Pakisztáni mecsetrombolások: vallásháború vagy törzsi villongás?

Több mint 50 ember meghalt pénteken a Pakisztán keleti tartományában fekvő városban, Dzsamrudban egy mecset elleni támadás következtében. A merényletet a Tehrik-e Taliban szervezet vállalta magára. A legkomolyabb fejtörést mégsem „csupán” ez a támadás okozza. Az előző évek eseményeit szemügyre véve kirajzolódni látszik vallási központok ellen elkövetett merényletek sorozata. Fennállhat-e bármilyen összefüggés a különböző terrorcselekmények között? És ha igen, ki állhat vagy kik állhatnak a mecsetek elleni támadások mögött?

Megremeg Allah háza

Egyre aggasztóbbak az immáron sorozatosnak tűnő mecsetek és muszlim kegyhelyek elleni támadások Pakisztánban. Már a tavalyi év októberében is két vallási központ elleni merénylet történt. Mindkét esetben szúfi kegyhely volt a célpont. Karacsi városában két öngyilkos merénylő okozta nyolc imádkozó halálát, míg a Lahoretól kissé nyugatra fekvő városban, Pak Pattanban hajtottak végre szintén októberben terrorcselekményt, melynek következtében öt ember vesztette életét és tizenketten sérültek meg. A Pak Pattan városban lévő 12. századi emlékhely a második leghíresebb Lahore tartományban az iszlám egy misztikus ágát képviselők, az úgynevezett szúfik számára. Akkor több helybéli lakos sugallta, hogy talán kapcsolatban állhat a még a 2009 júliusában, a Data Darbari muszlim központ ellen végrehajtott merénylettel, mely akkor legalább 40 imádkozó életét oltotta ki. Utóbbi éppen a tartomány azonos nevű központjában, Lahore-ben található és különleges alkalmakkor engedélyezik a szúfiknak, hogy előadásokat szervezzenek a mecsetben.

Idén is folytatódott a merényletsorozat. A terroristák szintén Lahore-t szemelték ki célpontul és már februárban újabb támadást hajtottak végre a Baba Haider Szaín szentély előtt. A vallási emlékhely közelében várakozókat éppen a szúfik által rendszeresen megrendezett ételosztás közben érte a tragédia, amikor a nagyjából másfél kilogrammot kitevő robbanóanyag egy mély krátert hagyott maga után a talapzatban. A merényletben három ember vesztette életét és további 27 sérült meg. Alig egy hónapja szintén robbanás történt Multán városában is. Három rendőr halt meg a kilométerekre is elhallatszódó robbanásban. Bár ebben az esetben nem a szúfi közösség tagjait érte közvetlen támadás, nem zárható ki a célzott akció, illetve figyelmeztető üzenet sem, hiszen a városban rengeteg szúfí szent hely található, köztük a híres Seik Rukn-ud-Din Abul Fat mecset és az itt élt szúfi tudósok és vállastanítók után nevezik a „Szentek városának”.

A legutóbbi, pénteken történt merényletben legalább 56 ember vesztette életét és több mint 300 ember sebesült meg Dzsamrudban, az afgán határhoz közel, egy mecset elleni újabb támadásban. A robbanás éppen akkor történt, amikor imádkozók tucatjai tértek haza a pénteki imáról a mecsetből. A feltételezhetően magányos merénylő szakértők szerint megközelítőleg 8-10 kilogramm robbanóanyagot szerelt a testére, amikor besétált a szentélybe. A detonáció következtében megsérült és összeroppant a mecset egész szerkezete és több embert is maga alá temetett. A Tehrik-e Taliban militáns szervezet vállalta a merényletet, célpontjuk a koki khel törzs volt, az ok pedig, hogy letörjék a tálibokkal szembeni ellenállást.

Vallási türelmetlenség?

Bár az előző hónapokban egyre sűrűsödtek a mecsetek elleni merényletek a keleti régióban, a mostani, Khjber törzsi területen történt terrorcselekmény kapcsán több helybéli lakos úgy véli, hogy ebben az esetben inkább a törzsek közötti belháború lehet az ok. A térségben ugyanis jóval nagyobb befolyási erővel bírnak az említett törzsek és félkatonai szerveződések, akik egyrészt folyamatos harcot folytatnak egymással, másrészt „kollektíven” szemben állnak a pakisztáni hadsereggel és központi kormányzattal. Emellett a koki khel törzs félti a területét és évek óta próbálja elűzni a tálibokat.

A pakisztáni hadsereg ugyanakkor több alkalommal próbálta még csírájában megakadályozni a Khjber törzsi területen kipattanó kölcsönös törzsi villongásokat, mindeddig sikertelenül. A térségben történt merényletek alapján ugyanakkor mindenképpen megfigyelhető az a tendencia is, hogy a törzsekhez tartozó elkövetők tulajdonképpen egyfajta válaszlépésként hajtanak végre hosszabb-rövidebb időközönként merényleteket minden olyan hivatalos katonai kezdeményezés után, mely a rendteremtést szolgálná.

A szúfi templomok elleni merényletek okaként viszont egészen más magyarázat kínálkozhat. A fentiek fényében az is előfordulhat, hogy nincs kapcsolat a mostani, Dzsamrudban elkövetett merénylet, illetve a Karacsiban és Lahore-ban végrehajtott szúfi kegyhelyek elleni támadás között. A hasonló akciókban többen inkább a vallási ellentétek megnyilvánulását vélik felfedezni. Ugyanis mind a szunnita iszlámhoz tartozó radikális csoportok, mind a vahhábita tanokat valló tálibok vallási szempontból élesen elkülönülnek a szúfiktól.

A szúfizmus inkább a lelki befelé fordulás és miszticizmus útját hirdeti és ez által a szúfik a sária (iszlám jogrendszer) mellett fokozatosan alakították ki saját vallás- és jogfilozófiai nézeteiket, az úgynevezett „taríkát”. Ugyanakkor a tálibok által vallott, vallási fanatizmusba forduló vahhábizmus a legszigorúbb tanokat hirdeti (kulturális események betiltása, szigorú viselkedési és öltözködési szabályok, amelyek be nem tartásáért akár csonkítás vagy halálbüntetés is járhat.) A tálibok immáron többször küldtek fenyegető üzenetet a szúfi közösség felé. Éppen ezért mind a Baba Haider Szaín elleni támadás, mind a Data Darbar elleni merénylet mögött a Tehrik-e-Taliban terrorszervezetet sejtik, amely köztudottan az ummán, a muszlim hívők lelki közösségén kívülinek tekinti a szúfi irányzatot.