Szlovák elnökválasztás: esélytelenek az ismeretlen ellen

Szlovákia elnököt választ jövő tavasszal: az erőviszonyok még ismeretlenek, de öt jelölt szinte biztosan van, noha a baloldal még nem foglalkozott a kérdéssel. Csokorba szedtük tehát az eddig hivatalosan bejelentett indulókat, megvizsgáltuk motivációikat és a mögöttük állókat.

Szlovákia 2014 tavaszán választja meg következő köztársasági elnökét. A hivatali idejét befejező Ivan Gašparovič két ciklus után adja át helyét utódjának, hiszen a szlovák alkotmány szerint a köztársasági elnök legfeljebb kétszer öt éven keresztül töltheti be ezt a pozíciót.

Mivel északi szomszédunknál a kétfordulós voksolás során a választópolgárok maguk dönthetnek a köztársasági elnök kilétéről, a magyar példával ellentétben itt igazi kampány társul az elnökválasztáshoz – noha a pozíció hasonlóan szimbólikus.

Másfél éves kampány

A választásokhoz köthető küzdelem 2012 őszén kezdődött meg Andrej Kiska az államfői pozícióért történő indulásának bejelentésével. A Híd-Most, a KDH és az SDKÚ pártokat tömörítő Népi Platform erre történő reakciójában ígéretett tett a közösen indítandó személy mielőbbi megnevezésére, ez azonban azóta sem történt meg. A Híd és a KDH kiegyezett Hrušovský személyében – ezt azonban az SDKÚ egyelőre nem fogadta el. A párt ugyanis több, mint fél éve fut Radičová kegyeiért – reménytelenül. A SaS is elindította saját jelöltjét, míg a Smer – jelentős magabiztossággal – kijelentette, hogy őszig nem ér rá foglalkozni a kérdéssel.

Találgatások

A tényleges erőviszonyok feltárására tehát egyelőre még nincs lehetőség, hiszen csak sejthetjük a baloldal jelöltjének nevét. A jelenlegi kormányfő, Robert Fico ezt eddig nem cáfolta, csupán annyit fűzött hozzá, hogy szerinte választói őt inkább jelenlegi pozíciójában preferálnák. Nem ezt mutatja az MVK felmérése: a baloldali szavazók szinte egyöntetően Ficora voksolnának, amennyiben indulna az elnöki posztért.

A téma szempontjából ugyanakkor lényegében mindegy, hogy a – legnagyobb valószínűség szerint – egy jelölt mögé felsorakozó balolalt ki képviseli a már így is legalább hat személyre bővült küzdelemben. A Focus intézet felmérése alapján Fico ellen egyedül a volt kormányfő, Iveta Radičová tudna labdába rúgni, aki a 2009-es elnökválasztás során is a szavazatok 44,47 százalékát szerezte meg az akkori ellenféllel, Gašparovič-csal szemben. Radičová kegyeiért ugyanakkor hiába ácsingózik az SDKÚ: a politikusnak – közeli ismerősei szerint – esze ágában sincs visszatérni a politikába, és egyáltalán nem lenne ínyére a Robert Ficoval történő megmérettetés, ami a legutóbb sem sikerült rózsásan.

De akkor kinek sikerülhet a Smer jelöltjének legyőzése az ellenében induló, legalább öt jelölt közül? A velük szemben támasztott elsődleges igényt – a kommunista múlt hiányát -, szinte mindegyik teljesíti, de voltaképp mindannyian ugyanabból a szavazókörből meríthetnek, ami jelentősen rontja az esélyeiket.

A pártok felettiség szellemiségével

Amint arra fentebb utaltunk, Andrej Kiska jelentette be elsőként indulási szándékát. A vállalkozó és jótékonysági háttérrel rendelkező jelölt nem a politikából jött, amiből igyekszik előnyt kovácsolni: meglátása alapján ugyanis az emberek kiábrándultak a jelenleg is pozícióban lévő politikusokból. Ő azért lépne be ebbe a körbe, mert eredeti szándékát – a társadalom pozitív irányba történő változtatását – kizárólag így tudná elérni.

