Irán képtelen lenne tartósan lezárni a Hormuzi-szorost

Irán közel jár ahhoz az urándúsítási szinthez, amelyen a hasadóanyag már felhasználható nukleáris fegyverek előállítására, konfliktus esetén azonban a teheráni vezetés nem tudná tartósan lezárni a világ nyersolajellátásban alapvető fontosságú Hormuzi-szorost – áll a legnagyobb londoni hadászati-védelmi kutatóintézet szerdán ismertetett éves világjelentésében.

A Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete (IISS) által a világ védelmi kapacitásairól és katonai egyensúlyi helyzetéről összeállított 500 oldalas idei elemzés (Military Balance 2012) adatai szerint Irán fő nukleáris fejélesztési központjában, Natanzban jelenleg kilencezer dúsító centrifuga működik, jóllehet novemberben még csak hatezer ilyen berendezés volt ebben az üzemben.

Az IISS szerint jelenleg háromszor annyi centrifuga állít elő 20 százalékos dúsítási szintű uránizotópot, mint tavaly, és ez a dúsítási arány már „közel van” ahhoz, hogy a hasadóanyagot atomfegyverekben lehessen felhasználni.

A jelentést bemutató szerdai londoni sajtótájékoztatón John Chipman professzor, az IISS vezérigazgatója mindazonáltal „valószínűtlennek” nevezte, hogy Izrael az idén katonai támadást hajtana végre az iráni nukleáris fejlesztési központok ellen.

Chipman szerint Izraelben komoly aggodalom forrása, hogy Irán közeledik az „immunitási helyzethez”, vagyis egyre több nukleáris dúsító berendezést telepít olyan helyszínekre – elsősorban mélyen a földfelszín alá -, amelyekre Izrael egyedül nehezen tudna csapást mérni.

Ebben a helyzetben Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök biztosítékokat kért az Egyesült Államoktól arra, hogy ha az iráni fenyegetés valósággá érik, és minden más lehetőség kimerült, akkor Washington „a katonai opció eszközéhez folyamodik” abban az esetben, ha Izrael az amerikai tanácsot követve addig nem indít maga támadást. Chipman professzor értékelése szerint Netanjahu ezt a biztosítékot minapi washingtoni látogatásán megkapta Barack Obama amerikai elnöktől.

Az IISS vezetője kiemelte azt is, hogy Izrael képes ugyan végrehajtani egy rajtaütést Iránban, de csak az Egyesült Államok lenne képes olyan átfogó fegyveres beavatkozásra, amely érdemben késleltethetné az iráni nukleáris csapásmérő kapacitás kiépítését. Chipman szerint ezt Izraelben is tudják, és ezért valószínűtlen, hogy Izrael legalábbis az idén egyedül rászánná magát egy iráni katonai csapásra.

Az IISS éves jelentése szerint Irán az ellene irányuló fellépésekre válaszul megkísérelheti lezárni a Hormuzi-szorost, amelyen a világ nyersolajtermelésének 20 százaléka halad át. Az iráni erők például aknazárat telepíthetnek a tengeri átjáróba, hajók ellen bevethető rakétákat használhatnak, vagy tengeralattjárókról megtorpedózhatják az áthaladó kereskedelmi hajókat.

A londoni hadászati kutatóműhely szakértőinek véleménye szerint azonban ez csak átmeneti fennakadásokat okozhat a hajóforgalomban, mivel az Egyesült Államok és szövetségesei jelentős haditengerészeti egységeket állomásoztatnak a térségben, és ezek gyorsan ismét meg tudnák nyitni a Hormuzi-szorost.

Más nagy londoni házak szerint azonban az iráni atomfegyver-fejlesztéssel kapcsolatos nemzetközi konfliktus esetleges eszkalálódásának ára az olaj meredek drágulása lenne.

Az egyik legnagyobb citybeli befektetési csoport, a Barclays Capital nyersanyagpiaci szakértőinek minapi becslése szerint a konfliktus kiéleződése esetén az idei harmadik és negyedik negyedévben 140-150 dolláros negyedéves olajárátlagok sem zárhatók ki. Ez 2012 egészére a globális alaptípusnak tekintett Brent olajkeverék esetében 135 dollár körüli átlagárat jelentene, vagyis mintegy 20 dollárral magasabbat a Barclays Capital jelenlegi alapeseti prognózisában szereplő idei Brent-átlagnál.

Az IISS szerdán ismertetett elemzése szerint az elmúlt évben folytatódott a katonai erő és a védelmi kiadások globális átrendeződése, amelynek egyik fő megnyilvánulási formája, hogy a 2008-as pénzügyi válság óta konvergencia-folyamat zajlik az európai és az ázsiai védelmi kiadások között. Jóllehet az egy főre jutó védelmi kiadások még mindig sokkal alacsonyabbak Ázsiában, mint Európában, a jelenlegi folyamatok alapján azonban az ázsiai országok védelmi kiadásai nominális értéken számolva az idén valószínűleg meghaladják az európai katonai kiadásokat – áll az elemzésben.

Az IISS szakértői kimutatták, hogy 2008 óta 16 európai NATO-tagállam védelmi költségvetése csökkent, reálértéken mérve sokszor 10 százalékot meghaladó mértékben.

Ugyanakkor az ázsiai-csendes-óceáni térségben – ugyancsak reálértéken számolva – tavaly 3,15 százalékkal emelkedtek a védelmi kiadások. A londoni kutatóintézet saját becslése szerint a régió összesített katonai ráfordításain belül Kína részaránya most már meghaladja a 30 százalékot, és a kínai védelmi költségvetés tavaly a 2001-es érték két és félszerese volt.

Az IISS szerdán közzétett elemzése szerint azonban hosszabb távon továbbra is az Egyesült Államok marad messze a világ legnagyobb katonai hatalma, és az egyetlen olyan NATO-tagország, amely képes globális szinten, hosszú időn át tartó nagyszabású légi, tengeri és szárazföldi hadműveletek végrehajtására.