Amerika is felülvizsgálja erőműveit

A japán Fukusima erőművet ért katasztrófát követően, a kormányok világszerte komoly intézkedéseket rendeltek el, saját erőműveik állapotának felmérésére és a biztonsági mechanizmusok ellenőrzésére. Európában például úgynevezett stressztesztekkel igyekeztek megbizonyosodni róla, hogy az erőművek biztonsági rendszerei megfelelően működnek. Nincs ez másképp az Egyesült Államokban sem, amely jelenleg a világ legnagyobb nukleáris parkját üzemelteti, 104 reaktorral.

A japán katasztrófa Amerikára gyakorolt technológiai következményeit illetően, elsősorban az úgynevezett „Mark”-típusú védelmi rendszerrel ellátott reaktorok azonnali felülvizsgálatát érdemes megemlíteni. Ez a típus ugyanis a General Electric (GE) cégcsoport – mely egyébként a Fukushima erőmű tervezője is – azon amerikai gyártmánya, mely gyakorlatilag ugyanazt a biztonsági mechanizmust alkalmazza, mely jelen esetben, Japánban csődöt mondott. A „Mark”-csoport három generációt tömörít magába: „Mark I”, „Mark II” és „Mark III”. Az amerikai Nukleáris Biztonsági Hatóság (Nuclear Regulatory Commission – NRC) adatai alapján ezzel a védelmi rendszerrel a 104-ből jelenleg 35 reaktor rendelkezik az Egyesült Államokban – 23 „Mark I” és 12 „Mark II-III”. A katasztrófa tükrében azonban ezen a téren komoly átalakulások várhatóak.

Az ugyanakkor feltétlen megemlítendő, hogy ezek a „Mark”-tartályok hagyományosan a reaktorok utolsó védelmi vonalát szokták jelenteni, ahhoz, hogy ide eljussanak a radioaktív anyagok, számos más mechanizmusnak kell egyszerre csődöt mondania. Ezek közül a legfontosabb a hűtőmechanizmusok működéséért felelős energiaellátó rendszer. Amennyiben ugyanis egy reaktort elvágnak a külső energiaforrásoktól, a reaktor saját belső rendszerének dízel-meghajtású tartalék generátorai lépnek működésbe, és ezeknek kell gondoskodni a fűtőelemek hűtéséért és a radioaktív anyagok megkötéséért felelős víz bepumpálásáról. És ha ezek a generátorok netán mégsem indulnának be, még akkor is ott vannak a reaktor saját tartalék akkumulátorai, melyek garantálhatják a szükséges áramot.

Japán esetében azonban ezen mechanizmusok mindegyike meghibásodott, és el sem indult, vagy pedig rövid működést követően leállt. Éppen ezért a mérnököknek tengervizet kellett bepumpálni a reaktorba, hogy megakadályozzák a leolvadást.

A New York Times értesülései szerint a GE mérnökei már 1976-ban jelezték, hogy ez a módszer nem megfelelő ahhoz, hogy kibírjon egy megnövekedett nyomásszintet, abban az esetben, ha a hűtő mechanizmusok teljesen leállnának. Ennek hatására ugyan végrehajtottak pár módosítást a „Mark”-rendszereken, a japán katasztrófa ugyanakkor rámutatott, hogy a mérnököknek igaza volt. A Fukusima erőmű reaktorainak esetében ugyanis több alkalommal kellett radioaktív gőzt engedni a légkörbe, hogy megakadályozzák, hogy az egész reaktor felrobbanjon a túlzottan megnövekedett nyomás miatt.

Mindennek köszönhetően napjainkban egyre többen követelik Amerikában, hogy a „Mark I” rendszereket teljesen szüntessék meg. Jelenleg ugyanakkor csak annyit tudunk biztosan, hogy újabb felülvizsgálatok zajlanak és a jövőben komoly változások várhatóak a „Mark” védelmi rendszerekben, ami az Egyesült Államok reaktorainak majd harmadát érinteni fogja.

Amerika – és Európa – tekintetében is elmondható, hogy az azonnali tesztek és ellenőrzések elsősorban ezeket ez energiaellátó mechanizmusokat ellenőrizték, és valószínű, hogy a jövőben az idősödő reaktorok esetében is ezen rendszerek működőképessége lesz az egyik legfontosabb kritériuma az adott létesítmény további működésének. Itt azonban az is megjegyzendő, hogy az NRC igazgatójának március 20-i nyilatkozata szerint az amerikai reaktorok kevésbé sérülékenyek, a japán létesítményekhez képest, és kisebb a valószínűsége egy hasonló katasztrófának. Mindezt alapvetően azzal magyarázta, hogy a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat követően, még egy plusz védelmi mechanizmust építettek be az amerikai reaktorok többségébe, melynek elsődleges feladata az, hogy a hagyományos rendszerek leállása esetén plusz vizet pumpáljon a reaktorok belsejébe, ezzel gondoskodva a fűtőelemek megfelelő hűtéséről.

