Elhalasztották az okinavai bázisok áthelyezését

Az Egyesült Államok és Japán keddi találkozójukon egyetértettek az Okinavai amerikai katonai bázisok átszervezésére vonatkozóan korábban megállapított 2014-es határidő tarthatatlanságáról, de kötelezettséget vállaltak annak „a lehetséges legkorábbi időpontig” való befejezéséről. Egyelőre nincs olyan megoldási javaslat, amely minden érintettnek megfelel, ráadásul befolyásos szenátorok pénzügyi érvekre hivatkozva a terv teljes elvetéséért kampányolnak.

Japán és az Egyesült Államok keddi találkozójukon megállapodtak a Futenma katonai bázis áttelepítési határidejének elhalasztásáról. Az eredeti egyezményben szereplő 2014-es időpont helyett nem tűztek ki új, konkrét dátumot, a felek arra vállaltak kötelezettséget, hogy „a 2014 után lehetséges legkorábbi időpontig” befejezik az átszervezést – számolt be a Japan Times.

Az úgynevezett ”kettő plusz kettő” találkozón a két ország külügy- és védelmi miniszterei vettek részt, amerikai részről Hillary Clinton és Robert Gates, a szigetországból pedig Macumoto Takeaki és Kitazava Tosimi. A megbeszélés júniusi, még Gates lemondása előtti időpontját Japán sürgette. „Biztosítanunk kellett, hogy Gates megerősíti a bázis áthelyezéséről és az amerikai haditengerészeti erők egy részének Okinaváról Guam szigetére történő áttelepítéséről szóló egyezményt” – nyilatkozta a Védelmi Minisztérium egyik tisztviselője a Mainichi Daily News-nak.

Tokió és Washington még 2005-ben egyezett meg a Futenma légibázis Okinava egy másik, ritkábban lakott területére való áttelepítéséről, továbbá 8 ezer amerikai katona kivonásáról és Guam szigetére való átcsoportosításáról. „Így egyszerre csökkenthetjük a katonai jelenlétünk helyi lakosságot étintő hatását és őrizhetjük meg a japán szövetség által megkövetelt helyi erőinket” – mondta Gates. Az okinavai lakosság és vezetés azonban nem ért egyet a tervvel, szerintük a jelenleg a tartományi fővárostól mindössze 9km-re elhelyezkedő támaszpont egyrészt túl hangos, másrészt veszélyes, így nem csak a város hatósugarán, de az egész szigeten kívül szeretnék tudni az objektumot.

Japán előző miniszterelnöke, Hatojama Jukio egy évvel ezelőtt az Okinava-ügy miatt kényszerült lemondásra. Hatojama a helyi lakosság elképzeléseit támogatva ígéretet tett a támaszpont teljes felszámolására, de hamar világossá vált, hogy nem tudja tartani a szavát, képtelen volt ugyanis olyan új helyszínt találni a bázis számára, amely mind az amerikai fél, mind pedig az érintett japán lakosok számára elfogadható lett volna, így a fiaskót követően távozott posztjáról. A jelenlegi miniszterelnök, Kan Naoto − aki elődjéhez képest jobban kiáll az amerikai szövetség mellett − sem tudott jelentős előrelépést elérni a kérdésben. Habár januárban a két ország megállapodott róla, hogy az Okinaván állomásozó amerikai F-15-ös vadászgépek egy része a jövőben Guamon fog gyakorlatozni, illetve Washington egy 60 hektáros kiképzőközpont felszámolását is bejelentette, mindez egyelőre csekély eredmény a helyiek szemében. Egyrészt a helyi lakosság mereven elutasítja az új támaszpont építésére vonatkozó tervet, másrészt az Okinavával kapcsolatos tárgyalások március óta akadoznak, mivel Tokió a földrengés és cunami okozta károk helyreállítására és a nukleáris katasztrófa megelőzésére koncentrál.

Botrányos katonák és vitás pénzügyek

A prefektúra kormányzója csütörtökön, az okinavai csata 66. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen is említést tett Futenma ügyéről. Nakaima Hirokazu ismételten felszólította a japán és az amerikai vezetést, hogy csökkentsék a szigeten lévő bázisok számát a lakosság védelme érdekében. Okinava 1972-ben került vissza Japán fennhatósága alá, de az országban állomásozó amerikai katonák több mint fele mind a mai napig itt teljesít szolgálatot, a sziget területének közel egyötödét foglalják el a hadi létesítmények. A helyiek az amerikai kontingens műveletei által okozott környezet- és zajszennyezés mellett a katonák botrányai miatt is a bázisok teljes felszámolását követelik. 1945 óta összesen több mint 200 ezer baleset és bűncselekmény írható a tengerészgyalogosok számlájára, melyek közül a leghírhedtebb eset egy 12 éves japán kislány megerőszakolása volt 1995-ben – ezen esemény hatására indultak meg az átszervezési tervekhez vezető tárgyalások is.

