Instabilitás Jemenben

Nem látni a kiutat abból a mély válságból, amely Jement az elmúlt néhány évben uralja: egyre véresebb összecsapások a siíták és a szunniták között, aktív és kegyetlen al-Kaida, déli szeparatizmus, tehetetlen kormányzat.

Az arab tavasz eseményeit követően 2012-ben véget ért Ali Abdullah Száleh – az 1990-es újraegyesítéstől számítva – több mint húsz éves regnálása. A huszik az időszak elsőszámú áldozatai voltak, 2004-et követően állandósultak a halálos áldozatokkal járó összecsapások köztük és a kormányerők között. Nem véletlen tehát, hogy Száleh elnök megbuktatásában komoly szerepet játszottak, továbbá az sem, hogy az átmenet folyamatának keretet biztosító nemzeti párbeszéd konferenciasorozaton az egyik fő kérdéssé vált a huszik sérelmeinek orvoslása. A konferencia keretében legitim politikai erőként ismerték el a mozgalmat, azonban a megalakuló átmeneti kormányban nem kaptak helyet.

A problémát tovább árnyalja a huszik és a rivális szunnita törzsek közti állandósult konfliktusok és fegyveres összetűzések. Emellett pedig a déli szeparatisták, illetve az ugyanitt tevékenykedő Al-Kaida az Arab-félszigeten (al-Qaeda in the Arabian Peninsula – AQAP) – az al-Kaida jemeni szárnya – taszítja egyre mélyebb válságba az országot. 

Kik a huszik? 

A huszik mozgalma egyfajta vallási mozgalomként indult a 90-es évek elején, amely a békét és a toleranciát hirdette. A mozgalom az iszlám síita ágának zaidita változatát követi. Az iszlám ezen ágazata uralkodott egészen 1962-ig Jemenben, amikor is a pánarab erők megdöntötték a 66. (!) zaidita imámot. A szunnita többségű országban így a „zaidita”, „imamátus” szavakkal könnyen mobilizálható a szunnita lakosság. Gyakran éri a huszikat az a vád, miszerint a gyűlölt imamátust kívánják visszaállítani, így a konfliktus a huszik és a szunnita törzsek között alapvetően a vallási különbségekből eredeztethető. A csoport központja az ország északi részén, Szaada kormányzóság területén van. A huszik éles ellentétben álltak Száleh elnökkel, elsőszámú ellenségei voltak a rezsimnek. A két fél közti konfliktus már 2004-ben elkezdődött, amely ugyan változó intenzitással, egészen 2010-ig tartott.

A „jemeni tavasz” folyamatában a huszik aktivizálták magukat és nagy szerepet játszottak Száleh elnök megbuktatásában, majd a megdöntött rezsim utáni helyzet rendezésének céljából létrehozott Nemzeti Párbeszéd Konferencián is meghatározó szerepet kívántak betölteni. A konferencia keretében Jement föderális szerkezetűvé alakították. A huszik azonban azóta is regionális autonómiát, illetve képviseletet követelnek a kormányban. Amellett, hogy 2012-től kezdve a Manszúr Hadi vezette kormányzattal is folyamatosak a konfliktusok, felerősödtek a rivális szunnita törzsekkel fennálló ellentétek is.

Napjainkban

A jelenlegi fegyveres összecsapások közvetlen kiváltó oka az a kormányzati döntés volt, amely jelentősen megemelte a benzinárakat egy gazdasági reform keretében. Azonban természetesen jóval többről van szó: a huszik évek óta nagyobb önnállóságot, több területet és képviseletet követelnek a kormányban. Júliusban a csoport északi területeiről kiindulva elfoglalta Amrant, megközelítve ezzel a fővárost, Szanaát. A benzintámogatások megvágásának hírére számos demonstrációt, ülősztrájkot tartottak, valamint elzárták a repülőtérre vezető utat a fővárosban, követelve a kormány azonnali lemondását. Hamarosan fegyveres összecsapások kezdődtek, majd a két fél tárgyalóasztalhoz ült. A tárgyalások eredményeként Manszúr Hadi államfő kilátásba helyezte a miniszterelnök leváltását, valamint visszaállította a benzinárakat, és ígéretet arra, hogy mind a huszik, mind pedig a déli szeparatisták helyet kapnak az új egységkormányban. A fegyverszünet azonban nem tartott sokáig: a fővárosban egyre több a fegyveres összetűzés szunnita csoportok és a kormányzati erők, illetve a huszik között, a halálos áldozatok száma pedig egyre csak növekszik. 

