Bahrein: az elfelejtett „forradalom” folytatódik

Egy évvel a kultikussá vált február 14-i tüntetések után Bahreinben ismét fellángolt az ellenségeskedés a többségben lévő, de politikai hatalommal nem bíró síiták és a szunnita vezetőség között. Bonyolítja a helyzetet az is, hogy a környező országok többsége érdekeltséggel bír Bahreinben, így a forradalomnak nincs túlságosan sok esélye számottevő eredményt elérni.

Az al-Dzsazíra megfogalmazása szerint „az arabok letettek róla, a nyugatiak cserbenhagyták, a világ pedig megfeledkezett” a bahreini forradalomról, pedig az első megmozdulások egy évvel ezelőtt még a közel-keleti demokratikus tüntetés-hullám keretében történtek. Csakhogy miközben egyes országokban azóta már választásokat is tartottak, addig Bahreinben a kezdeti, teljesen eredménytelen tiltakozást viszonylagos nyugalom követte (időszakos választásokkal), bár folyamatosan érkeztek hírek arról, hogy az országban egy időben folynak tárgyalások és megmozdulások.

Az erőszak azonban az elmúlt időszakban ismét fellángolt, intenzitása pedig felerősödött, miután a tavalyi, február 14-i tüntetés egy éves évfordulójára rendezett felvonulásnak és az azt követő megmozdulásoknak a hatalom fellépésével kellett szembenézniük. A fővárosban, Manamában több tucat tüntetést tartottak az elmúlt héten, melyeket a hatóságok először vízágyúkkal, majd kivezényelt fegyveresekkel próbáltak elfojtani.

Útját állták azoknak a tüntetőknek is, akik a tavaly egyfajta gyújtópontként használt központi térre próbáltak eljutni. A New York Times információi szerint több mint tíz külföldit tartóztattak le az elmúlt héten, többek között a 150 nő részvételével zajló békés felvonulás során vettek őrizetbe egy amerikai és egy ír állampolgárt. A hírek szerint mindketten komoly szerepet játszottak az esemény szervezésében.

A tüntetéseken – a többi közel-keleti tiltakozásokhoz hasonlóan – demokratikus reformokat követeltek, például azt, hogy a választott parlament jelölhesse ki a kormány tagjait. A többségében síiták lakta szigetországban a hatalmat a szunnita Khalifah család birtokolja, a síiták pedig korlátozott jogokkal bírnak.

Isa Kasszim, a legjelentősebb bahreini síita vallási vezető a múlt héten kifejtette, a tüntetéseket nem fogják feladni. „A kormány módszerei nem fogják eltántorítani az embereket attól, hogy elnyerjék jogaikat” – mondta. Kasszim kapcsolatban áll a legjelentősebb ellenzéki párttal, a Wefakkal, amely hosszú ideje próbál tárgyalásokat folytatni a Khalifah családdal, hogy békés, politikai megoldásra jussanak. A bahreini belpolitikai helyzet komoly hatással van a turizmusra és ennek köszönhetően az ország gazdaságára is.  

Ettől függetlenül az erőszak és a halottak száma növekedett az elmúlt időszakban, hiszen a rendőrség mellett a tüntetők is nemegyszer fegyveresen léptek fel a biztonsági erőkkel szemben. Nem véletlen, hogy a bahreini hatalom igyekszik megerősíteni a védelmét; az al-Dzsazíra például úgy tudja, hogy 1500-2000 pakisztáni katona érkezett az országba. Síita források szerint megerősítették a Nemzeti Gárdát is, amelyet az uralkodó család védelmére használnak, de a tüntetések elfojtása ellen is bevetnek. 

A környező országok közül nem Pakisztán az egyedüli állam, amely nyíltan vagy rejtetten, beavatkozott a bahreini helyzetbe. Miközben Irán a kezdetektől fogva folyamatosan tiltakozik a manamai kormány fellépése ellen, addig Szaúd-Arábia éppen ellenkezőleg; a Khalifah család legszorosabb szövetségese maradt.