A bal- és a jobboldal csetepatéja az alapjogokról

Fokozza a nyomást az uniós intézményekre az alapvető értékek EU-n belüli érvényesülését szavatolni hivatott új koppenhágai mechanizmus „haladéktalan” létrehozása érdekében az Európai Parlament által megszavazott alapjogi jelentés. A téma napirendre tűzése óta nem először a baloldal és a liberálisok leszavazták az alternatív javaslatot beterjesztő Európai Néppártot. A jogilag nem kötelező állásfoglalás a nemzeti kisebbségek jogainak uniós szintű védelmét is szorgalmazza.

Sorrendben az ötödik olyan állásfoglalását fogadta el csütörtökön az Európai Parlament, amelyben az EU-alapértékek és alapvető jogok EU-n belüli érvényesítésére hivatott „új koppenhágai mechanizmus” felállítását sürgeti, mégpedig minél hamarabb.

A 312 szavazattal, 244 ellenszavazat és 27 tartózkodás mellett elfogadott jogilag nem kötelező állásfoglalás célja annak elérése, hogy egy speciális mechanizmus révén az EU tagállamaival (és ne csak a tagjelöltekkel) is betartassák az uniós csatlakozás 1993-ban Koppenhágában rögzített politikai kritériumait.

„Minden uniós országban előfordul az EU értékeinek, elveinek és jogszabályainak megsértése. Még mindig túl sok helyen, túl sokszor vannak hiányosságok. Ha az EU a világ előtt jó példaként kíván szerepelni, akkor saját magával is szigorúnak kell lennie” – mondta a jelentést jegyző belga liberális képviselő, Louis Michel.

Göncz Kinga, magyar szocialista képviselő a vita során hangsúlyozta, hogy ez már az ötödik parlamenti dokumentum, amely „felszólítja az Európai Bizottságot és a Tanácsot egy olyan közösségi ellenőrző és szankcionáló rendszer felállítására, amely elejét veszi a súlyos és rendszerszerű jogsértéseknek, illetve hatékony, gyors, egyenlő mércével mérő beavatkozást tesz lehetővé”. Az említett dokumentumok egyike a 2013. július elején az EP plenárisa által elfogadott Tavares-jelentés, ami a magyar kormányhoz és az uniós intézményekhez fordult különböző ajánlásokkal. Ezek közül több, így a jogállamisági mechanizmusra vonatkozó, Louis Michel jelentésében is visszaköszön.

Ahogy tavaly júliusban a magyar miniszterelnök tette Strasbourgban, csütörtökön a Fidesz néppárti európai parlamenti képviselőcsoportja is elutasította az újabb jelentést, hangsúlyozva, hogy a baloldali többség által elfogadott dokumentum „sérti a tagállamok szuverenitását és aláássa az Európai Unió egységét”.

„A Michel-jelentésben foglaltak több pontja szemben áll az Európai Néppárt által képviselt értékekkel. A dokumentum emellett túlterjeszkedik az Európai Parlament hatáskörén és szembemegy a Szerződések szellemével, ezáltal megbontja az uniós szervek közötti hatásköri egyensúlyt” – mutattak rá közleményükben a magyar néppári képviselők.

A jelentéstevő viszont azért bírálta az Európai Néppártot, mert alternatív állásfoglalásában az Európai Szociális Chartára, az európai történelemre, a koppenhágai mechanizmusra, a túlzsúfolt börtönökre, a szexuális kisebbségek jogaira, és a vallásnak az államtól való szigorú különválasztására vonatkozó hivatkozások törlését javasolta. „Az ő határozatuk még az emberi jogsértések kategorikus megbélyegzését is mellőzte. Ha az EPP állásfoglalását fogadtuk volna el, az visszalépést jelentett volna az emberi jogok területén az EU-n belül” – replikázott Louis Michel.

Koppenhágai mechanizmust haladéktalanul!

Ami a jogállamiságot illeti, az állásfoglalás két dimenzióban javasol intézkedéseket az európai intézmények számára. Először is a szerinte a jelenlegi szerződés adta keretek között kivitelezhető változtatások, másodszor pedig olyan javaslatok, amelyekhez szerződésmódosításra van szükség.

Az EP által elfogadott jelentés szerint egy „új koppenhágai mechanizmust” kell bevezetni az uniós szerződés 2. cikkében és az Alapjogi Chartában meghatározott alapvető uniós jogok és értékek „tiszteletben tartásának, védelmének és előmozdításának biztosítására”. A képviselők leszögezik, hogy a mechanizmus célja annak átvilágítása, hogy minden tagállam hatékony és kötelező módon megfelel-e a koppenhágai (bővítési) kritériumoknak. Ezt szerintük haladéktalanul be lehetne indítani a Bizottság döntése alapján és az EP „maradéktalan bevonása mellett”.

A mechanizmus keretében meglévő vagy már kidolgozott (ENSZ, Európa Tanács) alapjogi paraméterek alapján mutatókat határoznának meg. A mechanizmus a mutatók köré szerveződő objektív és megbízható adatokon és információkon kellene, hogy alapuljon. Egy rendszeres és objektív eljárás keretében figyelemmel kísérnék az alapjogok helyzetét az Unióban és az egyes tagállamokban.

