Kis Tienanmen téri tüntetések szerte Kínában

A napokban volt a Tienanmen téri tüntetés és az annak véget vető véres leszámolás 24. évfordulója, melyet a kontinentális Kínában drámai csend övezett. Két éve ismert, hogy a téren valójában nem lőttek a tömegbe, de a város más részein több száz halálos áldozatot követelt a tüntetéssorozat elleni rendőri fellépés. 1989 túlfűtött évében nemcsak Pekingben, hanem Kína-szerte több helyen vertek le megmozdulásokat, s ezt a hagyományt azóta is fenntartja az ország vezetése. A volt kínai pártfőtitkár tanácsadója megszólal.

Két éve tudni lehet, hogy 1989-ben a Tienanmen téren nem volt mészárlás. A diákok hét hétig foglalták el a teret, amelyről bár ők távozhattak, de június 3-án és 4-én a katonai csapatokat Peking más részein vetették be a térre induló diákok ellen. A szabadságért, a gazdasági változásért és a korrupció ellen tüntető tömeggel szemben géppuskákkal és tankokkal léptek fel, a halálos áldozatok száma több száztól több ezerre tehető. A leghíresebb kínai demokratikus tömegtüntetés a pekingi volt, de a túlfűtött 1989-es évben szerte az országban szerveztek hasonló megmozdulásokat, amelyeket szintén felszámolt a hatalom.

A Tienanmen térihez hasonló – bár annál kisebb – demonstrációk azonban a mai napig folyamatosan előfprdulnak Kínában. A pekingi katonai közbelépést élesen ellenző, és ezért lemondatott, majd élete végéig házi őrizetben tartott Csao Cö-jang (Zhao Ziyang) pártfőtitkár egykori tanácsadója, Bao Tong szerint a mészárlás precedens értékű volt a helyi pártvezetők számára. Szerinte mióta Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) felhasználta a katonaságot a diákok ellen, a helyi vezető politikusok sem látnak kivetnivalót a fegvyeres erők bevetésére az elégedetlenkedő tömegekkel szemben. A hét évig börtönben ült, majd azóta szintén gyakorlatilag házi őrizetben élő volt tanácsadó úgy gondolja, az esemény az emberek hatalomhoz való viszonyulását is nagyban meghatározza. „A Tienanmen téri incidens azt véste az emberek eszébe, hogy még ha meg is próbálnának fényt deríteni a vezetők korrupciójára, végül a katonaságot fogják bevetni ellenük” – nyilatkozta az Asahi Shimbun japán napilapnak. 

A szisztéma hasonló

2011-ben az arab „jázmin forradalmak” hatására Kínában több helyen is kormányellenes megmozdulásokat hirdettek a demokrácia jegyében az interneten. Az eseményeken feltehetően azért sem vettek részt nagyobb tömegek, mert a kormány előzetes cenzúrája miatt sokakhoz el sem jutott az üzenet, de akikhez mégis, azokkal szemben keményen lépett fel a rendőrség. A pekingi apró tüntetésen való részvételért a Guardian szerint egy fiatal művészt, az Aj Vej-vej (Ai Weiwei) műhelyében is dolgozó Vej Csiangot (Wei Qiang) két év átnevelő kényszermunkatáborra ítéltek. Az internetes cenzúra leginkább az ehhez hasonló tüntetések megelőzésére fókuszál, s noha a szigorúan szűrt interneten még így is gyorsabban terjed a demokratikus szellem, mint anélkül, a demokrácia hagyománya igencsak megváltozott az elmúlt 24 évben. Bao Tong szerint, amíg az emberek elégedettek a rendszer teljesítményével és a jólétük fejlődésével, mindezt nem fogják kockáztatni a nagyobb szabadságért. 

 A ’89-es generáció mára a negyvenes-ötvenes éveiben járó, a vágtató szocialista rendszerbe belesimult, gyakran megvagyonosodott réteg, amelynek nem volna érdeke szembeszállni a rendszerrel, míg a fiatalabb korosztály nagy része számára a Tienanmen téri megmozdulás mintha nem is lett volna. „Kínában sok ember nincs tudatában, hogy összefüggés van például a légszennyezés és a demokrácia hiánya között. Még azok is rejtett áldozatai a Tienanmen téri incidensnek, akik meggazdagodtak azóta” – mondta Bao.

