Váratlan fordulat Nagy-Britanniában

David Cameron brit miniszterelnök kormányának nem titkolt szándéka volt, hogy „minden idők legzöldebbjeként” vonuljon be az angol történelembe. Küldetését abból a szempontból már teljesítette, hogy a tavalyi évben korábban soha nem látott mértékre, 9,6 százalékra növekedett a megújuló forrásokból származó energia aránya a brit energiaszektorban. Habár az utóbbi hónapokban a kormány jelentős átalakításokat jelentett be az energiatámogatási rendszerrel kapcsolatban, arra azért minden bizonnyal még a legpesszimistábbak sem számítottak, hogy George Osborne pénzügyminiszter őszi beszámolójában nyílt támadást intéz a zöld szektor ellen.

Nagy-Britanniában hatalmas felzúdulást váltott ki a pénzügyminiszter parlamenti beszéde. Többek között az Independent és a Guardian is kiemelt figyelmet szentel a témának, és többnyire igen éles kritikát fogalmaz meg annak környezetvédelmi vonatkozásaival szemben. Előbbi egyik cikkében odáig megy, hogy kijelenti: Osborne felszólalása gúnyos és megvető stílusa miatt akár még amerikai republikánus beszédnek is beillett volna. (A Republikánus Párt az Amerikai Egyesült Államokban köztudottan klímaszkeptikus, azaz nem ismeri el az ember okozta globális felmelegedés elméletét.) A Guardian pedig úgy vélekedik, hogy a pénzügyminiszter ezzel a lépéssel gyakorlatilag halálra ítélte a kormány nagyszabású környezetvédelmi ambícióit.

„A szabályozás képtelen költségeket ró a brit vállalkozásokra.”

George Osborne a következőket mondta: „Aggódom a néhány nehéz-, és energia-intenzív ipari ágazatot érintő, Nagy-Britannia és az Európai Unió által egyaránt elfogadott, zöld politika kombinált hatásai miatt. Ha a brit vállalkozásokat végtelen szociális és környezetvédelmi célokkal terheljük, akkor nem csak hogy nem érjük el azokat, hanem az üzleti élet csődbe fog jutni, munkahelyek vesznek majd el, és az országunk szegényebb lesz.” Majd hozzátette: „Azzal nem mentjük meg bolygónkat, ha bezárjuk acélgyárainkat, alumíniumkohóinkat és papírgyárainkat.”

Osborne szerint a megoldást az jelentené, ha az ország lazítana környezetvédelmi szabályozásán, különös tekintettel a környezetvédelmi adókra, amelyek „képtelen költségeket” rónak a brit gazdaságra. Ennek megfelelően egy 250 millió fontos, a nehézipart adókedvezmények formájában támogató, valamint egy 1,4 billió fontos infrastruktúra-fejlesztő csomagot jelentett be. Utóbbi elsődlegesen új utak, vasúti pályák és repülőterek építését, valamint a már meglévő hálózat fejlesztését jelenti. A pénzügyminiszter továbbá élesen bírálta a brit természetes környezetről szóló szabályozást, amely szerinte jóval szigorúbb az uniós előírásoknál.

Érvek és ellenérvek    

Érdemes az előbbivel kezdeni, mivel abból alig akad. A bejelentés egyedüli nyertese a nehézipari ágazat, amelyben a szakértők újabb beruházásokat várnak, melyek az infrastruktúra-fejlesztéssel karöltve új munkahelyeket fognak teremteni az országban. A vasútvonalak fejlesztése pedig minden bizonnyal környezeti előnyökhöz is vezet majd, hiszen a vasúti közlekedést és áruszállítást tartják a szakértők a legkörnyezetkímélőbb közlekedési eszköznek. De Damian Carrington, a Guardian szerzője rávilágít arra, hogy ezek a gazdaságélénkítő módszerek mennyire elavultak napjainkban: „Micsoda hibás politika. Egy véges bolygón a fenntartható gazdaság végső megvalósulása biztosra vehető: csak a között tudunk választani, hogy milyen módon érjük el azt.”

