Az FDP fekete vasárnapja

Megrengették a tartományi választási eredmények a német liberálisok vezetőségét: az FDP rossz szereplése országos szinten természetesen felvette a személyi következmények kérdését. A liberálisok berkein belül egyre többen követelik Guido Westerwelle lemondását és szóba került más, a pártot vezető politikusok hivatalának kérdése is. Rainer Brüderle rajna-pfalzi tartományi pártelnök és egyben gazdasági miniszter, valamint Cornelia Pieper, szász-anhalti és helyettes pártelnök úgy tűnik levonták a következtetést:a májusi választmányi gyűlésen nem indulnak újra a pártban betöltött hivatalaikért.

Miután a szövetségi szinten a kereszténydemokratákkal koalícióban kormányzó FDP a 2011-es eddigi választások során sem a szász-anhalti, sem a rajna-pfalzi tartományi képviselőtestületbe nem került be, Baden-Württembergben pedig épp hogy átlépte az öt százalékos küszöböt, a párton belül éles viták alakultak ki a tömörülés jövőjét, politikai irányvonalát és vezetését illetően.

Rainer Brüderle szívesen vezeti a gazdasági tárcát

A választások másnapján Rainer Brüderle, aki szövetségi szinten gazdasági miniszter Merkel kormányában közölte, hogy a május 7-i rendkívüli választmányi gyűlésen nem indul újra a rajna-pfalzi tartományi pártelnökségért, azt azonban hangsúlyozta, hogy a miniszteri bársonyszékről nem fog felállni. Brüderle ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a jó politika sikerének titka az, hogy „az ember a parancsnoki hídon is megőrzi nyugalmát … és nem inog meg a viharban” – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Arra a kérdésre, hogy folytatni fogja-e a gazdasági tárca vezetését, Brüderle úgy nyilatkozott: „Természetesen, hiszen ez jó szórakozás” (MACHT DOCH SPASS). A miniszter a választások előtti napokban nem önként hívta fel magára a sajtó és közvélemény figyelmét: a vasárnapi választások kimenetelére feltehetőleg hatással lehetett a miniszter egy kiszivárgott mondata, amelynek értelmezése a szövetségi kormány választási kampányban való taktikázását sugallta.

Cornelia Pieper is kiszáll a pártvezetésből

A szász-anhalti és helyettes szövetségi pártelnök Cornelia Pieper csütörtökön jelezte, hogy a következő választmányi gyűlésen nem száll harcba többet az FDP-ben betöltött tisztségeiért – értesült a Spiegel Online. Döntésének okaként Pieper azt adta meg, hogy teljes figyelmét a külügyminisztériumban betöltött államminiszteri hivatalának szeretné szentelni, a FDP elnökség részére azonban mint egyszerű párttag továbbra is rendelkezésére áll. Pieper tartományi utódjának Veit Wolpertet, a jelenlegi frakcióvezetőt és a választási kampány miniszterelnök-jelöltjét javasolta. A politikusnő szerint az FDP a szövetségi választások után „nagy hitelességi válságba került”, mivel a „nagy témáinkkal, mint az adócsökkentések, a gazdasági kompetencia, az oktatás és a polgári jogok, nem sikerült elérnünk a választókat”. Pieper szerint a pártnak megújulásra van szüksége, Guido Westerwelle pártelnök személyét azonban alternatíva nélkülinek tartja.

Guido Westerwelle egyelőre hallgat

A pártelnök Guido Westerwelle, külügyminiszter és kancellár-helyettes esetében azonban egyre kellemetlenebb a helyzet: a politikus jó ideje folyamatos támadásoknak van kitéve, többször követelték már lemondását párttársai, a választási eredmények pedig felerősítették a vezetésével kapcsolatos kritikákat.  Az, hogy Westerwellének mennie kell, „már nem kérdés, a kérdés csak az, hogy ki fogja neki megmondani”- idézi a Frankfurter Allgemeine Zeitung liberális forrását. Westerwellét többek között azzal vádolják, hogy „rabszolga módjára” kötődik a kereszténydemokratákhoz és nem képes a miniszteri és pártelnöki posztokat együtt kielégítően betölteni. Az észak-rajna-vesztfáliai FDP elnöke, Daniel Bahr azonban nem fogalmaz ennyire erősen: szerinte jót tesz a pártnak, ha a vitát nyugodtan és tisztességesen oldják meg.  Bahr továbbá úgy gondolja, hogy a párt elmúlt évekbeli sikerét Westerwelle tette lehetővé, ezért a választási vereség következményeinek vitáját is az ő vezetésével kell lefolytatni – áll a FAZ cikkében. Azt azonban Bahr is belátja, hogy új felállásra van szükség, „tartalmilag, stratégiailag és személyi téren is”.  Az egészségügyi miniszter Philipp Rösler szerint, aki egyben a pártelnökség tagja, pártjának „hitelességi problémája van”, amelyet csak akkor lehet megszüntetni, „ha egyértelműen definiáljuk liberális pozíciónkat és meggyőzően képviseljük azt”.  Westerwelle külügyminiszteri minőségében jelenleg Kínában tartózkodik hivatalos úton.

Atom-vita

Nem elég, hogy az atomenergiát érintő vita erősen kedvezett a Zöldeknek a választások során, most az FDP-n belül is kezd kiélesedni a konfliktus a kormány ezirányú döntéseit illetően: a régebbi atomerőművek leállításával kapcsolatban a vezető liberálisok véleménye széles skálán mozog. A főtitkár, Christian Lindner által képviselt álláspont, miszerint az atomerőműveket tartósan le kellene állítani, éles vitát váltott ki a pártban, Rösler szerint például ebben az esetben csupán „felvetésről és tárgyalási lehetőségről” van szó.  Legkeményebben talán a szász liberálisok vezetése nyilatkozott, amikor közölték „ha most valaki megpróbálja zöldre festeni az FDP-t, akkor ez minden esetben a szász liberálisok nélkül fog megtörténni”.

Az FDP reménységei

A német liberálisok „reményét” három fiatal politikus, Bahr, Rösler és Linder jelentheti, akik azonban egyelőre még haboznak átvenni a hatalmat Westerwellétől – írja a Spiegel Online.  A liberális vezér megbuktatása természetesen nem e három ifjún múlik, hiszen a hivatalok és pozíciók elosztásba a párt elnökségének és a választmányi gyűlésnek is beleszólása van. Arról azonban úgy tűnik nagy az egyetértés, hogy a pártnak meg kell újulnia, és politikai irányát korrigálnia kell, mivel a bírálók szerint az FDP jó ideje beszűkült az adó- és gazdaságpolitikai témákra. A kritikusok „együttérzőbb liberalizmust” követelnek, amelyben jobban látható a párt törekvése a polgári jogok, az oktatási politika, a környezetvédelmi ügyek és nők érdekeinek területén. A Spiegel szerint „átérzett, átgondolt, átélt szabadságról” van szó, mint ahogy ezt a Christian Lindner és Philipp Rösler által 2009-ben kiadott könyv címe is sugallja.