Egy uniós szakpolitikai ciklust építenének fel minderre. Ennek során indokolt esetben ajánláscsomaggal fordulnának a problematikusnak minősülő tagállamok felé, és ezzel párhuzamosan ténylegesen visszatartó erejű és arányos szankciókat dolgoznának ki, példának okáért szóba jöhetne az uniós támogatási alapok kötelezettségvállalásainak felfüggesztése és bizonyos jogi aktusok alkalmazása.

Első fokozatban egy korai figyelmeztető rendszer lépne működésbe, ami politikai és technikai párbeszédet indítana el a Bizottság és a tagállam között. Brüsszel felszólító leveleket intézhetne a kormányokhoz és mindaddig befagyasztanának minden dossziét az érintett országgal, ameddig az EU-szerződés 2., alapértékekről szóló cikkének maradéktalan tiszteletben tartása nem biztosított.

A Parlament azt is szorgalmazza, hogy – lehetőség szerint intézményközi megállapodás keretében – hozzanak létre egy „koppenhágai bizottságot”, amely többek között az EP által kijelölendő, az alapvető jogokkal foglalkozó független, magas szintű szakértőkből áll. A testület célja annak biztosítása, hogy valamennyi tagállam tiszteletben tartsa a szerződés 2-ik cikkében foglalt közös értékeket és folyamatosan eleget tegyen a koppenhágai kritériumoknak.

A képviselők javasolják továbbá, hogy az uniós intézmények és a tagállamok kezdjenek párbeszédet az uniós értékek súlyos megsértésének kockázata esetén, és a szerződés 7. cikk első bekezdésével összhangban éljenek az ajánlások megfogalmazásának lehetőségével.

A Parlament támogatja a Bizottság javaslatát, hogy ennek keretében felszólító leveleket küldjön a tagállamoknak. A három intézmény – a Tanács, a Bizottság és a Parlament – pedig egy kapcsolattartó csoportot hozna létre az értékek tiszteletben tartásának nyomon követésére (tulajdonképpen ez az ötlet először a Tavares-jelentésben bukkant fel a magyar helyzet monitorizálása kapcsán).

Miről szóljon a szerződésmódosítás?

Ami a nem azonnali teendőket illeti, a képviselők üdvözölték Barroso bizottsági elnök és Reding alelnök nyilatkozatait, melyek szerint a testület az EU-szerződés módosítását szem előtt tartva olyan javaslatokon is dolgozik, amelyek túlmutatnak a jelenlegi szerződés keretein. Mégpedig az alapvető jogok védelmének megerősítése céljából.

A Parlament tagjai ezzel összhangban fontosnak tartják az EU-szerződés 7. cikkének mélyreható felülvizsgálatát, és egy olyan szakasszal való kiegészítését, amely a „kockázat” és a „jogsértés” szakaszától elkülönülve a szerződés 2. cikkének alkalmazásával foglalkozik. Ezen szakaszokra eltérő többségi szavazatarányokat állapítanának meg, tovább erősítenék a technikai és objektív (nem csupán politikai) elemzést, fokoznák a tagállami intézményekkel folytatott párbeszédet, és részletes, kiszámítható, az eljárás folyamán végig alkalmazandó szankciókat határoznának meg. A 7. cikk határozza meg, hogy mikor áll fenn egy tagállamban az uniós értékek súlyos megsértésének egyértelmű kockázata.

Az EP javaslatai között szerepel továbbá az alapjogi charta 51. cikkének törlése (ami azt jelentené, hogy a chartát nem csak az uniós intézményekre, illetve csak akkor alkalmaznák, amikor tagállamok uniós jogszabályokat hajtanak végre, hanem azokon túl is); lehetőség biztosítása a Parlament számára, hogy a Bizottsággal és a Tanáccsal azonos feltételek mellett eljárásokat indíthasson a szerződés 2. cikkének megsértése esetén; az egyhangú döntéshozatalra vonatkozó követelmény felülvizsgálata az alapvető jogok tiszteletben tartásához és védelméhez kapcsolódó területeken.

A jelentés arra is emlékeztet, hogy az Európai Bizottság márciusban hozza nyilvánosságra erre vonatkozó közleményét.

Először felhívás a nemzeti kisebbségek uniós szintű védelmének megteremtésére

Az állásfoglalás emellett részletesen foglalkozik az egyes alapjogok érvényesülésével és mindenhol javaslatokkal fordul az uniós intézményekhez.

Felszólítja a tagállamokat a szexuális és reproduktív egészség és jogok védelmére. Aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az európai és az Európán kívüli államok által eseti bírói engedély és megfelelő parlamenti ellenőrzés nélkül végrehajtott, az európai polgárok tömeges megfigyelésére irányuló titkos programok nyilvánvalóan sértették a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való jogot. Elítéli az ilyen gyakorlatokat, és nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy haladéktalanul vessenek véget az ilyen szabálysértéseknek.