Kijelenthető, hogy a piaci szereplők, a civil szféra és a környezetvédő szervezetek döntő többsége nemtetszését fejezte ki a fejleményekkel kapcsolatban. A különböző véleményeket három csoportra lehet osztani: az első szerint Osborne beszéde negatív hatással lesz a zöld szektor fejlődésére, mivel a pénzügyminiszter retorikája és tervezete eltántoríthatja a jövőbeni befektetőket a szektortól. „A bizonytalan politika szinte minden megújuló ágazat esetében csökkenti a befektetői bizalmat” – mondta Gaynor Hartnell, a Megújuló Energia Társaság vezetője.

A második csoportba tartozó kritikákat elsősorban a pénzügyminiszternek a brit vadvilág védelmét szolgáló szabályozás elleni kirohanásával kapcsolatban fogalmazták meg. Martin Harper, az RSPB igazgatója szerint „a pénzügyminiszter támadása egy létfontosságú környezetvédelmi szabályozás ellen övön aluli, és rávilágít, hogy mennyire rövidlátó a növekedésről alkotott politikája. Ezek a rendszabályok 17 éve hatályosak, és eddig nem gátolták a fejlődést.”  

A harmadik csoportba pedig azok tartoznak, akik szerint Osborne teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a zöld ágazat gazdaságélénkítő és munkahelyteremtő hatásait. Erről bővebben a következőkben esik szó.

A környezetvédelem káros hatást gyakorol a gazdaságra? Osborne kontra tények

George Osborne beszéde nem csupán azért különös, mert két évvel ezelőtt kijelentette, hogy a zöld szektor támogatója, nem pedig ellenfele kíván lenni, ahogy arra a Guardian is emlékeztet, hanem azért is, mert az utóbbi években sorra születtek az olyan tudományos munkák, amelyek a zöld iparba való beruházás gazdasági előnyeit ecsetelik. A potsdami Climate Impact Research kutatói például arra a következtetésre jutottak, hogy a zöld gazdaság olyan húzóágazattá válhat a világgazdasági válság leküzdése során, mint amilyet az 1930-as években az autópályák építése és a hadiipar jelentett az USA és Németország számára. De hogy mit jelent mindez számokban kifejezve? Az Ecofys tanulmánya szerint, ha az Európai Unió a jelenlegi 20-ról 30 százalékra növeli szén-dioxid-kibocsátási vállalását, az több más hatáson túl 6 millió új munkahelyet, és 847,4 milliárd dolláros növekedést eredményezne 2020-ig.

Visszakanyarodva Nagy-Britanniához: mindenképpen Osborne érvei ellen szól, hogy 2010-ben, egyetlen év alatt 50 százalékkal (!) növekedett a megújuló energia részaránya az energiatermelésben, márpedig ilyen mértékű bővülés egyértelműen pozitív jelzés a piac részéről. Még érdekesebb a kép a Guardian számításait figyelembe véve: a zöld szektor által alkalmazottak száma jelenleg 910.000 fő, hatszor annyi, mint a nehéziparé. Ráadásul a várható trendnek megfelelően a zöld ágazat további növekedésére lehet számítani, ami a nehéziparról nem mondható el. Érdemes továbbá figyelembe venni, milyen óriási a különbség a két iparág környezetre gyakorolt hatásai között. A környezetkárosítás helyreállítása ugyanis szintén jelentős összegeket emészthet fel.

Mindent összevetve, George Osborne érvei elég gyenge lábakon állnak, éppen ezért nem elképzelhetetlen, hogy bizonyos érdekcsoportok lobbi-tevékenysége áll az ügy hátterében. Osborne helyzetét tovább bonyolítja, hogy mind a Konzervatív Párton, mind pedig a kormányon belül igen prominens személyiségek képviselik évek óta hitelesen a környezetvédelem ügyét, ezért párton belül is igen heves támadásokra számíthat. David Cameron környezetvédelmi minisztere, Caroline Spelman például a párt kongresszusán korábban kifejtette: „A zöldebbé válás egyaránt morális és gazdasági kötelesség.” Mindezt, úgy tűnik, figyelmen kívül hagyta Osborne. Hogy a pénzügyminiszter beszédének lesznek-e politikai következményei, egyelőre nem világos. Az azonban bizonyos: Osborne bejelentése váratlan politikai fordulat.