Továbbra is a román érdeklődés középpontjában Moldova

2012. március 3-án Iasiban közös román-moldovai kormányülést tartanak, amely a jelenlegi bukaresti kabinet első külpolitikai akciója lesz. A tanácskozás kiemelt témája a Moldovai Köztársaság uniós csatlakozásának elősegítése, de a napirenden szerepel több határon átnyúló közlekedési és energiaügyi projekt beindítása is – tudósított a romániai a Manna.ro. Bukarest a moldovai relációt mindig is kiemelt prioritásként kezelte, egyes külpolitikai elemzők szerint olyannyira, hogy a mai napig az újraegyesülést tervezgeti a Besszarábiaként egykor Románia részét képező területekkel.

Az ifjú Moldávia: nosztalgikus oroszbarátság

Nem volt mindig ilyen rózsás a két állam viszonya: a 2009-ig hatalmon lévő Vladimir Voronyin vezette kommunisták nyugatellenes, oroszbarát politikát folytattak és hallani sem akartak a román kapcsolatok felmelegítéséről. Elmondható, hogy a térség államai közül leginkább Moldova vágyott vissza az egykori Szovjetunióba, amelynek ékes bizonyítéka, hogy itt az 1991. augusztusi rendszerváltást követően is többször alapíthatott kormányt a kommunista párt.

Ezért szeretik a politikai elemzők jobban az oroszbarát és románbarát erőket emlegetni Moldovával kapcsolatban, mintsem függetlenség-párti és Románia-párti erőkről tájékoztatnának. Arról nem beszélve, hogy a kelet-európai állam politikai értelemben is megosztott: ugyan az 1990-ben különvált Dnyeszteren Túli Köztársaság függetlenségét egyetlen állam sem ismeri el, Kisinyovnak az 1992-es béke óta semmilyen beleszólása nincs a kétharmad részben orosz és ukrán nemzetiségűek lakta terület politikájába. Ennek legfőbb oka pedig a térségben állomásozó mintegy 2800 orosz békefenntartó jelenléte.

A kapcsolatok kivirágozása

A 2009-es kormányváltás nem csak a valódi rendszerváltozást hozta el Kisinyov számára, hanem a román-moldáv kapcsolatok normalizálódását is. Vlad Filat, a PLDM (Liberális Demokrata Párt) elnöke három másik nyugatorientált erővel koalícióra lépve szerezte meg a hatalmat a Voronyin vezette kommunistáktól. A kétoldalú kapcsolatok oldódását mi sem jelezhette jobban, mint hogy az első kormányfői találkozón tolmács nélkül, románul tárgyalhattak a felek: Emil Boc nem győzte hangsúlyozni, hogy ez először fordult elő, mióta csak moldovai politikusokkal tárgyalt.

Ezt követően fogalmazódott meg az ötlet – először Mircea Geoana egykori szenátusi elnök által – hogy a magyar reláció mintájára 2010-től rendezzenek közös román-moldovai kormányüléseket is. Az eddigi kormányülések napirendjei rendszerint a transznisztriai kérdés megoldása és Moldova európai úton tartása köré szerveződtek. A március 3-án esedékes közös végrehajtó ülés fő témája a moldáv EU-csatlakozás mellett a Fâlciu-Gotesti közötti elektromos vezeték rendszer és az Ungheni-Iasi közötti gázvezeték kiépítése lesz. A moldáv kormány 59 ezer eurót fordít a Kisinov-Iasi gázvezeték megvalósítási tervére, míg a tervek szerint idén átadásra kerülő Ungheni-Iasi vezeték 20 millió euróba kerül majd. Az új rendszer elősegíti majd az orosz energiafüggőség mérséklését a térségben, hiszen a Gazprom balkánon áthaladó vezetékét fogja helyettesíti.

