéb feltételek mellett elvárt, hogy a választás idején abban az államban legyen állandó lakcíme, ahol jelöltként indul. A szenátorasszony kihívója, a republikánus jelölt Bill Cassidy kampányában kiemelte, hogy Landrieu valójában már sokkal inkább washingtoni, semmint Louisiana-beli. 

Arkansas-ban a szintén demokrata Mark Pryor aggódhat a szenátori pozíció megtartásáért, hiszen kihívója, a republikánus Tom Cotton győzelmének valószínűségét 70 százalék körül mérik a kutatások. Ha valóban Cotton győz, az már csak azért is meglepetésszerű lesz, mert csak 2012 óta van jelen az országos politikában képviselőként, Pryor viszont 2002 óta szenátor, ráadásul az édesapja, David Pryor korábban Arkansas kormányzója volt. 

Érdekes helyzet alakult ki Kansas-ben, ahol a jelenlegi republikánus szenátor, Pat Roberts egy független jelölt személyében akadt komoly kihívóra. A Politico szerint Greg Orman-nek jó esélye van rá, hogy leváltsa Roberts-et, már csak azért is, mert demokrata jelölt nem indul majd az államban. A kialakult helyzet tovább árnyalhatja a szenátus összetételét, hiszen ha Orman győz, akkor már három független szenátor kaphat majd helyet a testületben.   

A fentieken túl még két állam, Colorado és Alaszka „billeg”, azaz itt nem lehet valószínűsíteni, hogy végül ki nyerhet. Tizenhét államban, köztük főleg délen, így például Georgiában, Mississippi-ben vagy Dél-Karolinában a republikánusok győzhetnek, míg Massachusetts-ben és Rhode Island-en a demokrata jelölt győzelme várható.

A teljes Szenátus összetételére vonatkozóan a modell több forgatókönyvet is felvázol, amelyek közül kiválasztja a legvalószínűbbet. Eszerint, a jelenlegi adatok alapján a republikánusok négy helyet fognak megszerezni a demokratáktól, ezzel pedig 48-52 arányban többségbe kerülnek majd a Szenátusban (a függetleneket azokhoz a pártokhoz csapták, akikkel jellemzően együttműködnek). Sean Trende, a Real Clear Politics elemzője szerint azonban könnyen meglehet, hogy a mostani győzelem inkább hátrányos, mint előnyös helyzetbe juttatja majd a republikánusokat, mert így 2016-ban – amikor elnökválasztás is lesz – több helyet kell majd megvédeniük, amelyeket így könnyebben el is veszíthetnek. 

Hogy ki szerez többséget a Szenátusban, több szempontból is fontos kérdés. Egyrészt az elnökkel való együttműködésre befolyással lehet, ha nem azonos politikai háttérrel rendelkezik a törvényhozás többsége és a végrehajtó hatalom feje. Ez rögtön megnyilvánulhat akkor, amikor a Szenátus az elnök által javasolt kinevezéseket (például nagykövetekét) felülvizsgálja és jóváhagyja. Ugyancsak a Szenátus hagyja jóvá az elnök által megkötött nemzetközi szerződések életbe léptetését, amelyhez kétharmados többségre van szükség. Az elnök viszont megvétózhatja a Szenátus által már elfogadott törvényjavaslatokat, így mindkét fél kezében elegendő hatalom összpontosul ahhoz, hogy megfelelő együttműködést tudjanak kikényszeríteni.

A félidős választásokat november nyolcadikán tartják majd, egyelőre republikánus győzelemre számítanak. Obama elnök megbízatása alatt ezek lesznek az utolsó választások, s 2016, így pedig az elnökválasztás közelsége miatt mind a demokraták, mind a republikánusok számára kiemelten fontos, hogy minél jobban szerepeljenek.