Görögország: megszállás vagy adósságmentés?

Görögországban a pénteki nemzeti ünnep is a válság jegyében telt – számolt be a New York Times. A tüntetők attól tartanak, a második világháborúval ellentétben most nem sikerül ellenállnia az országnak a megszállással szemben, az EU és Németország ugyanis a költségvetés minden eddiginél szorosabb ellenőrzését szabta az ötven százalékos adósságelengedés feltételéül.

Veszélyes hazárdjátékba kezdett a görög miniszterelnök, amikor bejelentette, hogy népszavazást tartanak a valutaövezet tagállamai által múlt héten elfogadott második görög mentőcsomagról. A tőzsdei árfolyamok zuhanással reagáltak az általános bizonytalanságot erősítő hírre. A bejelentés mindenesetre új bizonytalanságot keltett a pénzügyi piacokon, mert a befektetők attól tartanak, hogy a görög szavazók kisiklatják a mentőcsomagot.

Görögországban október 28. nemzeti ünnep, a NEM napja, ugyanis 1940-ben éppen ezen a napon utasította el az ország Mussolini ultimátumát. A tengelyhatalmaknak való ellenállás emléknapja idén különös színezetet kapott, ugyanis sokan úgy látják, a második világháború után ismét a németek fenyegetik az ország szuverenitását, amelynek egy részéről már le is kellett mondaniuk a külföldi hitelezők javára.

A náci okkupáció ugyanis feldolgozatlan pont a társadalmi emlékezésben és még mindig erős indulatokat vált ki a görögökből. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az Európai Unió Görögországot segítő mentőcsomagját, amelynek kialakításában a legnagyobb szerepet Németország játszotta, óriási elutasítással fogadták. A németellenes demagógián kívül persze más populista szólamok, így az eurószkepticizmus is hatással van a múlt csütörtökön bejelentett ötven százalékos adósságelengedés ellenzőire.

Németország és Franciaország számára valóban fontos, hogy az Unió szorosabban ellenőrizhesse az eurózóna tagállamainak költségvetését és hogy szigorúbb, de könnyen kikényszeríthető szabályokat vezessenek be azon országok számára, amelyek letérnek a kijelölt útról. Görögország az engedmények elfogadásával már lehetővé is tette, hogy az EU közelről felügyelhesse az állam ügyeit, ami példa nélküli az európai integráció történelmében. Sokan ezt úgy értelmezik, hogy a trojka, vagyis az Európai Unió, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap megszállta az országot. Nikosz Alivizatosz athéni alkotmányjogász szerint az EU-tagság az egyetlen elfogadható ok a szuverenitás ilyen fokú elvesztésére, máskülönben azt mondaná, „Görögország egy okkupáció alatt álló ország.”

A miniszterelnöknek, Jéorjiosz Papandreunak is ezzel kapcsolatban kellett magyarázkodnia az adósságelengedés után. Azt hangsúlyozta, hogy a trojka jelenléte 2020-ig csak technikai segítséget jelent majd, nem pedig azt, hogy az ország lemondott volna arról a jogáról, hogy a saját jövőjét maga alakítsa.

Vannak azonban olyan, még megválaszolatlan kérdések, amelyek kétségbe vonhatják a fenti állítást. Még nem született döntés arról az Unió és a bankok között, hogy a jövőbeni görög kötvényekre a görög helyett a nemzetközi jog lesz-e az irányadó. Ennek a lépésnek, amely először fordulna elő EU-tagállamban, az lenne a célja, hogy Görögország ne tudja megváltoztatni a törvényeit a hitelezők kárára. Jelenleg ugyanis a görög kötvények kilencven százalékára a görög jog vonatkozik.

A szorosabb felügyeletnek támogatói is vannak: szerintük a szuverenitás csökkenésével még mindig alacsonyabb árat fizet Görögország, mint más európai adófizetők, akik kénytelenek finaszírozni az új adósságkezelő csomagot és a bankok esetleges feltőkésítését is.

A görögök jelentős része egyre elégedetlenebb országa helyzetével, és ennek tüntetéseken és sztrájkok formájában is hangot adnak. Szalonikiben a pénteki megemlékezésen egy csoport árulónak nevezte Karolosz Papuliasz köztársasági elnököt, aki a televízióban így válaszolt támadóinak: „Tizenöt évesen lázadó voltam. Harcoltam a nácikkal és a németekkel. És most engem hívnak árulónak?” A demonstrálók azonban a kormányt a külföldi hitelezők bábjának tartják. Egy középiskolai tanár, Viktoria Koiszidu egy athéni tüntetésen így foglalta össze a helyzetet: „Azt gondoljuk, hogy a saját országunk már nem a miénk. Németországhoz és az EU-hoz tartozunk.”