Latin-amerikai mozaik 2012/4

A következő összeállításban azok az események kaptak helyet, melyek az elmúlt héten lázban tartották a latin-amerikai sajtót.

Bolívia

A napokban a kormány újabb államosítást jelentett be, egy svájci bányász cég leányvállalatával kapcsolatban, ám a dátumot még nem pontosították. A Glencore több bányát működtet az országban, leányvállalatának, a Sinchi Wayrának a koordinációjával, a Colquiri is közéjük tartozik, Bolívia északi területén cink kitermelésével foglalkozik és körülbelül 400 dolgozója van. Evo Morales kormánya két cégét már korábban nacionalizálta, akkor a Glecore eljárást indított a kormány intézkedései miatt.

Venezuela

Négy hónap van hátra az elnökválasztásig, vasárnap Capriles Radonski hétfőn pedig Hugo Chávez hivatalosan is bejelentették jelöltségüket a Nemzeti Választási Tanácsnál(CNE), a jelölteket hatalmas tömegek kísérték. Egy frissen publikált közvélemény-kutatás szerint Chávezre a lakosság 57 százaléka adná le a voksát, míg Caprilesre 21 százalék, 20 százalék azonban még bizonytalan. A megkérdezettek 66 százaléka gondolja úgy, hogy az utóbbi évben az elnök jól látta el a feladatát. Chávez a Miraflores Palotában kamera elé állt, hogy eloszlassa az újra és újra felröppenő híreszteléseket, azt nyilatkozta, hogy előre hozta az orvosi vizsgálatokat, amelyek megerősítették, hogy jól van.

A napokban a Világbank leköszönő elnöke, Robert Zoellick megkérdőjelezte a venezuelai elnök egészségi állapotát, és kijelentette, hogy „Chávez napjai meg vannak számlálva. Ha a Kubába, Nicaraguába irányzott segélyei megszakadnak, akkor ezeknek a rendszereknek gondjaik lesznek.” A venezuelai vezetés nem várt sokat a válasszal, „A Világbank és különösen Zoellick úr egy olyan rendszer eszközei, ami végez az emberiséggel.” – nyilatkozták. Az infolatam szerint ha Chávez nyerni is tud az októberi választásokon a gazdaságpolitikáját jellemző államosítási hullámok már meggyengítették az ország gazdaságát, emelkedett az infláció és az intézkedések elűzték a befektetőket, egy olyan pillanatban, amikor az olajtermelés egyik mélypontját éli.

A Dél-Amerikai Nemzetek Uniójának (Unasur) harmadik főtitkára, az argentin ex-elnök Néstor Kirchner és María Emma Mejía után a venezuelai Alí Rodríguez Araque lett, aki a természet védelmét s általa a szegénység visszaszorítását tűzte ki célul. A beiktatási ceremónián megválasztották a szervezet új választási tanácsának tagjait is, akik a venezuelai választásokat is felügyelik majd. 2008-ban Brazília és Venezuela bábáskodtak az Unasur megszületésénél, amelyet az Amerikai Államok Szervezetének latin-amerikai alternatívájának szántak.

Chile 

A Chile északi részén lévő Paranal Obszervatóriumban gyűlt össze a mexikói, a chilei, a kolumbiai és a perui elnök, hogy létrehozzák a Csendes-óceáni Szövetséget (Alianza del Pacífico). A szövetség egyik célja a nyitott kereskedelmű latin-amerikai országok közötti integráció erősítése, távlati elképzelésük pedig, a térségben egyre dominánsabb ázsiai államokkal való kapcsolatok szorosabbra fűzése. „Ez a közösség jóval meg akarja haladni a szabadkereskedelmet, célja nemcsak a javak, hanem a szolgáltatások, a tőke az emberek(…) szabad forgalma, de együtt fordulunk Ázsia Csendes-óceáni térsége felé is.” nyilatkozta a chilei elnök, Sebastián Pińera. A régió más szervezeteivel szemben, mint a Mercosur, a Csendes-óceáni Szövetség tagországai közötti védővámokat majdnem nullára csökkentenék, okulva a protekcionizmus elemzők által hangsúlyozott negatív hatásából. Az egyezmény aláírásánál megfigyelőként részt vettek Costa Rica, Panama, Kanada, Ausztrália és Japán küldöttei, mivel a jövőben rájuk is számítanak az alapítók. A tagállamok összesen 215 millió lakossal rendelkeznek, és Latin-Amerika GDP-jének 35 százalékát adják, a régió főként nyersanyagokat, kőolajat, ásványokat és élelmiszereket exportál. A szorosabb energetikai és infrastrukturális integráció is a szervezet céljai között szerepel.

