Egy válság anatómiája

Hétfő délelőtt Póti László és Rácz András Egy válság anatómiája címmel tartott előadást a kijevi eseményekről a Magyar Külügyi Intézetben. A két kutató a válság szereplőiről, azok céljairól, és a nemrég kezdődött krími konfliktus esetleges lefolyásáról beszélt. Emellett szó esett hazánk, az EU és a környező országok szerepéről is.

Az egyszerű hírfogyasztót a hétvége eseményei után könnyen elfoghatta a hidegháborús paranoia. Póti László és Rácz András előadása szerint azonban korántsem olyan vészes a helyzet, hogy az ukrán válságból kiindulva egy regionális, vagy világméretű háború kitörjön.

A Magyar Külügyi Intézet munkatársai hétfő délelőtt az ukrajnai események különböző aspektusait mutatták be. Póti László szerint jól láthatóak a fokozatok, amik az első rendőri attaktól az anti-terrorista intézkedésekig vezettek, és Viktor Janukovicsot egy legitim vezetőből tömeggyilkossá, majd egy menekülő elnökké tették. A hatalom erőszakos fellépése volt az, ami végig mozgósította a tüntetőket, derült ki abból az ukrán szociológiai kutatásból, amit Póti László ismertetett. Az is kiderült, hogy a kijevi események fő mozgatói középkorú vidéki férfiak voltak, akik semmilyen párthoz nem tartoztak. Póti szerint a kijevi harcok és tüntetések a társadalmi egyenlőtlenségek és az elit elleni lázadás volt, ami egyben egy nemzeti alapú szakítás is volt a szovjet múlttal.

Póti László szerint Ukrajnában a válság hatására a politikai súlypont Nyugatra került, továbbá beépült a civil kontroll a hatalmi folyamatokba, de sajnos az oligarchák is megerősödtek. Nemzetközileg csak jósolni tudott, de szerinte Oroszország hiába fogja megnyerni a krími csatát, a háborút Ukrajnáért elvesztette, és az ország az EU perifériája lehet.

Rácz András az intézet külső munkatársa inkább biztonságpolitikai és orosz szempontból elemezte a történéseket. Elmondta, hogy egy ilyen válság esetén problémás az elemzés. Ő az előadásában a szereplők képességeiből indult ki. Azonban, mint mondta, sok mindenre csak következtetni tud, és az aktorok racionalitását sem szabad túldimenzionálni.

Szerinte Oroszország fő célja saját befolyási övezetének fenntartása, aminek egyik eszköze, hogy Ukrajna intézményileg semleges legyen, de emellett Putyinnak is saját integrációs tervei vannak. Továbbá sokszor nem vesszük komolyan, de Moszkvát tényleg aggasztja az orosz állampolgárok, vagy csak orosz anyanyelvűek helyzete.

Putyin nem egy háborút, hanem nyomásgyakorlást akar elérni. Erre következtetni lehet abból, hogy nem kezdődött országos mozgósítás Oroszországban. Rácz András szerint Putyin az ellenőrzött eszkaláció taktikáját alkalmazza, hogy az ukrán biztonsági erőknek mindig nagyobb kockázatot jelentsen támadni, mint visszavonulni. Ez a művelet viszont két kockázattal jár. Az egyik az emberi, hiszen egy puska véletlen elsütése is komoly háborút okozhat. Továbbá eljön majd az a pillanat, amikor az ukránok majd ellenállnak.

Egy háború nem érné meg Putyinnak, már most látszik, hogy hatalmas a külpolitikai nyomás, és a veszteségek is nagyok, mind hitelesség, mind pedig presztízs szempontjából. Egy komoly támadás a Budapesti Memorandum és a Flotta-egyezmény megsértését jelentené, továbbá a G8-csúcs elmaradása is komoly kárt okozna Oroszországnak, fejtette ki Rácz.

Szerinte az ország megszállását akadályozza, hogy Ukrajnában konszenzus van az ország egységéről, nincs semmilyen kollaboráns réteg, ez igaz az ukrán fegyveres erőkre is. De belpolitikailag is kockázatos a támadás, mondta el Rácz András, aki szerint az orosz lakosság nem áll készen egy háborúra, ugyanis „más dolog Krímért tüntetni, és más a fiadat háborúba küldeni”.

A Magyar Külügyi Intézet munkatársa szerint jól látszik, hogy Putyin kezd beszorulni: miután Merkel felhívta, az orosz elnök álláspontja szelídült, és elfogadta, hogy az ENSZ legyen a közvetítő.

Mindkét kutató egyetértett, hogy Magyarország szaktárcai és multilaterális keretek között jól kezelte a válságot. Nehezítette a helyzetet az a dilemma, hogy Janukovics nem felel meg az euro-atlanti értékeknek, az ukrán nacionalizmus pedig veszélyes a magyar kisebbségre nézve, így a kivárás jó taktikának bizonyult.