Az ügyet tovább bonyolítja annak pénzügyi vetülete is. Az Egyesült Államok részéről a támaszpont átszervezése a védelmi kiadások lefaragásának egyik eszköze, emiatt a keddi találkozón megerősítették Japán fogadóállami hozzájárulásának (host nation support) fontosságát is. A két ország decemberben állapodott meg a japán köznyelvben csak „együttérzési büdzsé” (omoijari joszan) néven emlegetett támogatás folyósításának folytatásáról, az egyzeség értelmében Tokió a következő öt évben évi 188 milliárd jennel (kb. 440 milliárd forint) járul hozzá a Japánban állomásozó amerikai csapatok finanszírozásához. A bázis áthelyezésével kapcsolatos, a pénzügyi részletekre fókuszáló washingtoni vita sem a gyors megoldás irányába mutat: májusban három befolyásos amerikai szenátor – a demokrata Carl Levin és Jim Webb, illetve a korábbi republikánus elnökjelölt, John McCain – a jelenlegi terv teljes elvetését javasolta, mivel az szerintük „irreális, kivitelezhetetlen és túl drága”. A szenátorok egy alternatív, véleményük szerint olcsóbb tervezettel álltak elő, melynek értelmében a Futenma légitámaszpontot részben az Okinaván található Kaneda bázisra, részben pedig a csendes-óceáni térség egyéb területeire költöztetnék át.

Stratégiai megfontolások

A helyi lakosság – gyakran százezres tömegmegmozdulások útján is kifejezésre juttatott – elégedetlensége ellenére Tokió védelmi szempontokból nem engedheti meg magának az amerikaiak teljes kilakoltatását. A szigetország közelmúltbeli katonapolitikai „normalizációjának” – egyes vélemények szerint „remilitarizációjának” – ellenére Japán a fegyverkezését gátló alkotmányos és társadalmi–politikai korlátok miatt bizonyos szinten továbbra is az Egyesült Államok védelmére – elsősorban annak „nukleáris esernyőjére” – szorul, különösképpen az észak-koreai rezsim tavalyi agresszív magatartása, illetve a hosszabb távú fő kihívásnak tartott kínai hadseregfejlesztés és a két szomszéd kelet-kínai-tengeri csetepatéinak fényében. Ezzel párhuzamosan az egyébként a hadikiadásai visszavágásával küzdő Washington nem kívánja csökkenteni csendes-óceáni és kelet-ázsiai katonai jelenlétét – szintén a fenti két védelmi kihívás miatt.

Habár a Japán Demokrata Párt 2009-es hatalomra jutásakor még az amerikai szövetség „egyenlőbb alapokra helyezését” hangoztatta, az Okinavával kapcsolatos súrlódások ellenére Hatojama lemondása óta nagyot fordult Tokió hozzáállása – részben az említett stratégiai realitásokkal való megbékélés, részben a tavaly szeptemberi tengeri incidens, részben pedig a Kína-barát Ozava Icsiro párton belüli marginalizálásának következtében. Ennek jeleként Kitazava április végi amerikai útja során úgy fogalmazott, hogy Japánnak erősítenie kell az Egyesült Államokkal és Dél-Koreával fenntartott kapcsolatát „Kína ellensúlyozására”, míg Maehara Szeidzsi korábbi külügyminiszter – aki egyes vélemények szerint a kormányfői poszt egyik fő várományosa – „aggodalmat keltőnek” nevezte a szomszédos ország fegyverkezését.

A márciusi természeti katasztrófát követően sok elemző úgy vélte, és a közvélemény-kutatási adatok is azt támasztották alá, hogy az amerikai hadsereg jelentős erőket mozgósító mentőakciójának köszönhetően számottevően nőtt a két ország – egyes japán vélemények szerint igencsak egyoldalú – katonai szövetségének elfogadottsága. Az okinavai kérdés – amely mindig is az idén hatvanéves szövetség egyik legjelentősebb ütközőpontja volt – megoldásának halogatása azonban könnyen a visszájára fordíthatja a földrengést követően Amerika-barátabb irányba mozdult közhangulatot.

Az amerikai bázisok jelentette terhek csökkentésének elhalasztása mellett a helyieknek ráadásul a japán hadsereg jelenlétének növekedésével is számolniuk kell. Japán tavaly decemberben kiadott védelmi programjában haderejének az ország déli régióiba való átcsoportosítását irányozta elő, elsősorban az Okinava közelében található Szenkaku-szigetek védelmére, melyekre Kína és Tajvan is igényt tart. A program értelmében a Japán Önvédelmi Haderő a közeljövőben egy repülőszázadot helyez át, továbbá rakétavédelmi rendszert telepít Okinavára.