Madrid az euró utolsó bástyája

Az Economist Intelligence Unit (EIU) a világ egyik legnagyobb, nem befektetési banki jellegű gazdaságelemző csoportja legfrissebb globális előrejelzésében egyharmadnál is nagyobb esélyt lát arra, hogy az euróövezet jelenlegi állapotában nem marad fenn.

A cég forgatókönyvének borúlátó feltételezése szerint a szereplők nem tudják majd enyhíteni a jelenlegi piaci feszültségeket, és a 17 tagú csoport sírját a rizikós olasz, illetve spanyol válság ássa meg. Kötvényhozamaik folyamatosan tovább emelkednek, a kezelhetetlenné váló adósságteher miatt e két valutauniós gazdaság végül törlesztésképtelenné válik, ami euróövezeti tagságuk feladásához vezethet. Tekintettel az olasz és a spanyol gazdaság méretére, e két ország távozása az euróövezet teljes szétesését eredményezheti – áll az EIU új világgazdasági elemzésében.

Madridi mélyrepülés

Rómát a piaci spekulációk, a lassú válaszreakció és a felelőtlen költségvetési politika egyaránt veszélybe sodorta, de érdemes megvizsgálni mi vezetett a korábban szárnyaló Madrid megfenekléséhez. A spanyol gazdaság Európa üdvöskéjeként az elmúlt egy évtizedben folyamatos növekedést produkált, jelentősen az uniós országok növekedési üteme felett. 2004-et követően több millió új állás jött létre, a munkanélküliségi ráta pozitív rekordokat döntött, a GDP folyamatosan bővült, az ország 2008-ban az idegenforgalmi vonzerő világranglistáján az ötödik helyet foglalta el.

Spanyolország a világ első tíz, Európa első öt befektetési célországának egyike, legnagyobb tőkebefektetői közé egyebek mellett Franciaország és Németország  tartozik. Ez is oka annak, hogy a német bankoknak és biztosítóknak a görög és ír követelések mellett a spanyol adósság okozza a legnagyobb fejfájást, ugyanis a Bundesbank spanyol illetőségű kintlévősége körülbelül 70 milliárd euró.

A szárnyaló konjunktúra ellenére 2007 végére az Ibériai-félszigeten is válsághangulat alakult ki, a spanyol gazdaság lelassult, és a súlyosbodó problémák reflektorfénybe kerültek. Az addigi növekedés ugyanis főleg az ingatlanpiaci boom-on, valamint a nagy számban érkező bevándorlók olcsó munkaerején és fogyasztói keresletén alapult. A pénzpiaci zavarok, a kedvezőtlen hitelek az építőipar stagnálását eredményezték, ez azonban lesújtó volt a spanyol gazdaságra nézve, melynek GDP-je 17 százalékát az építőipari beruházások adták.

A bevándorlás addigi pozitív gazdasági hatásai is más irányt vettek. A Nemzeti Statisztikai Intézet (Instituto Nacional de Estadistica) jelentése szerint a munkanélküliségi ráta 2011-ben elérte a 21 százalékot, az állástalanok száma ezzel a közel 5 millió főt. A 2000-es évet követően létrehozott több mint 5 millió munkahely 45 százalékát külföldiek töltötték be, ezért nem csoda, hogy többízben lépett tervbe, Madrid becsukja kapuit a bevándorlók előtt.

Ahogy egy korábbi cikkünkben kifejtettük, a növekvő munkanélküliség és a kilátástalan gazdasági helyzet minden bizonnyal a kormányzó szocialista párt vesztét okozza, mely 2008-as újraválasztását követően rögtön gazdaságélénkítő és megszroító intézkedéseket eszközölt.

Az európai adósságválság elmélyülése miatt a pénzpiacok árgus szemekkel figyelik a szakadék szélén táncoló Madridot, ugyanis a tízéves spanyol államkötvények hozama kedden 6,25 százalékra nőtt a Marketwatch beszámolója szerint. Mint ismeretes, hét százalékos határértéknél Portugália és Görögország esetében gyakorlatilag már készült a mentőcsomag.

Bár az eurózóna vélhetően elbír a görög, az ír és a portugál gazdaság kimentésével, nem vitás, hogy tud-e elegendő hitelt nyújtani, ha az EU negyedik legnagyobb gazdasága, Spanyolország is segítségre szorul. A piaci félelem az európai ország hiányfinanszírozási képességével kapcsolatban példanélküli mértéket ölthet, ugyanis Madrid Róma után tulajdonképpen az euró utolsó védőbártyája.

Mivel az ország sorsa szorosan összekapcsolódik vezető európai nemzetek kereskedelmi és befektetői tevékenységével, elbukni nem hagyhatják, ugyanakkor méreténél fogva túl nagy ahhoz, hogy ki lehessen menteni. Spanyolország fizetésképtelenné válása az egész valutazóna, sőt az unió sorsa szempontjából is végzetes lehet.

Választások 2011

A válság számos megszorító intézkedés bevezetésére kényszerítette a jelenleg kormányzó szociáldemokrata (PSOE) kormányt. A válságkezelés azonban nem bizonyult sikeresnek, Zapatero már áprilisban bejelentette, hogy nem kíván újraindulni a miniszterelnöki címért, majd a májusi tartományi választások során elkönyvelt vereség következtében az általános választások előrehozatala mellett döntött.

Zapaterot már korábban is azzal vádolta az ellenzék, hogy nem lépett időben a válság hatásainak enyhítése érdekében, s a választott megoldások sem hozták meg a remélt eredményt. A kormányfő látva a konzervatív Néppárt (PP) előretörését inkább úgy döntött, hogy az ország érdekében nem tölti ki eredeti hivatali idejét, mely 2012 márciusáig szólt volna.

A közvélemény-kutatások szinte biztosra veszik, hogy a november 20-ai kongresszusi választásokon a PP elsöprő győzelmet fog aratni a szocialisták felett. A fentieket figyelmbe véve ebben nem is kételkedhetünk, a kérdés már csak az, hogy nincs-e már túl késő ahhoz, hogy a PP valós válságkezelésbe kezdjen és ne csak felületes tűzoltást végezzen az elhúzódó válságban.