Mexikó és Kína: barátok vagy riválisok?

Kína és Latin-Amerika a globális növekedés pólusait jelentik napjaink világgazdaságában. Az elkövetkező években várhatóan kétszer, akár háromszor gyorsabb növekedést fognak produkálni mint a fejlett, iparosodott országok. Xi Jinping (Hszi Csin-ping) kínai elnök látogatása az Amerikai Egyesült Államokkal szabadkereskedelmi övezetet fenntartó Mexikóba, néhány héttel Barack Obama útja után, fordulópontot hozhat a kínai-mexikói kapcsolatokban. De mit is jelent ez?

Enrique Pena Nieto, mexikói elnök idén áprilisban az ázsiai Boao Fórum éves konferenciájára látogatott el, ahol találkozott a jelenlegi kínai elnökkel, akit június elején már Mexikóban fogadott. Xi további két latin-amerikai országban is járt, Trinidad és Tobagóban illetve Costa Ricában. Az utóbbi az amerikai elnök körútjában is szerepelt.

A találkozó fontos üzenetet közvetített Latin-Amerika országainak: a régió gazdaságai aranykort élnek meg – fejtette ki Xi. A Dél-Dél együttműködés erősítését jelentheti a közös feladatok hangsúlyozása mind gazdasági, mind poltikai téren, ami megnyilvánulhat az ENSZ-en belüli közös érdekképviseleten keresztül. “A latin-amerikai kontinens telve van dinamizmussal és reménnyel” – mondta az elnök. Kína érdeke a régió növekedése, minél gyorsabban fejlődik, annál jobb a világnak és Kínának. Az elnök célja tehát a régiók közötti szorosabb és szélesebb körű bilaterális kapcsolatok megteremtése.

A barátság nem újkeletű

A távolságot leküzdjük, ahogy azt a kínai felfedezők tették évszázadokkal korábban, amikor kialakították a selyemút tengeri vonalait – állította Xi és nehéz vitatkozni vele a számok fényében. Kína Latin-Amerika második legnagyobb kereskedelmi partnerévé nőtte ki magát 2012-re. Brazíliával bonyolítja le a legnagyobb külkeresedelmi forgalmat, de Chile termékeinek is elsőszámú felvásárlója, Kuba, Peru és Costa Rica esetében pedig második helyen áll. A legutolsó adatok szerint Latin-Amerika és a Karib-térség összimportjának 13 százalékát adja az ázsiai óriás. Szabadkereskedelmi szerződést kötött Chilével, Peruval és Costa Ricával, és a jelek szerint fontolgatja egy szabadkereskedelmi övezet megteremtését Kolumbiával és Mexikóval is.

A mexikói út előtt tehát Trinidad és Tobago volt az első állomás. A két ország között nagyon jó a viszony, Xi beszámolt róla, hogy az első kínai bevándorlók 200 éve érkeztek az országba és azóta Trinidad és Tobago plurális társadalmának szerves részévé váltak. Diplomáciai kapcsolatok 1974 óta állnak fenn a két ország között, de Trinidad és Tobago kiállt a Kínai Népköztársaság ENSZ-ben betöltendő legitim szerepe mellett, még mielőtt megtörtént volna a „helycsere” Tajvannal. A bilaterális gazdasági együttműködést 2005-ben erősítették meg, melyben fontos szerepet kap az energiaügyi kooperáció.

A kínai vezető elismerően nyilatkozott a latin-amerikai integráció előrehaladásáról, és reményét fejezte ki egy kínai-latin-amerikai és karibi fórum felállításával kapcsolatban, ami lefektetheti a gazdasági, kulturális nyitás alapjait a kölcsönös előnyök kiaknázása érdekében.

Tigris és sárkány

Mexikóban a Kongresszus állandó bizottsági ülésével indult a hivatalos program. A bizottság elnöke örömmel köszöntötte a baráti ország elnökét és megerősítette a mexikói állam elkötelezettségét az “egy Kína” elv mellett, elismerve, hogy Tajvant és Tibetet Kína integráns részének fogadja el, a területekkel kapcsolatos problémákat Kína belügyének tekinti. Helyreállították tehát az előző mexikói elnök, Felipe Calderón alatt a Dalai Láma fogadása miatt feszültté vált viszonyt. Az 1972 óta fennálló diplomáciai kapcsolatok ekkor mélypontra kerültek. Idén azonban az együttműködés új szintre emeléséről állapodtak meg az államfők.