Ezt a célt kezdetben a Kommunista Párt berkeiben próbálta, majd jótékonysági szervezetének, a Jó Angyalnak eszközeivel. Kisebbségségpolitikája egyelőre kiforratlan – derült ki a Körkép által készített interjúból: a Beneš-dekrétumokról nem szeretne vitázni, célja viszont, hogy minden állampolgár jól érezze magát Szlovákiában.

Hasonlóan Kiskához, a jelentős KDH-s múlttal rendelkző Ján Čarnogurský sem kíván elköteleződni egyetlen pár irányában sem, célja ugyanis a szlovák társadalom kétfelé szakadásának megszüntetése. A jelöltség kritériumát elsőként teljesítő Čarnogurský, aki 1991-92-ben Csehszlovákia miniszterelnöke volt, magát az első nem kommunista államfőként definiálná: tény, hogy a bársonyos forradalom alatt a hatalom óvatosságból 3-4 hónapra be is börtönözte.

Rendszerellenességéből és disszidens múltjából ered Duray Miklóssal máig létező jó kapcsolata, ami ugyanakkor nem feltételez különösebb érzékenységet a magyar kisebbség irányába: meglátása szerint a felvidéki magyarok nem explicite, de gyakorlatilag rendelkeznek kulturális autonómiával – derül ki a körképes interjúból. A területi autonómia viszont teljesen elfogadhatatlan számára, amíg Magyarország sem tesz lépéseket a Szlovákiával történő megbékélés irányába.

Az új generáció megtestesítője

A fiatalabb generációt képviselve lép a versenybe Radoslav Proházka: a Yale Egyetemen végzett mindössze 41 éves elnökjelölt KDH-ból történő kiválása óta függetlenként politizál. Célja, hogy megújítsa a szlovák politikát, ami jelenleg a zsákmány elosztásáról szól, miközben ő az embereket juttatná a közjavakhoz. Az ország generációs és erkölcsi váltását sürgető politikust nem tartják különösebben esélyenek, noha már a kampány kezdetekor elhatározta, hogy minden fegyvert bevet: a szlovák mellett magyar és ruszin nyelvű plakátokon keresztül üzen az embereknek.

Az ellenzék dilemmája

Bajban van Fico ellenzéke a megfelelő kihívó megtalálásában: a Népi Platform közel kilenc hónapos vajjúdás után sem találta meg a közös hangot. Míg Bugárék lemondtak eredeti jelöltjükről, Bútoráról, és elfogadták a KDH által megnevezett Pavol Hrušovský-t, az SDKÚ továbbra sem tudja elfogadni.

A kezdeti tervek szerint 2013 tavaszára, majd a nyári szünet kezdetére kívánt a három párt egységesen és hivatalason kiállni jelöltje mellett. Hrušovský csupán annyit jelentett be a minap, hogy elindul a megmérettetésen, ugyanakkor őszig még vár a harmadik párt bólintására is. Az egyébként szinte teljesen esélytelennek tartott politikus célja az alkotmányos intézmények megbízhatóságának növelése lenne.

Ezzel párhuzamosan kezdte meg a szükséges szavazatok összegyűjtését  Peter Osuský, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) államfőjelöltje. A politikus több párt színei alatt politizált az elmúlt években, jelenleg pozsony óvárosának alpolgármestere, valamint európai parlamenti képviselő. Osuský-t saját elmondása szerint sokkolta, amikor a párt őt választotta államfő-jelöltjének. Szerencsére azóta visszanyerte bizalmát, és noha még nem egészen világos, hogy miként, de célja a liberálisok táborának megszólítása.

A nem hivatalos jelölteknek még egész sora van: akad köztük színész, volt jégkorongozó, de lehet, hogy a romák is indítanak önálló nevet. Az uborkaszezon kitörésével azonban egy ideig nem várhatunk további fejleményeket. További izgalmak a megyei választásokkal és az idejekorán élesedő államfői kampánnyal várhatóak.

Az viszont már előre látszik, hogy a 2014-es szlovák elnökválasztáson ismét a jobboldal mérettetik meg: a belpolitika erős átpolitizáltsága miatt kevés eséllyel nyerhet független, ugyanakkor a szavazók kegyeiért több, inkább esélytelennek mondható jelölt száll a ringbe. Ők pedig csak reménykedhetnek, hogy a szavazók megijednek egy olyan államfőtől, akit Robert Ficonak hívnának.