Németországban is fellobbant a bevándorlás-vita

A németeknél is túlmelegedni látszik az az Európa-szerte perzselő vita, amely az elmúlt hónapokban a bevándorlás körül kialakult. Az Európai Unió ugyanis azt szeretné, hogy azok a külföldiek is hozzáférjenek a szociális juttatásokhoz, akik még soha nem dolgoztak Németországban. A bevándorlással kapcsolatos vitába a magyar EU-biztos is beszállt.

Andor László, az Európai Bizottság foglalkoztatáspolitikáért felelős biztosa nem először fejti ki véleményét a „szociális turizmussal” kapcsolatban. Először a britek kaptak a hidegzuhanyból, most pedig a németek következtek. A magyar képviselő szerint szem előtt kell tartani, hogy az unió egyik alapköve a szabad munkavállaláshoz, illetve élethez való jog; a bevándorlás körül kialakult hisztéria ugyanakkor semmiképpen sem segíti az európai integrációt. 

Az Európai Unió legújabb tervei közt szeretné véghez vinni a német szociális ellátórendszer egyszerűsítését, hogy a juttatások ezzel is könnyebben hozzáférhetőek legyenek a más tagállamokból érkező polgárok számára. Ezzel kapcsolatban Andor negyven oldalas állásfoglalást nyújtott be a német kollégáknak, amelyben érveket sorakoztat fel a hivatalos álláspont mellett. Ezek között szerepel például, hogy segélyben részesülhessenek azok is, akik azelőtt érdemben nem járultak hozzá a rendszer fenntartásához. 

Jóléti turizmus?

Hónapok óta közbeszéd tárgya az újabb migrációs hullám, miután 2014 januárjában Románia és Bulgária állampolgárai korlátlanul vállalhatnak munkát az unióban. 

Ugyanakkor a nemzetközi sajtó egy része is a „megélhetési bevándorlástól” és „jóléti turizmustól” hangos. Ennek következtében természetesen a legfelsőbb döntéshozók sem mehetnek el a kérdés mellett, így olyan híresztelések is szárnyra kaptak, mint a külföldiek deportálása, vagy ujjlenyomatvétel azoktól a román és bolgár állampolgároktól, akik belépnek Németország területére.

Az Európai Bizottság most azt javasolja a német vezetőknek, hogy a társadalombiztosítási törvényeket olyan irányba változtassa meg, hogy a tartósan munkanélküliek is könnyebben férhessenek a különböző segélyekhez, és a jóléti rendszer előnyeit ők is élvezhessék. Az uniós végrehajtó szerv szerint ugyanis jelenleg jogszabályellenes az a német tervezet, amely megvonná a szociális juttatásokat a nem német állampolgárságú munkanélküliektől. 

Szükséges rossz?

A németeknek ugyanakkor az elöregedő és fogyatkozó társadalom problémájával is szembe kell nézniük. Ebből a szempontból pedig ők sem engedhetik meg maguknak, hogy még a mostaninál is szorosabb korlátokat állítsanak a migránsok elé. A 2013-as év végi becslések szerint ugyanis a Dél- és Kelet-Európából érkező bevándorlók miatt körülbelül 300 ezer fővel gyarapodott az ország népessége az elmúlt egy évben.

Szakképzett munkaerőt találni viszont egyelőre nehéz feladatnak tűnik a múlt hibái és az elvesztegetett idő miatt. Csehország, Magyarország és Lengyelország ugyanis 2004 óta tagállam, Németország viszont hét évig nem biztosított teljes hozzáférést a munkaerőpiaci lehetőségekhez, így a képzettebbek inkább Anglia, vagy Írország felé vették az irányt. 2011-ben a hétéves moratórium lejártával a románok és bolgárok miatti aggodalom lett úrrá a közhangulaton, és az onnan érkezőknek még mindig munkavállalói engedélyre volt szükségük ahhoz, hogy legálisan dolgozzanak. Ennek a megszerzéséhez konkrét állásajánlatra volt szükség, valamint azt is be kellett bizonyítaniuk, hogy hazai munkavállaló nem tudja ellátni ugyanezt a feladatot. Ennek eredményeképpen sokan nem voltak teljes jogú alkalmazottak, s ezért valóban szociális juttatásokat vettek igénybe a megélhetéshez. Mások feketén mentek ki dolgozni, és egyáltalán nem regisztráltak a hatóságoknál. 2012-ben néhány gazdasági ágazat esetében feloldották ezt a korlátozást, majd 2014-ben jött a nagy áttörés.

Hans-Werner Sinn, az ország egyik prominens közgazdásza nem rejtette véka alá gondolatait a nyitással kapcsolatban, miszerint a bevándorlók tönkreteszik a virágzó Németországot, s annak a véleményének adott hangot, hogy a kelet-európai migráció a szociális jóléti rendszer összeomlásához vezethet. 

A szakértők véleményei meglehetősen ellentmondásosak, ugyanis a fentiekkel ellentétben, a 15-65 évesekről szóló statisztikák szerint a bevándorlóknak mindössze hét százaléka munkanélküli, és mindössze tíz százalékuk részesül tartósan pénzbeli ellátásban. Eszerint a Németországba érkező külföldiek dolgozni mennek ki, vagyis kevésbé szorulnak az állam segítségére. Ezen kívül a más tagállamokból érkezők között átlagon felüli az érdeklődés az oktatás, és a különböző továbbképzési lehetőségek iránt. A Bajor Keresztényszociális Unióhoz (CSU) tartozó polgármesterek éppen ezért a közeljövőben bulgáriai és romániai utazásokat terveznek, amelynek során megpróbálnak gyakornokokat toborozni az országnak. A kezdeményezés célja, hogy a szakképzett munkások számára vonzóvá tegyék Németországot.

Michael Hüther, a kölni gazdaságkutató intézet vezetője is úgy látja: a mai bevándorlók egyáltalán nem hasonlíthatóak az 1990-es években érkezett szakképzetlen munkaerőhöz. Marcel Fratzscher, a Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) vezetője szintén a pozitív hatásokról igyekszik meggyőzni mindenkit: „Még ha vannak is egyedi esetek, akik kihasználják a társadalmi rendszert, Németországnak összességében még mindig nagyon sok nyereséget hoznak a bevándorlók” – nyilatkozta.

Az érem másik oldala

Tény, hogy olyan nagyobb városokban, mint München vagy Frankfurt vannak bevándorlók, akik súlyos terheket rónak az államra. A közelmúltban a Német Városok Szövetsége is arra figyelmeztetett, hogy a kelet-európai bevándorlók veszélyeztetik a társadalmi egyensúlyt és békét.

Az igazi botrányt azonban az ügy másik oldala adja: az, hogy a bevándorlók egy részét állítólag kétes hátterű munkaközvetítő központok csábítják Németországba. Ők a jobb megélhetés helyett sokszor minimális juttatásért, embertelen körülmények között kénytelenek dolgozni. Így azoknak, akik ténylegesen előrelépést kívánnak tenni a migrációs kérdéseket illetően, sajnos szembe kell nézniük a kizsákmányolás problémájával is, nemcsak a segélyezésekkel, és a megélhetési turizmussal.