Kérdések és válaszok a kelet-afrikai élelmiszerválságról

A kelet-afrikai térségben pusztító, évtizedek óta nem tapasztalt szárazság eddig a szomáliai lakosság negyedét kényszerítette lakhelyének elhagyására. Ugyan a jelenség nemcsak Szomáliát, hanem a környező államokat is súlyosan érinti, eddig egyedül ebben az országban nyilvánított két régiót is éhínséggel sújtott övezetnek az ENSZ. De miért vált ennyire súlyossá a helyzet Szomáliában? Mit lehet tenni? Mely tényezőknek köszönhetően Szomália az az állam, amelynek a legtöbb szenvedést okozza az óriási szárazság?

Mi a helyzet Kelet-Afrikában?

Az ENSZ felmérései szerint Kelet-Afrika az elmúlt hatvan év legkeményebb száraz időszakát éli meg, amelynek következtében több, mint tízmillióan néznek farkasszemet az éhséggel – legfőképp Szomáliában, Kenyában, Etiópiában és Dzsibutiban. Szomáliában az ENSZ az ország két tartományát – Bakoolt és Alsó-Shabelle-t – hivatalosan is éhínséggel sújtott övezetnek nyilvánította. A két régió közül az utóbbi egykor Szomália éléskamrájának számított, míg az országban állandósuló fegyveres konfliktusok el nem űzték a gazdákat. Mostanra ebben a térségben tízezer gyerekből naponta hat hal éhen.

A kilátástalan állapot kialakulása viszont csak részben róható fel a természetnek. A szóban forgó országok kormányai évek óta nem tudták megfelelően felhasználni a mezőgazdaság és az öntözőrendszerek fejlesztésére szánt pénzeket, így a csapadék elmaradásakor hatékony válaszra már nem futotta erejükből.

Miért éppen Szomália van a legnehezebb helyzetben?

Szomáliát két évtizede bukott államként tartják számon, a kilencvenes évek elején kitört polgárháború óta nincs az ország egészét ellenőrizni képes központi hatalom. Az északi részeken Szomáliföld és Puntföld is kikiáltotta függetlenségét – igaz, a nemzetközi elismerés még várat magára –, a déli területeket pedig az al-Kaidával is kapcsolatban álló szélsőséges iszlamista milícia, az al-Shabaab felügyeli.

Ennek megfelelően már a szárazság előtt is katasztrofális állapotok uralkodtak az országban: a polgárháború miatt több, mint kétmillióan voltak kénytelenek elhagyni otthonukat, egy részük az ország nyugodtabb részein, a többiek pedig a szomszédos államok menekülttáboraiban kerestek menedéket. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy az al-Shabaab 2009-ben kitiltotta az általa felügyelt területekről a nemzetközi segélyszervezeteket, politikai elfogultsággal vádolva meg őket. Noha a szervezet egy hónapja úgy nyilatkozott, hogy a rendkívüli állapotokra való tekintettel feloldja a segélyezési tilalmat, ezt később visszavonta, tagadva, hogy éhínség lenne az országban. Néhány segélyszervezet ugyan működik az országban – például az 1991 óta folyamatosan jelen lévő Nemzetközi Vöröskereszt –, a biztonsági kockázat miatt a legtöbb humanitárius szervezet nem vállalja a szomáliai jelenlétet.

Képesek a segélyek magukban megoldani a helyzetet?

Egyértelműen nem. A potenciális áldozatok nagy része nomád életmódot folytat, állatokat legeltet. A mostani szárazság miatt sorra elpusztuló haszonállatok megélhetésük kulcsát jelentették, most azonban minden eddigi megtakarításukat elvesztették. Segélyekkel életben lehet tartani őket, de nem lehet kárpótolni őket a veszteségeikért – nem is beszélve arról, hogy a segélyekre nem csak most van szükség. Novemberig nem várható újabb eső, így kellő nemzetközi segítség nélkül az éhínség átterjedhet az egész kelet-afrikai térségre.

Ahhoz, hogy a jövőben ne alakuljon ki a mostanihoz hasonló helyzet, a válságkezelés helyett a megelőzésre kellene fektetni a hangsúlyt. A Kelet-Afrika mezőgazdaságának fejlesztésével foglalkozó Farm-Africa non-profit szervezet a szárazságtűrő és a betegségeknek ellenálló vetőmagok elterjesztésében látja az egyik lehetséges megoldást. Emellett szükség lenne megfelelő öntözőrendszerek kiépítésére, valamint újabb kutak fúrására is. Mivel a csapadék hiánya nem közvetlen kiváltó oka az éhínségnek, csupán fokozója, a következetes tervezéssel és fejlesztéssel mindez elkerülhető lenne. A szervezet eddig öt afrikai országban (Etiópia, Kenya, Dél-Szudán, Tanzánia, Uganda) tett kísérletet terveinek megvalósítására – Szomáliában viszont eddig nem sikerült bevezetni egyetlen átfogó programot sem.

