Szótárakkal ostromolja szomszédait Belgrád

Montenegró és Szerbia viszonya hagyományosan jónak mondható. Különválásuk óta egyetlen komoly konfliktus vetett árnyékot a két ország kapcsolatára, Belgrád ugyanis nem nézte jó szemmel, mikor Podgorica elismerte Koszovó függetlenségét. Azonban ez a vita sem volt olyan súlyú, hogy végleg elszakítsa a két állam között köttetett több évszázados köteléket. Az elmúlt hetekben viszont olyan feszültséget lehet érezni a felek között, melynek végkimenetelét most még nehéz lenne megjósolni.

A két délszláv ország jószomszédi kapcsolatát ezúttal Belgrád tette kockára, mikor elfogadta a szerb diaszpóráról rendelkező új stratégiát. A dokumentumból egyértelműen kiderül, hogy déli szomszédunk a lehető legszorosabbra fűzné viszonyát a határain túl élő szerbséggel. Olyannyira szorosra, hogy az már-már pánikot keltett Montenegró legmagasabb politikai köreiben. Igor Lukšić az ország miniszterelnöke nem is habozott, s arra szólította fel a belgrádi döntéshozókat, hogy mielőbb módosítsák a stratégiát, mely jelen formájában nemcsak Montenegró alkotmányába ütközik, de a nemzetközi jog elvárásainak sem felel meg.

Lukšić véleménye szerint egyáltalán nem számít kirívó esetnek a térségben, hogy egy-egy ország célkitűzéseket fogalmaz meg diaszpórájával kapcsolatban, s ez Szerbia viszonylatában is elfogadható volna, ha a stratégia nem lenne ennyire átpolitizált. A montenegrói kormányfő azt is hozzátette, a történtek ellenére országa célja továbbra is az, hogy jó kapcsolatokat ápoljanak Belgráddal, s ezen a területen is hajlandóak az együttműködésre. A fiatal miniszterelnök végül megjegyezte, hogy Montenegró elkötelezett az európai értékrend iránt és országa igyekszik megőrizni etnikai, vallási sokszínűségét.

A két délszláv ország ország közötti konfliktus igen mélyen gyökeredzik, s most új front nyílt nyelvi-etnikai törésvonalak mentén. Montenegróban ugyanis mióta különvált Szerbiától egyértelmű jelei vannak az úgynevezett renacionalizációnak. A függetlenné váló állam újrafogalmazta célkitűzéseit, nemzetpolitikáját. Ennek egyik legékesebb bizonyítéka pedig nem más, mint Montenegró hivatalos nyelve, azaz a montenegrói, mely valójában ma még alig különböztethető meg a szerbtől.

A nézeteltérések nyilvánvaló kiindulópontja a Montenegróban élő jelentős számú szerb nemzetiségű kisebbség. A legutóbbi hivatalos népszámlálás szerint az ország 43 százaléka montenegrói, de az összlakosság majd harmada szerbnek vallja magát. Ebben az összefüggésben tehát, ha nem is jelentősen, de azért többségben vannak az államalkotó nemzet tagjai. A nyelvhasználat kapcsán a felmérés viszont egészen más arányokat mutat. A népesség mintegy 63 százaléka ugyanis a szerbet használja elsősorban, míg a hivatalos montenegróit csupán a társadalom 22 százaléka tartja anyanyelvének.

Szerbia nagy valószínűséggel ezt az igen jelentős különbséget kívánja most meglovagolni, s az új stratégiával az érintett társadalmi rétegeket végleg magához láncolni. Ezzel szemben Podgorica mindent elkövet annak érdekében, hogy mielőbb megteremtse és meghonosítsa saját irodalmi nyelvét, mellyel nem kis mértékben csökkenthetné a szerb befolyást Montenegróban.

Mátraházi Tibor