Vannak azonban olyanok is, akik szintén nyilvánvalónak tartják az összefüggést, a tüntetők leggyakrabban mégsem a demokrácia elve mellett állnak ki, hanem főleg saját egészségük vagy saját tulajdonuk védelmében. Május közepén Kunmingban rendeztek békés demonstrációt egy olajfinomító és vegyi üzem építése ellen. Az egyik tüntető szerint a projekt egyáltalán nem volt átlátható, az állampolgárok nem tehették fel kérdésieket, bár a beruházásra szerinte is szükség van, de nem ilyen közel a Kínában jó levegőjűnek számító városhoz. A CNN-nek névtelenül nyilatkozó nőt kilenc órán át hallgatta ki a rendőrség szórólapok terjesztése miatt, majd megfenyegették, hogyha részt vesz a tüntetésen, soha nem kap munkát állami cégnél. A kormány az eset után regisztrációhoz akarta kötni a fehér pólók vásárlását, mivel azokra tiltakozó feliratokat lehet felírni, de miután ezen terv túl nevetségessé vált a közösségi oldalakon, meghátráltak. A Xinhua kínai állami hírügynökség szerint Kunming városának vezetője pár nappal a tüntetés után azt mondta, ha a lakosok többsége ellenzi a beruházást, lefújják azt. 

Nem így történt azonban szintén májusban, egy Tiencsin (Tianjin) városához közeli faluban letört ellenállás alkalmával. Egy építkezés miatt a kormány ki akarta sajátítani a helyiek földjeit, de ők nem hagyták el a területet. A The Epoch Times című lap tudósítása szerint a helyi párttitkár vezényletével 800 rendőr kegyetlenül felszámolta a tüntetést. Szemtanúk szerint aki képeket akart készíteni az idősek, nők és gyerekek megveréséről, annak összetörték a telefonját. Több mint 20 falusi komolyan megsérült az összecsapásban.

Perspektíva

A kínai vezetés viszonylag nyíltan indokolja politikáját: „egy ilyen népes országban lehetetlen lenne megvédeni az emberi jogokat és érdekeket a gazdaság fejlesztése, az emberek etetése és ruházása előtt. A fejlődés minden létező probléma megoldásának és az emberi jogok javításának kulcsa”– írja a Beijing Review „Haladás a kínai emberi jogok tekintetében 2012-ben” című melléklete. Bao Tong szerint ezzel szemben a modern szocialista konszenzus eredménye az, hogy bürokraták versenyeznek a gazdasági növekedésért és az elismerésért, amivel korrupciót és környezetszennyezést produkálnak, s úgy gondolja, ez a politika Hszi Csin-ping (Xi Jinping) alatt sem fog élesen új irányt venni.

Az államszervezettek és a kommunista vezetéssel szembeni ambivalenciáról számolt be egy három nagyvárosban, Pekingben, Csengduban (Chengdu) és Hszianban (Xian) végzett felmérés is. A Csie Csen (Jie Chen) Középosztály demokrácia nélkül (A Middle Calss Without Democracy) című könyvében közzétett eredmények szerint a kínai középosztály habár elkötelezett egyéni jogainak védelme mellett, alapvetően elégedett az egypártrendszerrel és annak teljesítményével: mindössze nagyjából egynegyedük vágyik szólásszabadságra, választásokra, és egyéb politikai jogokra.

A Tienanmen téri tüntetések gyakran szóba kerülnek magánbeszélgetéseken, de a párt álláspontjával szembemenő véleményt nyilvánosan közölni tilos. A Kínai Kommunista Párt ma is ellenforradalmi lázadásként tekint az eseményekre, amelynek évfordulójakor blokkolták többek között a „Tienanmen” és a „ma” kifejezéseket, valamint a 6-os és a 4-es számok mindenfajta kombinációját, s elérhetetlenné váltak a gazdasági nyitással karöltött politikai konzervativizmust kifigurázó képek. Június 4-én csak Hongkongban lehetett megemlékezni a történtekről, a Victoria Parkban minden évben megrendezett demonstrációra ezúttal is sokan érkeztek a szárazföldi Kínából.