Megindult az igazságszolgáltatás Elefántcsontparton

Csaknem három hónap kellett Laurent Gbagbo korábbi elnök letartóztatása után ahhoz, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság nekikezdjen az elmúlt hónapok elefántcsontparti jogsértéseinek vizsgálatához. Emellett az ország új kormánya is nyomozásba fogott, amivel nem lesz könnyű dolga: április óta folytatódtak a gyilkosságok, amelyeket többnyire az aktuális hatalomhoz hű erők követtek el.

Charles, gyere haza!

A kezdeti tétlenség után az elmúlt napokban felgyorsult az elefántcsontparti igazságszolgáltatás: nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki az áprilisban elfogott Laurent Gbagbo korábbi elnök négy közeli szövetségese ellen. A lista élén Charles Blé Goudé korábbi ifjúsági- és sportminiszter áll, akit az ENSZ 2006-ban egyszer már szankciókkal sújtott a békefenntartók megtámadására buzdító beszédei miatt. Úgy látszik, Blé Goudé nem tanul gyorsan, ugyanis az év elején hasonló hangvételű szónoklatokban az ENSZ munkájának akadályozására szólította fel Gbagbo támogatóit. Elnökének bukása után a volt miniszter menekülőre fogta a dolgot, szemtanúk látni vélték Beninben, valamint Ghánában is.

A legújabb körözöttek között megtalálható továbbá Ahoua Don Mello korábbi elnöki szóvivő, Philipp Attey ipari miniszter, valamint Raymond Koudou Kessie, Elefántcsontpart volt izraeli nagykövete.

Ez a négy tisztségviselő viszont csak a jéghegy csúcsát jelenti: április óta legalább ötven embert – többségében Gbagbo-pártiakat – vettek őrizetbe az elefántcsontparti hatóságok mindenféle vádemelés nélkül. A hivatalos indoklás szerint viszont erről szó sincs, az érintettek valójában nincsenek is letartóztatva, hanem egy 1963-as törvény értelmében házi őrizetüket töltik. Jogvédő szervezetek értetlenül állnak a magyarázat előtt, a hivatkozott jogszabály ugyanis „embereknek az ország társadalmi és gazdasági jólétének előmozdítására történő igénybevételét” mondja ki.

Nemzetközi nyomozás

Hosszú várakozás előzte meg a Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) nyomozásának megindítását is, de az elnöki esküt májusban letevő Alassane Ouattara kormánya végül június utolsó napjaiban aláírta az ehhez szükséges megállapodást a szervezettel. Fatou Bensouda, az ICC helyettes ügyésze elmondta: az elefántcsontparti hatóságok jogkörét nem csorbítja a nemzetközi vizsgálat, a Bíróság mindössze vizsgálataik kiegészítésére törekszik.

Jeannot Ahoussou Kouadio igazságügy-miniszter a megállapodás aláírása utáni nyilatkozata szerint az ICC jelenléte biztosítékot jelent arra, hogy senki nem követhet el háborús bűnöket a megfelelő felelősségre vonás nélkül. A miniszter biztosított mindenkit kormánya teljes együttműködéséről, legyen szó Ouattara-pártiak vagy Gbagbót támogatók esetéről.

Ez utóbbi igen merész kijelentésnek tűnik annak fényében, hogy a fegyveres harcok végén az Ouattarát támogató erők bőven kivették részüket az öldöklésből, illetve a Gbagbo letartóztatása óta eltelt időben elkövetett gyilkosságok is többnyire az ő számlájukra írhatók.

Emellett az Amnesty International felvetette a harcok lezárásában segédkező francia és ENSZ-katonák felelősségének kérdését is. Több fogvatartott is úgy emlékszik, hogy letartóztatásukkor a jelen lévő külföldi fegyveresek tétlenül nézték, amint Ouattara-pártiak akár többször is megverték őket. Salvatore Sagues, a szervezet kutatója aggasztónak tartja, hogy az ENSZ- és a francia fegyveresek passzivitásukkal hozzájárultak a jogsértések elkövetéséhez.

Még mindig menekülnek

Elefántcsontparton öt hónapig tartó patthelyzet alakult ki, miután a novemberi elnökválasztást elvesztő Laurent Gbagbo nem volt hajlandó lemondani a hatalomról. Az országnak ez idő alatt két párhuzamos kormánya is volt, a harcoknak és leszámolásoknak legalább 3000 civil esett áldozatul. A helyzetnek csak az vetett véget, amikor az Ouattarát támogató lázadó erőknek végül április 11-én sikerült letartóztatniuk Gbagbót, aki azóta is házi őrizetben vár további sorsára.

Az erőszak miatt nagyjából egymillió elefántcsontparti hagyta el otthonát, viszont még legalább 300 ezren vannak azok, akik a folytatódó öldöklések miatti félelmükben nem tudnak, vagy nem akarnak hazatérni. Nagy veszélyt jelent rájuk nézve az, hogy többségük olyan helyen talált menedékre, ahol nem áll rendelkezésre elegendő élelmiszer, illetve az esős évszak beköszönte a meglévőkőn túl további súlyos egészségügyi kockázatokkal járhat.

A menekültek nagy része, nagyjából 190 ezer ember még mindig a szomszédos Libériában tartózkodik, hatalmas terhet róva ezzel a polgárháborúból talpra állni próbáló országra.

Kakaóexport kakaó nélkül

Ha az élelmiszerhiány nem lenne elég, az elefántcsontparti mezőgazdaság sincs túl rózsás helyzetben. Hiába jön az esős évszak, a vetés a harcok miatt elmaradt, de a csapadék a hatalmas bevételi forrást jelentő kakaófáknak sem hoz enyhülést. A lassan elöregedő, így egyre kevesebbet termő fákat egyre nagyobb mértékben tizedeli a duzzadt hajtás vírus, elkerülhetetlennek látszik, hogy Elefántcsontpart elveszítse a világ legnagyobb kakaótermelője címet.

Ouattara beiktatása után nem sokkal úgy nyilatkozott, hogy országa újjáépítéséhez legalább 15-20 milliárd eurós segélyre lesz szüksége, amelynek előteremtésében a G8 segítségére is számít.