Román állampolgárság futószalagon

Akik úgy vélik, Bukarestnek feltett szándéka annektálni a Pruton túli területeket, általában a Boc-kormány azon intézkedésével érvelnek, amelynek keretében 2009 áprilisában sürgősségi rendelettel módosította az állampolgársági törvény addigi rendelkezéseit. Az állam a módosított törvény értelmében azon külföldi igénylők kérelmeit is elfogadja, akiknek csak harmadfokú felmenőjük volt román; valamint, a moldovai személyek esetében könnyített eljárást vezetett be: nem rendeznek már meghallgatást, nem vizsgálják a nyelvtudást és a kulturális ismereteket sem. Az egykor Romániában élőket is minden procedúra nélkül újrahonosítják, ami szintén a Pruton túli lakosságot érinti a leginkább. S valóban, a rendelet megtette a hatását, hiszen már az első évben csaknem egymillió moldovai igényelt román állampolgárságot. Maga Basescu is beismerte, hogy ebben az évben több személy vált román állampolgárrá, mint 1990 óta összesen.

Mindenképpen be kell látni tehát, nem véletlen, hogy Románia 2010-ben már nem emelt kifogást a második Orbán-kormány által elindított könnyített állampolgárságszerzési rendelkezések ellen, hiszen ekkor már Bukarest is hasonló gyakorlatot folytatott. Sokunkban felmerülhet ezek után a kérdés:

Ha a románoké Besszarábia, a mienk Erdély?

Nos, nem egészen. Habár mindkét esetben történelmi jelentőségű területekről van szó, amelyek elvesztését nemzeti tragédiaként élték meg az érintett népek, napjainkra több tekintetben is megváltoztak a geopolitikai, gazdasági és etnikai erőviszonyok. Moldova lakosságának 78 százalékát románajkú moldovaiak teszik ki, akik a kontinens egyik legszegényebb országában élnek, ily módon számukra kecsegtető ajánlat lehet állampolgárságukat uniós polgárságra „cserélni” vagy kiterjeszteni. Mindezzel együtt a moldovai lakosság csupán 20 százaléka támogatja a Romániával való újraegyesülést. Erdély ugyanakkor így is úgy is uniós területen maradna, viszonylag fejlett gazdasággal bír, és napjainkra (részben a tudatos népesedéspolitika hatására) háromnegyed részben románok lakják, ráadásul pár elragadtatott felszólalón, bloggeren kívül már sem az anyaországi sem a határon túli magyarság nem tart megvalósíthatónak egy ilyen revíziós jellegű újraegyesülést.

Kicsivel többen vannak azok, akik hisznek még az erdélyi magyar autonómia megvalósulásában. Ők inkább támogatnák a román-moldáv egyesülést, hiszen ily módon az ország fennhatósága alá kerülő életerős orosz kisebbség ki tudna harcolni olyan nemzetiségi jogosultságokat, amelyre mi magyarok nem vagyunk képesek. Másrészt a jelenleg Moldovához tartozó Gagauz Autonóm Területi Egység léte a román államon belül a magyarságpolitika újragondolására kényszerítené a bukaresti honatyákat. A törökökkel rokonságban álló gagauzok számára ugyanis létezik autonómia mindazokon az egyébként elszórt, nem egy tömbben lévő településeken ahol többségben vannak.

A hivatalos bukaresti politika talaján maradva, Basescu egykor a következőképpen fejtette ki álláspontját a Romania Liberának: ” Ha Moldova bekerül az Európai Unióba, a két ország együtt foglal majd helyet a nagy európai családban. Az, hogy emellett létrejön-e majd vagy sem az országegyesítés, nem a politikusok akaratán múlik, nekik a lakosság szándékait kell tiszteletben tartaniuk.” Ami tehát biztos: Romániának érdeke egy fejlődésben lévő Moldovai Köztársaság az Európai Unióban, akivel szoros kötelékek fűzik össze, legyen szó közös nyelvről, közös állampolgárságról vagy akár egy közös gázvezetékről. Egy ideálisan működő integrációs szervezetben a többi akár másodlagosnak is nevezhető, hiszen mi másról kellene, hogy szóljon, az EU, mint a határok lebontásáról?