Álomfizetésekkel csábíthatják el a magyar dolgozókat

A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara Kommunikációs osztályvezetőjével, Dirk Wölferrel a német munkaerő-piac megnyitása kapcsán a német vállalatok HR gyakorlatáról, a foglalkoztatáspolitika versenyképességre gyakorolt hatásáról, a strukturált társadalmi egyeztetés fontosságáról és az atipikus foglalkoztatási formák munkahelyteremtő potenciáljáról beszélgettünk.

Dirk Wölfer, 2004 óta a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara Kommunikációs osztályvezetője. Budapesten szerezte a közgazdasági diplomáját, később újságírói és PR-iskolát végzett Berlinben. Majd a Standard & Poor’ hitelminősítő vállalat tőkepiaci elemzési részlegénél a kelet-európai osztályt vezette Frankfurtban és Londonban.

A németországi munkaerőpiac május elsején megnyílt a magyar munkavállalók számára. Van ennek bármilyen hatása a Magyarországon működő német vállalatokra? Elképzelhetőnek tartja, hogy egyes tevékenységeket áttelepítenek Németországba?

Több tanulmány és modell szerint a német és osztrák munkaerő-piac teljes megnyitása arra fogja ösztönözni a magyar munkavállalókat, hogy jelentkezzenek az ezekben az országokban meghirdetett állásokra. Ennek ellenére nem számítunk rá, hogy a magyarok tömegesen elmennének, bár az érintett országokban meglehetősen hasonló területeken szenvednek a vállalatok a képzett munkaerő hiányától. A fizetésekben jelentkező különbségek miatt fokozódhat a nyomás Magyarországon, ami negatívan befolyásolhatja a növekedési kilátásokat. Mindazonáltal nem gondoljuk, hogy a munkaerő szabad áramlása befolyásolná a német befektetők döntéseit, és a vállalatok a munkaerő-piac megnyitása miatt áthelyeznék a tevékenységüket.

Magyarországon a Munka Törvénykönyve újraszabályozásra kerül, részben az uniós joganyag – például a munkaerő-kölcsönzésről szóló irányelv átvétele kapcsán. A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamarának van hivatalos álláspontja a foglalkoztatás politikáról?

Értékeljük a kormány foglalkoztatás növelésére irányuló erőfeszítéseit. Ennek kulcsa egy olyan üzleti környezet megteremtése lenne, amely elősegíti a magánszektor befektetéseit. A foglalkoztatáspolitika az egyik ilyen, de nem egyetlen terület, amely bátoríthatja az ilyen befektetéseket. A munkaadók számára biztosítani kell a versenyképes termelési folyamathoz szükséges rugalmasságot, míg a munkavállalók számára garantálni kell a megfelelő jövedelmet és egy elfogadható szintű a társadalombiztosítást. A célok közötti optimális egyensúlynak a munkaadók és munkavállalók között folyó strukturált társadalmi egyeztetés során kellene kialakulnia, az államnak csak a minimális követelmények lefektetése erejéig lenne szabad beavatkoznia.

A Kamara vagy a német befektetők szerint van a német munkaerő-piaci modellnek olyan része — különösen a felek között zajló társadalmi párbeszéd területén — amelyet Magyarországon is alkalmazni kellene? Van tudomásuk olyan tipikus német intézményi megoldásról, mint például a társadalmi párbeszéd egy vállalaton belül, vagy kollektív megállapodás, amelyet a német vállalatok már alkalmaznak Magyarországon, annak ellenére, hogy nincs rá törvényi előírás?

A hazai kedvező tapasztalatokra építve a német vállalatok Magyarországon is különös hangsúlyt fektetnek a munkavállalóikkal fenntartott kölcsönösen előnyös kapcsolatokra. Bár a jogi és intézményi környezet lényegesen különbözik Magyarországon és Németországban, a német munkaadók törekednek a mindenre kiterjedő párbeszéd fenntartására, mivel hosszútávon ez az elkötelezettség és a motiváció, így a vállalati versenyképesség megteremtésének eszköze. Ebbe belefér a modern HR, javadalmazási vagy belső képzési rendszerek alkalmazása.

Milyen a német vállatok tapasztalata a munkahelyek biztonságával és rugalmasságával, illetve az atipikus foglalkoztatási formákkal, különös tekintettel a kölcsönzött munkaerőre?

Manapság a vállalatok versenyképessége jórészt azon múlik, hogy mennyire rugalmasan képesek alkalmazkodni a piaci változásokhoz. Ez megkívánja az olyan atipikus foglalkoztatási formák alkalmazását, mint a kölcsönzött munkaerő, vagy a rugalmas munkaidő. A német vállalatok a válság során Magyarországon is igyekeztek minimalizálni az állandó munkaerő elbocsátását. A tapasztalat azt mutatja, hogy a munkavállalásnak ezek az atipikus formái később sok esetben állandó foglalkoztatásba mennek át. Emiatt ezeket az eszközöket a munkahelyteremtés hasznos, kiegészítő formájaként kellene kezelni.