A spanyol király, I. János Károly is Chilében találkozott Sebastián Pińera, Ollanta Humala, Juan Manuel Santos és Felipe Calderón elnökökkel, majd útját Brazíliában folytatta, hogy a  Cádizban tartandó Ibéramerikai Csúcstalálkozóról tárgyaljon. Mariano Rajoy spanyol kormánya el akarja kerülni, hogy a Cartagenai csúcshoz hasonlóan, eredmények nélkül záruljon a találkozó, és hogy nagy legyen a hiányzók száma, ez lehetett az elképzelés hátterében, amikor a Latin-Amerikában is népszerű spanyol uralkodót küldték.

A másik indok, hogy a spanyol cégek befektetéseket keresnek, azonban a válságtól gyengélkedő eurózóna országaiban erre kevés az esély. Ázsiával és Észak-Amerikával még nem ápolnak olyan szoros kapcsolatot, Latin-Amerikával más a helyzet, történelmi, kulturális és nyelvi tényezők megkönnyítik a kapcsolatfelvételt, ráadásul a válság nem érintette annyira drámaian a kontinens országait. A világon az egyik legdinamikusabban fejlődő térségnek számít, ezért érdekük az anyaország és a régió államai közötti szorosabb viszony. Az utazásnak politikai üzenete is volt, mivel a spanyol delegáció első két állomásnak Chilébe és Brazíliába utazott, ezzel világossá tették, hogy a bolíviai vagy argentin államosítások ellenére továbbra is bíznak a latin-amerikai országokban.

Argentína

Cristina Fernández de Kirchner bejelentette, hogy pesóba váltja át dollártartalékát, és az argentin politikusokat is erre szólította fel. Ez a kormány válaszlépése az egy hete elszabadult botrányra, amelyet Aníbal Fernández szenátornak, a kabinet ex-elnökének az a kijelentése okozott, hogy dollárban tartja megtakarításait. Az Államkincstár tavaly októberben korlátozásokat vezetett be a külföldi valutavásárlásra, azért, hogy megfékezze a növekvő tőkekiáramlást. Az utóbbi hetekben szigorították a dollárvásárlást az utazások, valamint a jelzáloghitel rendezésének esetében is.

A kormány az érvelésében „argentin mániát” emleget az észak-amerikai valutával kapcsolatban, és arra támaszkodik, hogy az USA után Argentínában van a legnagyobb dollárforgalom. Az ellenzék persze nem tesz eleget Cristina Fernández felhívásának. A konzervatív Mauricio Macri, aki 2015-ben várhatóan az elnöki székért is indul majd, jelenleg pedig Buenos Aires kormányzója, kijelentette, hogy nem tudja, mennyi dollártartaléka van, de biztosan nem váltja át pesoba. Az ország vezetése lépéseket tesz az ingatlanpiac pezósítására, mivel az ingatlanok adásvétele eddig csak dollárban bonyolódott le, és Cristina Fernández újraválasztásakor ezt az ágazatot fékezték le legjobban az októberi intézkedések. A napokban Buenos Airest is elérő sarki mínuszok ellenére tüntetést tartottak a Casa Rosada előtt, hogy lábas és fazékkongatással tiltakozzanak a kormány döntése ellen.

Az argentin társadalom bizalma a dollár felé nem újdonság. Legfőbb oka az infláció, míg hivatalos adatok szerint nem haladja meg a 10 százalékot, az argentin statisztikai hivatal által közölt számok hitelessége megkérdőjelezhető. Egyes becslések szerint a valódi értéke átlépi a 20 százalékot, ami Venezuela után a második legnagyobb Latin-Amerikában. A lakosság azért keres menedéket a dollárban, mert az ország gazdasága évtizedek óta instabil, a kormányok ezt orvosló intézkedései nem jártak tartós sikerrel. „A középosztály szerint, a dollár döntő mutató az argentínok számára, akik tudják, hogy amikor nyugtalanság van körülötte, akkor valami rossz közeledik. Az emberek minél nagyobb bizonytalanságot látnak a kormányban, annál többen akarnak dollárt venni, annál inkább felszökik ez a láz.” nyilatkozta Orlando D’ Adamon, a COPUB elemzője.

Cristina Fernández 54 százalékos támogatottságot kapott a 2011-es választások során, azonban most több szonda is jelzi, hogy nagyot esett a népszerűsége. Nem csoda, hogy az argentin kormány nem ereszti a Falkland kérdést. Fernández New Yorkba utazik a héten, hogy az ENSZ Dekolonizációs Bizottságának Gyűlésén képviselje az ország érdekeit a Falkland szigetek ügyében, ez az első alkalom, hogy egy államfő személyesen jelenik meg a Bizottság előtt.