Folytatódnak a tárgyalások az iráni nukleáris programról

Várhatóan szeptember 26-ig tart majd az újabb állomása az iráni nukleáris programról folyó tárgyalásoknak a P5+1, illetve Irán között. Amerikai források szerint azonban valószínűtlen a diplomáciai áttörés.

A párbeszéd a hatok (P5+1, vagyis USA, Kína, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország) és Teherán között két hónapos szünet után folytatódik New Yorkban. Az átütő diplomáciai sikernek azonban kevés a valószinűsége – írja a Reuters.

A nyugati hatalmak azzal vádolják Iránt, hogy nukleáris fegyverre akar szert tenni, és az atomklub tagjává kíván válni, míg az iráni vezetés hangsúlyozza, hogy békés, polgári célokra kívánja felhasználni nukleáris képességét. A hivatalos álláspont szerint az uránium magasabb szinten történő dúsítása orvosi célokat, illetve nukleáris erőművek építésére szolgál. Így a teheráni vezetés tagadja azon nyugati vádakat, melyek szerint az urán finomításának célja nukleáris fegyver fejlesztése. 

A novemberi, majd februári találkozón a felek komprosszimumra jutottak: Irán fékezi nukleáris programját, cserébe a nyugati hatalmak megszüntetik a szankciókat. A július 20-i határidőt azonban nem sikerült tartani, így előrelépés sem történt. 

Javad Zarif iráni külügyminiszter és Catherine Ashton, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője folytatott megbeszéléseket csütörtökön, míg a P5+1 diplomatái informális megbeszélést tartanak az iráni delegációval folytatott pénteki tárgyalás előtt. A várakozások szerint a tárgyalások legalább szeptember 26-ig, az ENSZ Közgyűlés éves találkozójáig fognak tartani.

A formális megbeszélések előtt William J. Burns amerikai külügyminiszter-helyettes, illetve Wendy Sherman, a Külügyminisztérium politikai ügyekért felelős államtitkára bilaterális tárgyalásokat folytat iráni diplomatákkal. Egy neve elhallgatását kérő amerikai tisztségviselő elmondta, hogy a tárgyalás középpontjában a nukleáris ügyek állnak, annak ellenére, hogy adódnak megvitatásra váró kérdések a két ország között. Így például az Iszlám Állam elleni együttműködés kérdése, amelyet Teherán a napokban elutasított. 

Wendy Sherman elmondta, hogy további lépéseket várnak Teherántól ahhoz, hogy sikerüljön egy hosszú távú megállapodást kötni. Ugyanakkor hozzátette, hogy „egyelőre távol vagyunk olyan központi ügyek megoldásától, mint Irán urándúsító kapacitásának mérete és hatóköre” – írja a BBC.

Az izraeli hírszerzési miniszter, Yuval Steinitz hangsúlyozta, hogy az EU-nak nem szabad elhamarkodottan döntenie, és egy „rossz megegyezést” tető alá hoznia. Óv attól, hogy Catherine Ashton gyorsan, távozása előtt megegyezzen Iránnal, csak azért, hogy eredményt tudjon felmutatni. Úgy nyilatkozott: „rendkívül aggódunk, úgy érezzük, hogy a tárgyalások rossz irányba haladnak.” Izrael számára egyáltalán nem mindegy, hogy alakul az iráni atomprogram, hiszen a két ország viszonya rendkívül ellenséges, így biztonságát egy esetleges iráni atomfegyver jelentősen veszélyeztetné. 

Elmondható tehát, hogy nagy áttörést nem várnak a nyugati hatalmak. Ahogy egy amerikai diplomata fogalmazott: „A New York-i találkozó létfontosságú lesz abból a szempontból, hogy tovább tudunk-e lépni a holtpontról.” Azonban a konkrét kérdésekben nem vár komoly előrelépést.

A hatok és Irán közötti tárgyalások a múlt évi ENSZ Közgyűlésen indultak meg, amikor Javad Zarif és John Kerry egymás mellett foglaltak helyet egy speciális találkozón. Ezt követően múlt novemberben, Genfben elfogadtak egy ideiglenes egyezményt, amely szerint a nyugati hatalmak enyhítik az Irán elleni szankciókat, cserébe Irán nem dúsítja öt százaléknál magasabbra uránkészleteit, nem helyez üzembe új centrifugákat, és nem fejleszti tovább nukleáris képességét. A július 20-i határidőre ez azonban nem valósult meg, így az új időpont az egyezmény betartására november 24. lett.

A teheráni vezetéssel folytatott tárgyalásokban az USA a legrelevánsabb szereplő, hiszen biztonságpolitikai érdekei őt kötik leginkább Iránhoz. Azonban a számos közös érdek – terrorizmus elleni küzdelem, stabil Irak léte, az afganisztáni helyzet rendezése, kábítószer-kereskedelem korlátozása – ellenére sem sikerül megállapodásra jutni a kérdésben. Az Egyesült Államok nem képes olyan előnyöket biztosítani a perzsa állam számára, mely ösztönözhetné nukleáris programjának végleges leállítására, továbbá nehezíti az Obama-adminisztráció helyzetét, hogy úgy kell manővereznie, hogy miközben Irán számára előnyöket juttat, hagyományos szövetségeseinek – Izrael és Szaúd-Arábia – biztonságát is szavatolja, amely nem bizonyul könnyű feladatnak.