April Longley Alley, az International Crisis Group Jemen szakértője úgy kommentálta a jelenlegi eseményeket az al.Jazeerának, hogy az „egy rendkívül veszélyes politikai alkujátszma, amelynek részeként a huszik Észak-Jemen, illetve a nemzeti kormány egy domináns politikai erőjévé kívánnak válni.” 

Jemen mint a regionális hatalmak versengésének színtere

A Jemenben zajló eseményeket nem tekinthetjük egy periférián elhelyezkedő ország belső konfliktusának. Mind Irán és Szaúd-Arábia, mind pedig az USA számára kulcsfontosságú, hogy mi zajlik az országban. Irán – ahogy például Bahrein esetében az arab tavasz idején – egyfajta védelmező szerepet tölt be, védve a síita kisebbséget, és sokak gyanítják, hogy jelentős támogatásokat is nyújt a huszi felkelőknek azzal a céllal, hogy destabilizálja a szunnita kormányt. Az imamátus újjáélesztésének vádja mellett – illetve ezzel összefüggésben – a második leggyakoribb támadási pont a huszik ellen, hogy Irán rajtuk keresztül egyfajta proxy háborút vív az országban, nyugtalanságot kelt a lakosságban és felborítja a rendet. Ezt gyakran hangoztatja a huszik legfőbb politikai riválisa, az iszlamista Iszláh párt, valamint a kormányzat is Iránt vádolja a huszik felfegyverezésével.

Szaúd-Arábia mondhatni évtizedek óta „rajta tartja a szemét” Jemenen. A XX. század közepe óta lényegében nem történt olyan fontos esemény az országban, amelyben valamilyen szinten nem lett volna része a gazdag olajmonarchiának. Az arab tavasz eseményei komoly kihívást jelentettek Szaúd-Arábiának, hiszen megerősödtek, aktivizálódtak a különböző szélsőséges csoportok az országban (mind a huszik, mind a szunnita milíciák). Az ország számára nem érdek a konfliktus túlzott eszkalációja, hiszen ez egyrészt komoly menekülthullámot eremdényezhet, másrészt a szélsőséges csoportok veszélyt jelenthetnek az országra. Ugyanakkor egy sikeres demokratizációs folyamat is komoly fejtörést okozna Szaúd-Arábia számára, hiszen ez hasonló megmozdulásokra késztethetné a szaúdi elnyomott rétegeket. Ahogy már több helyen láthattuk, Jemenben is gőzerővel zajlik az iráni-szaúdi versengés a regionális hatalmi elsőbbség megszerzéséért. 

Az amerikai érdekeket a terrorizmus elleni harc szemszögéből kell megközelítenünk. Az al-Kaida egyik legvéresebb szárnya, az Al-Kaida az Arab-Félszigeten (AQAP) tevékenykedik igencsak aktívan Jemenben. Obama elnök számos dróntámadást hajtott végre a szervezet ellen, valamint kiképzési és tanácsadási feladatokat is ellát az Egyesült Államok, az AQAP azonban egyre csak erősebb és nagyobb lesz. Továbbá a kormányzat gyengülésével, a huszik és a szunniták konfliktusának állandósulásával könnyen tevékenykedhet a szervezet jemeni szárnya.

Hiába a huszik és a kormányzat között lefolytatott tárgyalás, a fegyverszünet nem tartott sokáig. A konfliktus egyre inkább eszkalálódni látszik, amely komoly veszélyeket hordoz magában az országra, illetve a térség egészére nézve. Egyre inkább aktivizálódnak a szélsőséges iszlamista csoportok, illetve egyre radikálisabbá válnak a huszik is. Ez a magasfokú instabilitás pedig leginkább az al-Kaidának kedvez, aki a kormányzati erők lefoglaltsága miatt jóval nagyobb mozgástérrel rendelkezik.