Koszovó oldaná meg a magyar gondokat?

Az utóbbi napokban, hetekben a sokak szerint igazságtalan, kirekesztő, sőt a vajdasági magyarságot megbélyegző, a kollektív bűnösség elvéhez visszanyúló, Szerbiában elfogadott kárpótlási törvénytől hangos a magyar sajtó. Eközben Belgrád arra készül, hogy Brüsszel felé vegye az irányt és decembertől az Európai Unió tagjelölti státuszát élvezve haladjon tovább a nyugati integráció útján.

A Belgrád által életre hívott kárpótlási törvény nagy port kavart mind a Vajdaságban, mind pedig Budapesten, ahol a magyar külpolitika a jogszabály elfogadását követően többször is elkötelezte magát a Délvidéken élő kisebbség mellett. Németh Zsolt külügyi államtitkár a minap azt sem zárta ki, hogy szélsőséges esetben akár a szerbek uniós tagjelöltségét is megtorpedózhatja Magyarország, ha Szerbia nem módosítja az európai normáknak megfelelően a vitatott rendelkezéseket.

Tagadhatatlan, hogy a magyar vezetés könnyedén hozhatná igen kellemetlen helyzetbe a belgrádi kormányzatot, hiszen ez utóbbi egyik legfontosabb külpolitikai célkitűzése a 2011-es esztendőre nem más, mint hogy Szerbia megkapja Brüsszeltől a tagjelöltségi státuszt. Ugyanakkor a vétóval, ezzel a szélsőségesnek nevezhető lépéssel Budapest is a 22-es csapdájában találná magát, mivel Magyarország és a vajdasági magyarok érdeke is az, hogy Szerbia a nyugati orientáció mellett kötelezze el magát. Ha pedig hazánk akadályokat görget ezen az úton Belgrád elé, akkor azzal nem kérdéses, hogy magyar érdekek is sérülnek, ráadásul a Délvidéken élők helyzete valószínűleg a jelenleginél is rosszabb irányt venne.

A magyar kérdés csavarjaival nyilvánvalóan számolnak Belgrádban is, hiszen egy október elején napvilágot látott elemzés szerint alapvetően három dolog határozza meg Szerbia tagjelöltségének elérését. Eszerint létfontosságú lehet a délszláv országban végrehajtott reformok sikeressége, a kellő mértékű együttműködés a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló Hágai Törvényszékkel, illetve a szomszédsággal ápolt jó viszony. Ez utóbbi kapcsán viszont Magyarországot meg sem említették az idézett külpolitikai szakértők, akik sokkal inkább Koszovó státuszára helyezték a fő hangsúlyt.

Koszovó lehet a kérdés kulcsa

Koszovó, illetve az ott uralkodó viszonyok szinte megoldhatatlan problémákat sorakoztatnak a szerb kormányzat elé. A délszláv ország vezetése persze bízik a kérdéskör kapcsán az Európai Unión belül tapasztalható megosztottságban, melyet a májusban Belgrádba látogató José Manuel Barroso szavai csak megerősítettek, mikor kinyilvánította, hogy Brüsszel nem várja el Szerbiától Koszovó elismerését. Azt ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a közösség motorjának is nevezhető Németország kancellárja néhány hónappal később kizártnak nevezte, hogy egy komoly területi vitával bíró ország csatlakozhasson a tagok sorába.

Szerbia viszont jelen pillanatban, az országgyűlési választásokhoz közeledve, még ha akarná se ismerhetné el egykori déli tartományának függetlenségét, hiszen ismerve az országban uralkodó közhangulatot, ez bármely politikai oldal részéről valóságos öngyilkosság lenne. Így a délszláv ország számára az egyik legjobb megoldás Koszovó kapcsán a horvát példa követése lehet.

Annak idején Horvátország is számos nyitott kérdéssel vágott neki az uniós tagsághoz vezető útnak, s amikor Szlovéniával kiéleződtek Zágráb határvitái, a horvátok gyors külpolitikai manőverbe kezdve rendezték a viszonyt Bosznia-Hercegovinával, Szerbiával, Montenegróval, de többek között ekkor értékelődött fel a már uniós tag Magyarország szerepe is. Ezen a módon a horvát külpolitika számos szomszédján keresztül bizonyította kompromisszumkészségét, s nem kizárt, hogy most Belgrád is hasonló lépésre szánja el magát. Így pedig a koszovói problémák háttérbe szorításáért feladhatják a magyarokkal vívott párbajt.

A német opció

A fent említett út leginkább Szerbia számára kínál egy lehetséges megoldást, s az koránt sem a magyar külpolitika alakítóin múlik, hogy Belgrád élni kíván-e ezzel a lehetőséggel. Ugyanakkor létezik egy másik opció is, mely sokkal aktívabb szerepvállalást feltételez Budapest részéről. Magyarország ugyanis a Vajdaságban élő németekkel is szövetséget köthet a szerbiai kárpótlási törvénnyel szemben.

Rudolf Weiss a délszláv országban székelő Német Népi Szövetség elnöke ugyanis október elején nem hagyott kétséget afelől, hogy ők is visszakövetelik a második világégést követően elkobzott vagyonukat, melynek értékét ma 32 milliárd eurónyira becsülik. A vajdasági németeket képviselő Weiss azt is elmondta szerb újságíróknak nyilatkozva, hogy ha szükséges, akkor kampányt fog indítani a délszláv ország határain belül és azokon kívül egyaránt. Ha pedig a szerbiai németeknek sikerülne maguk mögé állítani az Angela Merkel vezette anyaországot, akkor hazánk és a vajdasági magyarság is igen erős szövetségesre tenne szert a kárpótlások ügyében.

Mátraházi Tibor