Uf Wiederluege Europa!

Fuck the EU! – szól a Brüsszelnek címzett üzenet, ezúttal azonban nem Victoria Nuland amerikai külügyértől, hanem a svájciak többségétől. A vasárnapi svájci népszavazás eredményeképp új időszámítás kezdődik a bevándorlóknak, szigorú kvótarendszerrel és határellenőrzéssel. A város-vidék harcát (ismét) utóbbi nyerte, ha csak 20 ezer szavazattal is. Az EU pedig figyelmeztet, hogy a szabad mozgás korlátozásának akár Schengen és a gazdasági-kereskedelmi engedmények láthatják kárát. Azt pedig már a pénztárcájukon fogják érezni a jó helvétek. De legalább nem lesznek tömött villamosok.

Ismét összejött a Svájci Néppártnak (SVP). Az emlékezetes mecset-tilalom után most vasárnap, ha csak kis többséggel is, de újabb komoly célkitűzését tudta megvalósítani a svájci jobboldali-konzervatív párt: a tömeges bevándorlás megakadályozását. A svájciaktól szokatlanul magas részvételi arány mellett a választásra jogosultak 50,3 százaléka támogatta az SVP javaslatát, az ország viszont minden tekintetben megosztottá vált. Kiéleződtek a város-vidék, illetve a német-francia területek közötti különbségek.

A II. világháború végétől számítva (néhány év kivételével) folyamatosan nőtt a bevándorlók aránya a többségi társadalomhoz képest Svájcban. A svájci állami statisztikai hivatal felmérése szerint 2012-ben a lakosság 23 százaléka rendelkezett migrációs háttérrel. A legnagyobb bevándorlói csoportokat az olaszok és a németek képzik (15-15 százalék), de az utóbbi néhány évtized liebling vendégmunkásai, így a portugálok, a törökök, az egykori jugoszláv utódállamokból érkezők, vagy épp Srí Lanka-iak is szép számmal vannak képviselve Svájcban. Az alpesi országban viszont a többetnikumú lét, a többnyelvűség a mindennapi élet része, lévén ők nem egy kultúrnemzetet, hanem egy akaratnemzetet (Willensnation) képeznek, vagyis saját akaratukból alkottak egy nemzetet. Ez az akarat viszont egyben nem akarást is jelent: a németet beszélők nem akarnak Németországhoz, a franciát beszélők nem akarnak Franciaországhoz csatlakozni, és így tovább. Miért? Mert nekik így jó! Értsd, jól megy a soruk!

Annyira jól, hogy már a szakértők között sem kétséges az a megállapítás, hogy Svájc jelentősen profitált a bevándorlásból. Az igen jól, rengeteg hálózattal kiépített svájci munkaerőpiacnak köszönhetően a gazdaság folyamatosan bővült, a munkanélküliség rekordmélységben volt, mindemellett pedig a népességszám 2012-ben a történelem során először elérte a 8 millió főt, ami az évi 80 ezer bevándorlónak is köszönhető volt. Az ország tehát szépen fejlődött, és ez meg is látszott egyes városok, például Zürich látképén: sikkes belvárosi lakások, magas irodaházak, új éttermek épültek. Az itthon sajnos igen jól ismert Shilquai, azaz a zürichi piros lámpás negyed a kivételek közé tartozott.

Ilyen közegben érkezett a svájci konzervatívok kezdeményezése, amely hamar meg is kapta a szükséges támogatást ahhoz, hogy kiírják a népszavazást. Az SVP – kampányában – a túlzsúfolt tömegközlekedésre, az agyonhasznált autópályákra és a bevándorlók által „széttelepült” országra helyezte a hangsúlyt, az igazi üzenet azonban mindvégig (tudatosan) rejtve maradt: nem akarjuk, hogy a bevándorlók elvegyék a jólétünket. Ha pedig odavész a svájciak jóléte – és a helvétek a németek vagy a franciák életszínvonalán kényszerülnek élni –, akkor mi értelme az egész Willensnation-nak?

Az SVP üzenetére pedig úgy tűnik, vevő volt a svájciak többsége. Kis érdekesség egyébként, hogy pont azok a térségek szavaztak leginkább a bevándorlás szigorítása mellett – tehát lényegében a vidék –, ahol a bevándorlók aránya átlagosan 10-15 százalék, vagy az alatti. Ezzel szemben a nagyvárosokban – Zürich, Bázel, Genf – mind a nemek győztek, holott igazából őket kéne hogy érintse az SVP által emlegetett tömött villamosok kényelmetlensége.

A svájci szövetségi kormány, vagyis a Bundesrat máris reagált a szavazás eredményére. Simonetta Sommaruga igazságügyi miniszter szerint a svájci kormány még az idén beterjeszt majd egy törvényjavaslatot a tömeges bevándorlás kapcsán, noha a törvények szerint a kormánynak három éve lenne a cselekvésre. A belföldi események reagálásán túl Bern nagy valószínűséggel elküldi majd diplomata-hadseregét a belga fővárosba, hogy bilaterális úton próbálja meg rendezni az ügyet az EU-val.

Brüsszel máris nemtetszését fejezte ki a vasárnapi eredmények láttán. A szokásos uniós ejnye-bejnyének ezúttal azonban komoly következményei lehetnek. Amennyiben a svájci kormány maradéktalanul teljesíti a választók többségének akaratát – márpedig muszáj neki –, akkor Svájcnak kényszerűen fel kell bontania az EU-val kötött, a személyek szabad mozgására kötött egyezményt. Ez pedig nem működhet „cherry picking” alapon svájci részről, lévén egy komplett csomagról van szó. Tehát ha lépnek a svájciak, úgy ugrik Schengen, valamint egy sor légiközlekedésre, mezőgazdaságra, kutatásra, energiagazdaságra vonatkozó egyezmény is. Annak pedig Svájc gazdasága fogja komoly kárát látni. Így tehát az SVP saját csapdájába esett: a svájciak jólétének csökkenésétől való félelmétől vezérelve végül is saját tervezete fogja a svájciak jólétének csökkenését eredményezni. A helyzetet tisztázván így talán láthatjuk a Svájci Néppárt valódi üzenetét, mely kísértetiesen egybecseng az amerikai diplomataasszony cseppet sem szofisztikált mondandójával…