Volt már korábban is éhezés Szomáliában?

Kelet-Afrika népei nem először küzdenek a kíméletlen éhezéssel, hasonlóan súlyos éhínségre legutóbb 1984-ben volt példa. Ekkor a legkritikusabb térségnek Etiópa számított, ahol 13 millióan éheztek, melyből közel egymillióan haltak bele az éhezésbe. 

Szomáliában Sziad Barre rezsimjének bukása után az ország anarchiába süllyedt. Az Egyesült Államok beavatkozott a szomáliai belpolitikai helyzetbe, ám A Sólyom végveszélyben című filmben is feldolgozott incidenst követően az USA kivonta csapatait az országból. 

A rezsim bukása után viszont nem csak az amerikai beavatkozás okozott véres összecsapásokat, a klán alapon szerveződő csoportok állandó határvitái is több alkalommal összetűzésekhez vezettek – a konfliktusok viszont a szárazság következményeként csak előmozdítják az éhínség kialakulását. Emellett a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárás ebben a térségben is jellemző.

Mi közünk van a szomáliai helyzethez?

Természetesen tekinthetnénk a szomáliai helyzetet belpolitikai ügynek. Az viszont nyilvánvaló, hogy Szomália egyedül nem képes felülkerekedni a nehézségeken. A probléma és annak hatása sokkal komplexebb annál, mintsem a nemzetközi közösség szemet hunyhatna az éhezők felett.

Az országból kiinduló óriási menekültáradat, a megfelelő egészségügyi ellátás hiánya miatti rendszeres kanyarójárványok, valamint az országgal határos tengereken folytatott kalózkodás elsősorban a térség országait fenyegeti. A nemzetközi közösség többi részére pedig a legnagyobb veszélyt a meggyengült államhatalom miatt egyre aktívabb terroristacsoportok akciói jelentik.

Elegendő mennyiségű segély érkezik a rászorulóknak?

Egyelőre Szomáliának az egyetlen kiutat a donorok által felajánlott és célba juttatott segélyek jelentik. Ha azt kérdezzük, hogy ezek mennyisége elég-e ahhoz, hogy az állapotok javuljanak, a válasz sajnos nem.

A segélyezés nem azért bizonyul kevésnek, mert nincsenek felajánlások, a folyamatot Szomálián belüli tényezők is jelentősen megnehezítik. Az al-Shabaab az éhezés tagadásával rendszeresen akadályozza a segélyszervezetek munkáját. Emellett nem ritka, hogy az ideérkező élelmiszercsomagokat fegyveres banditák, illetve kalózok kobozzák el.

A Kelet-Afrikában pusztító szárazság ürügyén az ENSZ Élelmezési Világszervezete (FAO – Food and Agricultural Organization) hétfőn rendkívüli tanácsülést hívott össze Rómában. A találkozó sajnos nem sok eredménnyel zárult, mivel még a résztvevő országoknak szánt javaslatok tekintetében sem sikerült egyezségre jutni  A héten Kenya fővárosában, Nairobiban adományozó konferenciát szerveznek.

Július 26-án az ENSZ Világélelmezési Programjának (WFP- World Food Programme) vezetője, Josette Sheeran bejelentette, légi úton küldenek segélyeket az érintett országokba. A felajánlásokat az Afrikai Unió békefenntartói által ellenőrzött szomáliai fővárosba, Mogadishuba szállítják. Az egyelőre bizonytalan, hogy az al-Shabaab által ellenőrzött területekre milyen módon fog eljutni a segítség.

Folynak tárgyalások az al-Shabaabbal?

Az ENSZ folyamatos tárgyalásokat folytat az al-Shabaabbal arról, hogy az engedélyezze az éhezők ellátását az általa felügyelt területeken. A szervezet elsősorban azért tagadja az éhínséget, mert tart attól, hogy a nyugati segélyszervezetek dolgozói hírszerző ügynökségekkel vannak kapcsolatban, és a kialakult helyzetért majd őket vonják felelősségre.

Megállapodás hiányában a szomálik – legfőképp Kenyába és Etiópiába tartó – menekültáradata valószínűleg nem ér véget. Ezek az országok saját élelmiszerválságukkal is küzdenek, és a nap-nap után érkező szomáliai menekültek csak növelik a feszültségeket. Ráadásul mindketten attól tartanak, hogy az al-Shabaab harcosai magukat menekültnek álcázva betörnek országaikba, ezzel veszélyeztetve kormányaik amúgy is törékeny stabilitását.