Ami a kérdés politikai vonatkozásait illeti, a japán katasztrófa rendkívül rosszkor jött az Obama-adminisztrációnak. Az elnök ugyanis elődeihez képest egy 36 milliárd dolláros növekedést irányzott elő a költségvetésben az Energiaügyi Minisztérium számára, melyből 20 új reaktort kellene építeni a közeljövőben. Obama energiapolitikájának ugyanis egyik sarokköve a nukleáris energia támogatása. A hagyományos energiaforrásokkal ellentétben ugyanis, a nukleáris energia nem károsítja az ózonréteget, ezért a nukleáris energia arányának növelése az amerikai energiaiparban, a globális klímaváltozásra adott egyik fontos válaszlépés. Ráadásul megjegyzendő az is, hogy a nukleáris energia mögött felsorakozó kétpárti konszenzus gyakorlatilag egyedülálló az amerikai Kongresszusban. Habár az energiapolitika terén éles viták vannak a két párt elképzelései között, a nukleáris energia támogatása mégis fontos mind a demokraták, mind pedig a republikánusok számára. Mindezt ráadásul a környezetvédők többsége is támogatta – legalábbis ezidáig.

A japán katasztrófát követően azonban komoly repedések keletkeztek ezen a szövetségen, és a támogatók nagy része óvatosságra intett: a nukleáris reaktorok építése illetve az üzembe helyezett reaktorok élethosszának meghosszabbítása kapcsán többségük moratóriumot hirdetne egy időre. A Fehér Ház ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a három legnagyobb energiaforrás mindegyike komoly katasztrófákkal szembesült az elmúlt egy évben – a szén a Nyugat-Virginia állambeli bányaomlás, a kőolaj a Mexikói-öbölbeli fúrótorony felrobbanása, míg a nukleáris energia a Fukusima erőmű kapcsán. Éppen ezért, ha minden katasztrófát követően drasztikus csökkentések indulnának, Amerika nagy része áram nélkül maradna. Ebben egyébként osztja a Fehér Ház véleményét Lieberman szenátor is, aki a Szenátus legbefolyásosabb alakja energiaügyekben – az elmúlt időkben azonban a nukleáris fegyverek leszerelése kapcsán sok borsot tört az elnök orra alá.

Obama elnök energiastratégiáját tekintve, a megújuló energiaforrások mellett a másik két fő pillér a partmenti olajfúrások kiterjesztése és a nukleáris energia arányának növelése. A Deepwater Horizon fúrótorony katasztrófáját követően azonban a környezetvédők nyomására a partmenti mélytengeri fúrásokra számos helyen moratóriumot hirdetett a kormány, és egy rövid feloldástól eltekintve ez a mai napig életben van. Ennek tükrében tehát komoly érvágást jelentene egy másik pillér kidőlése is. Éppen ezért valószínű, hogy az elmúlt napokban a nukleáris energia mögött komolyan felsorakozó republikánus szenátorok mellett az elnök is nemet mondhat az átfogó moratóriumot sürgetőknek.

Az amerikai nukleáris reaktorok kapcsán megjegyzendő, hogy a létesítmények többsége az 1980-as években épült, és lassan kezdik megközelíteni a 40 évre előirányzott működési engedélyük határát. Az új reaktorok építése azonban továbbra is elég drága, éppen ezért az energiaforrásainak 20%-át nukleáris reaktorokból nyerő Egyesült Államok nem engedheti meg magának, hogy sorra zárja be ezeket az öregedő létesítményeket. Alapvetően ezzel magyarázható, hogy az elmúlt időszakban az NRC 17 „Mark I”-típusú védelmi rendszerrel ellátott reaktornak – illetve még másik 45-nek – hosszabbította meg a működési engedélyét újabb 20 évvel.

Összességében tehát a japán katasztrófa kapcsán elpártolt zöldekkel, és számos elbizonytalanodott demokratával szemben a republikánusok nagy része továbbra is kiáll a nukleáris energia szükségessége mellett. Legfőbb érveik között pedig az ország külföldtől való energiafüggésének csökkentése mellett – paradox módon – környezetvédelmi megfontolások is szerepelnek, arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi energiaárakat figyelembe véve, a nukleáris energia még olcsóbbnak is bizonyul a többi energiaforrásnál. A két fél között lavírozni kényszerülő elnök számára ugyanakkor egy lehetséges kompromisszumot jelenthet Edward J. Markey demokrata képviselő javaslata, aki komolyabb szabályozást sürgetne a nukleáris reaktorok működtetéséhez illetve élethosszuk meghosszabbításához, és még komolyabb ellenőrzéseket követelne a „Mark”-rendszert használó reaktorok esetében. Moratóriumot ugyanakkor egyelőre csak a szeizmikusan aktív helyeken hirdetne.