Renzi Rómából beszólt a Bundesbanknak

Matteo Renzi olasz miniszterelnök pénteken arra kérte a német Bundesbankot, hogy tartsa távol magát az olasz politikai vitáktól és ismét emlékeztetett rá, hogy a költségvetési fegyelem zálogának tartott uniós paktumnak nem csak a stabilitást, hanem a növekedést is figyelembe kell vennie.

A német politikusok helyett ezúttal a költségvetési szabályok rugalmasabb alkalmazását sürgető politikáját bíráló Bundesbanknak üzent Rómából pénteken az olasz kormányfő, miután kabinetjének tagjai az Európai Bizottság tagjaival találkoztak az olasz elnökség kezdete alkalmából.

Matteo Renzi egy újságírói kérdésre válaszolva hangsúlyozta, hogy nagyon jól megértik egymást Angela Merkel német kancellárral és szerinte más német kormánytényezők nyilatkozatai sem mondanak ellent a stabilitási és növekedési paktum rugalmasabb alkalmazását szorgalmazó álláspontjának. A politikáját nyíltan bíráló Bundesbanknak viszont azt üzente, hogy a saját feladataival foglalkozzon és ne akarja beleártani magát az olasz politikai vitákba. „Európa végső soron az embereké, nem pedig a bankároké” – jelentette ki az olasz miniszterelnök, akit szerdán az Európai Parlamentben mondott beszéde után az Európai Néppárt német frakcióvezetője, Manfred Weber is a szabályok betartására figyelmeztetett.

Nevük mellőzését kérő olasz illetékesek szerint Weberből inkább a CSU (a bajor keresztényszocialista párt) politikusa, mint az Európai Néppárt beszélt, és úgy vélték, hogy nyilatkozata nem tett jót Európának, amelynek a válság után tiszta lapot kell nyitnia és az eddiginél jobban figyelembe kell vennie a növekedési szempontokat.

Renzi pénteken a Bizottság elnökével tartott sajtótájékoztatón is megismételte, hogy a stabilitási és növekedési paktum nem csak a stabilitásról szól, és növekedés nélkül nincs stabilitás. Arra is felhívta a figyelmet, hogy szeptemberben kezdődik és 2017 májusáig tart az az ezer napos program, amelynek meghirdetett célja, hogy merész szerkezeti reformok révén átalakítsa a komoly növekedési problémákkal küzdő olasz gazdaságot. Megfigyelők megjegyzik, hogy a balközép olasz kormányfő példátlanul erőteljes hazai támogatottsága birtokában több türelmet és – bár ezt nyíltan nem mondta ki – esetleg hosszabb időt kér az államháztartás egyensúlyba hozására és a GDP-arányosan 132 százalékos államadósság csökkentésére, cserébe azért, hogy ambiciózus strukturális reformprogramját végrehajthassa.

Renzi és az európai baloldal követeléseit azonban jobboldalon a szigorú költségvetési szabályok felpuhítására tett kísérletként szemlélik és emiatt bírálják.

José Manuel Barroso bizottsági elnök mintegy a két tábor közé állva, pénteken úgy vélekedett, hogy a vita túl van dramatizálva. Leszögezte, hogy egyetlen állam- és kormányfőtől sem hallott a stabilitási és növekedési paktum módosíátásra vonatkozó igényt, és egyébként is a törvény betűjét be kell tartani. „Pacta sunt servanda” – idézte a latin mondást a Bizottság elnöke.

Barroso ugyanakkor arra is rámutatott, hogy az Európai Bizottság már jó ideje a gyakorlatban is alkalmazza a paktumba beépített rugalmasságot, amikor a nominális hiány helyett a strukturális egyenlegre koncentrál, és amikor egy sor országnak egy-két éves haladékot adott már eddig is a deficit előírt szintre való csökkentésére.

Matteo Renzi kérdésre válaszolva hangsúlyozta, hogy személyesen nem ismeri a Bizottság élére jelölt Jean-Claude Junckert, de a múlt heti EU-csúcson ahhoz kötötte a támogatását, hogy a volt luxemburgi miniszterelnök a Bizottság elnökeként tartani fogja magát az állam- és kormányfők által elfogadott stratégiai dokumentumhoz, amit egyébként Rómában következetesen Herman van Rompuy „papírjaként” aposztrofálnak.