Meggyőződésének ad hangot, hogy a politikai és egyházi hatalom szigorú szétválasztásaként meghatározott szekularizmus, valamint az állam pártatlansága a legjobb módja a vallások, valamint a hívők és nem hívők közötti megkülönböztetés-mentesség és egyenlőség biztosításának.

Megismétli a Bizottsághoz intézett korábbi kérését, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvet az e tárgyban készített parlamenti jelentésben megjelölt irányvonalak mentén vizsgálják felül és módosítsák.

Felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben, garantálják, védjék és mozdítsák elő a véleménynyilvánítási és információszabadsághoz való alapvető jogot, és ennek megfelelően tartózkodjanak az e szabadságokat csorbító mechanizmusok alkalmazásától vagy kidolgozásától.

Aggodalmát fejezi ki az európai gazdasági válság médiumok tulajdonviszonyára gyakorolt hatása és egyes tagállamokban a közszolgálati média privatizációjának esélye miatt. Kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a közszolgálati média függetlenségét, és tegyenek eleget a tömegtájékoztatás sokszínűségének védelmére és a magas színvonalú, változatos, pontos és megbízható tájékoztatás nyújtására vonatkozó intézményi kötelezettségeiknek.

Felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el nemzeti jogszabályi keretet a megkülönböztetés valamennyi formájának kezelésére. Aggodalmát fejezi ki a romák helyzete miatt az EU-ban, és amiatt, hogy számos esetben üldöztetésre, erőszakra, megbélyegzésre, megkülönböztetésre, kitoloncolásra, áttelepítésre, jogtalan erőszakos kilakoltatásra, nyilvántartásba vételre és etnikai profilalkotásra kerül sor a hatóságok részéről, ami sérti az alapjogokat és az uniós jogszabályokat.

A jelentés hangsúlyozza, hogy nagyon fontos a nemzeti vagy etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek alapvető jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása. Aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a mindennapi életben e kisebbségi közösségek tagjai akadályokba ütköznek az igazságszolgáltatás, az egészségügyi és szociális ellátás, valamint az oktatás és a kultúra területén.

Megítélése szerint nem létezik egységes megoldás minden tagállamban az ilyen kisebbségek helyzetének javítására, de ki kell dolgozni néhány közös minimális célkitűzést az Unióban működő hatóságok számára, figyelembe véve a vonatkozó nemzetközi jogi normákat és a létező bevált gyakorlatokat. Felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre szakpolitikai normát a nemzeti kisebbségek, köztük az őshonos, hagyományos nemzeti és nyelvi kisebbségi közösségek védelmére, tekintettel arra, hogy ezek lélekszáma meghaladja az Unió összlakosságának 10%-át.

Hangsúlyozza, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerének példáját követve a hagyományos nemzeti kisebbségek, a regionális nyelvi csoportok és az autonóm régiók vonatkozásában átfogó uniós szintű védelmi rendszerre van szükség, amelyhez működőképes nyomon követési mechanizmus kapcsolódik.

Az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy a szociális jogok alapvető jognak minősülnek, ahogyan azt egyes nemzetközi egyezmények, az emberi jogok európai egyezménye, az Európai Unió Alapjogi Chartája és az Európai Szociális Charta is elismerik. Kiemeli, hogy a társadalmi igazságosság biztosítása érdekében ezeket a jogszabályokban és a gyakorlatban egyaránt védelmezni kell, különösen gazdasági válságok és megszorító intézkedések idején;

A Parlament erőteljesebb fellépést szorgalmaz a hajléktalanok megsegítése, illetve menedékhez és támogatáshoz juttatása érdekében, és – különösen mivel az elhúzódó gazdasági és pénzügyi válság következtében egyre több kiszolgáltatott helyzetben lévő ember kerül az utcára – „elítéli az olyan nemzeti és helyi szintű jogszabályokat, amelyek bűnözőnek tartják azokat a személyeket, akik nagyobb szükséget szenvednek”.

A Parlament tudomásul veszi a Bizottság által készített igazságszolgáltatási eredménytáblát, amely „sajnálatos módon” csupán a polgári, kereskedelmi és közigazgatási igazságszolgáltatással kapcsolatos kérdéseket tárgyalja. Az Európai Parlament azt szeretné, hogy az eredménytábla terjedjen ki a büntető igazságszolgáltatásra, az alapvető jogokra és a jogállamiságra is. Ezért felszólít az eredménytábla továbbfejlesztésére annak érdekében, hogy az az említett területekre is kiterjedjen. Hangsúlyozza, hogy az eredménytáblát az új koppenhágai mechanizmusba és a szerződés 2. cikkének alkalmazására vonatkozó európai szakpolitikai ciklusba is be kellene építeni;

A képviselőtestület állásfoglalása aggodalmának ad hangot az alkotmánybíróságok egyes tagállamokban tapasztalható átpolitizálódása miatt, és emlékeztet a független igazságszolgáltatási rendszer rendkívüli jelentőségére is.