Nagy lehetőség ez a kommunikációs problémák felülmúlására, a befektetések növelésére. Mexikó számára életbevágó kérdés a kapcsolatok megújítása, Kínát a növekedéshez vezető út kulcsának tekintik – nyilatkozták mexikói elemzők. Xi elmondása szerint Mexikót a második legfontosabb latin-amerikai partnerként tartják számon, míg a mexikói import második legnagyobb kiszolgálója a világon Kína. A viszonyok aránytalanok. A tequila hazájába 2012-ben összesen beérkező közvetlen külföldi beruházások alig 0,6%-a származott Kínából. Ennek megfelelően Mexikó komoly kereskedelmi deficittel kell hogy szembenézzen, bár a kínai elnök szerint a mexikói export diverzifikációja figyelhető meg, bár még az elektronikus és telekommunikációs eszközökön kívül kevés magas hozzáadott értékű terméket találunk. Jelentős a nyersolaj, tortilla, avokádó exportja és a közös nyilatkozatok alapján elmélyítik a mezőgazdasági kereskedelmi együttműködést, különösen a húsipar terén. De az 50 milliárd dollárra rugó deficit kiegyenlítéséhez ennél jóval többre lenne szükség. Figyelembe véve a népességadatokat (Mexikó 115 millió, Kína 1,3 milliárd) Mexikó 496 USD/fő értékben vásárol kínai termékeket míg fordítva ez az arány 4 USD/fő.

A találkozó alkalmával a kínai delegáció kijelentette, hogy Kínának nem célja a kereskedelmi többlet fenntartása, sőt épp ellenkezőleg a megfelelő gazdasági nyitást követően szeretné emelni a Mexikóból származó importot, különösen a magas hozzáadott értekkel bíró termékek esetében. A másik fél három lehetséges utat vázolt fel a deficit csökkentésére: kínai cégeket kell Mexikóba telepíteni, Mexikónak emelni kell az Ázsiába irányuló exportvolumenét vagy pedig szövetséget kell kötniük a két ország vállalkozásainak, hogy kölcsönösen gyümölcsöző együttműködés szülessen. Szóba került egy szabadkereskedelmi szerződés megkötésének lehetősége is, a konkrétum azonban kevés. A szakértők hangsúlyozták, hogy többféle szerződés létezik, be lehet iktatni bizonyos mindkét fél számára előnyös protekcionista klauzulákat.

Mexikó célja a látogatással elsősorban a kínai beruházások növelése, mely sok új munkahelyet jelenthetne az ország lakosságának. Pena Nieto szavaival élve: Mexikó komoly, megbízható és vonzó célpontja a befektetéseknek. Ezt a célt szolgálta egy magas szintű vállalati megbeszélés, illetve egy állandó közös vállalati csoport felállítása, melynek feladata a két ország gazdasági együttműködésének elősegítése, a lehetőségek feltérképezése. Ugyanakkor sok feladat vár még Mexikóra, a tényleges eredmények eléréséig, a vállalati adózási rendszer ugyanis kedvezőtlenebb a kínaihoz képest, a NAFTA által biztosított USA-ba irányuló reexport sem feltétlen jelent motivációt, hiszen a kínai termékek így is ott vannak az észak-amerikai piacon. Ráadásul a két ország inkább potenciális ellenfél – hiszen nem komplementer gazdaságokról van szó – különösen az Egyesült Államok piacán, ahol Mexikó a növekvő kínai béreknek köszönhetően talán előnyhöz juthat földrajzi közelségével. A mexikói vállalkozók is elsősorban az észak-amerikai piacra koncentrálnak, így komoly állami erőfeszítést igényel az új utak promótálása. Bár kecsegtető a kínai ígéret a deficit csökkentésére, rengeteg a buktató, például az USA-n keresztül érkező kínai termékeket az ázsiai ország nem ismeri el mint a mérleghiány összetevőjét.

Nieto fontos szerepet szán Kínának a mexikói infrastruktúra fejlesztésében. Felmerült egy gyorsvonat építése Toluca és Mexikóváros között, de a geotermikus energia és a turizmus terén is jelentős kooperációra kerülhet sor. Évente 80 millió kínai turista járja a világot, ebből Mexikóba 2011-ben csupán 40 ezer érkezett, a mexikói vezetés a két kultúra közötti szorosabb kapcsolat megteremtésével mozdítaná előre az ágazatot. Megállapodtak egy mexikói kulturális központ felállításában Pekingben, illetve egy hasonló Kína központ létrehozásában Mexikóban, ez lesz az első kínai kulturális centrum Latin-Amerikában.

Harmadik versenyfutás Latin-Amerikáért?

Az ENSZ egik regionális bizottságának, a CEPAL-nak egyik tavalyi elemzése a kínai-latin-amerikai kapcsolatok fejlődését illetően a lehetőségeken túl a veszélyekre is rámutat. A statisztikákat összesítve az derül ki, hogy míg Kína inkább késztermékeket exportál, addig a latin-amerikai térség elsősorban nyersanyagokkal kereskedik. Felmerül tehát a veszélye annak, hogy a két fejlődő régió között, a fejlett-fejlődőhöz hasonló centrum-periféria modell alakul ki. A kapcsolatok diverzifikálása nem eredményezi automatikusan a termelés diverzifikációját.

A Csendes-óceáni régió fokozottabb integrációja pedig kiszoríthatja, vagy legalábbis hátrányba juttathatja a dél-amerikai kontinens országait kellő intézkedések hiányában. A CEPAL javaslata szerint prioritássá kell tenni a belső fejlődést ösztönző modern technológiai fejlesztésekbe, az oktatás színvonalának emelésébe való beruházásokat a nemzetközi versenyképesség megteremtése érdekében.