Uganda: összejön Museveninek a 30 év?

Heves és megkérdőjelezhető tisztaságú kampány után február 18-án tartják az ugandai elnök-, parlamenti és helyhatósági választásokat. A voksolás tétje, hogy az országot huszonöt éve irányító Yoweri Museveni megtarthatja-e hatalmát, vagy pedig az ellenzéknek sikerült az elmúlt évtizedek alatt annyira megerősödnie, hogy változás álljon be az ország politikai életében.

Museveni 25

Január 26-án ünnepelték Ugandában Yoweri Museveni elnökségének huszonötödik évfordulóját, amellyel ő lett Kelet- és Dél-Afrika leghosszabb ideje hatalmon lévő államfője, éveket verve a szudáni Omar Bashirra és az etiópiai Meles Zenawira. Az 1986-os hatalomátvételt követő eufória mára viszont már igencsak megfakult: ugyan voltak területek, ahol érzékelhető volt a fejlődés, a demokratikus hiányosságok mellett az ország legégetőbb problémája, a korrupció visszaszorítása terén is komoly lépésekre van még szükség. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy ezt még a kormányzó párthoz, a Nemzeti Ellenállási Mozgalomhoz (National Resistance Movement, NRM) lojális szavazók is elismerik, pedig – mint az a mostani kampány során is kiderült – a bűnbakot általában az ellenfél soraiban szokták megtalálni. Ezen kívül kívánnivalót hagy maga után az emberi jogok helyzete is Ugandában – gondoljunk csak a nagy nemzetközi felzúdulást kiváltó, a melegeket akár halálbüntetéssel is sújtó törvénytervezetre.

Mindezek ellenére el kell ismerni, hogy Museveninek jelentős szerepe van az ország rendezésében. Ahhoz képest, hogy 1986-ban egy polgárháborúból ocsúdó, instabil, gazdasággal gyakorlatilag nem rendelkező állam vezetését vette át, mára sikerült rendeznie Uganda belső biztonsági helyzetét, és a makrogazdasági mutatók sosem voltak még erősebbek. A WikiLeaks által kiszivárogtatott jelentés szerint az Egyesült Államok is hasonlóan vélekedik Museveni teljesítményéről. Vezetése alatt Uganda jelentős regionális tényezővé vált, köszönhetően a szomáliai konfliktusban, valamint az Úr Ellenállási Hadserege (Lord’s Resistance Army, LRA) terrorszervezet visszaszorításában vállalt szerepének.

Árnyat vet azonban a sikersorozatra a jelentés másik megállapítása, miszerint az elnök egyeduralomra való törekvése veszélybe sodorhatja az eddig elért eredményeket. Mivel Museveni már 2006-ban eltörölte az elnökként betölthető ciklusok számának korlátozását, a WikiLeaks ezen információja nem jelent nagy meglepetést, a következmények viszont komolyak lehetnek. A diktatúra felé hajlás, a korrupció, az etnikai ellentétek és a népességnövekedés egységes hatásaként Uganda újra a korábbi nehézségekkel nézhet szembe, véget vetve az afrikai sikertörténetnek.

Besigye, az egyetlen legény a gáton

Museveninek a nyolc ellenfele közül csak egyikük, a Fórum a Demokratikus Változásért (Forum for Democratic Change, FDC) színeiben induló Kizza Besigye jelenthet komolyabb kihívást. Annak ellenére, hogy Besigye sem 2001-ben, sem 2006-ban nem tudta megnyerni az elnökválasztást (mindkét alkalommal indult), továbbra is bizakodó: mivel a korábbi eredmények Museveni támogatásának csökkenését és a sajátjának növekedését mutatták, talán most jött el az ő ideje. Ugyanakkor a vérmes reményeket némiképp gyengíti, hogy a pártja hivatalos honlapján található visszaszámolás szerint a választás február 28-án lesz.

Besigye bizakodását derékba törheti, hogy míg a 2001-es és a 2006-os kampány alatt rendszeresen szerepelt a médiában és sikerült folyamatosan a figyelem középpontjában maradnia, ez idén egyáltalán nincs így. Korábban még olyan történésekből is előnyt tudott kovácsolni magának, amelyek amúgy hátrányosan érintették. Például amikor 2005-ben árulás és nemi erőszak vádjával letartóztatták, annak ellenére, hogy saját kampányrendezvényein nem tudott részt venni, mindenütt róla szóltak a hírek. Az egyébként napi 36 ezer példányban forgalmazott Daily Monitor eladásai az egekbe szöktek, letartóztatása napján 48 ezer újság fogyott el, azokban a hónapokban pedig szinte kivétel nélkül minden nap a címlapon szerepelt Besigye neve. Idén hiába fenyegette meg Museveni börtönbüntetéssel, ilyen mértékű sajtóvisszhangra aligha számíthat, 2011-es kampányából ráadásul hiányoznak a korábbi lelkesítő, az állampolgárok együttérzését és támogatását kiváltó keretek.

Ugandai adok-kapok

A politikai fásultság oka a már-már hajhúzogatásba átmenő kampányidőszakból is eredeztethető. Az elnökjelöltek november eleje óta igyekeznek egymás (de leginkább a Museveni-ellenzék vonal mentén) kampányrendezvényeit ellehetetleníteni és az ellenfél győzelmének esetére apokaliptikus képet festeni az országról. Ilyen problémája akadt a Demokrata Párt (Democratic Party, DP) jelöltjének, Norbert Maónak is, akinek törölnie kellett aznapi kampányrendezvényét amiatt, mert Museveni elnök egy nappal tovább a régióban maradt.

A kiábrándultság főleg a lakosság azon részénél jelentkezik, amire Besigye és az ellenzék leginkább számíthatott volna. Az ugandai fiatalok, akik számukat tekintve képesek lennének a választás eredményének eldöntésére, többnyire távol maradnak a szavazófülkéktől, mert vagy úgy gondolják, hogy nem rajtuk múlik a kimenetel, vagy pedig egyszerűen csak nem érdekli őket a politika.

Mindkét oldalon felröppentek hírek arról, hogy amennyiben a szavazók az ellenfelet választanák, annak fegyveres megtorlás lehet a következménye. Az ellenzék azzal riogatott, hogy Museveni győzelme esetén az LRA visszatérhet Észak-Ugandába, amelyet az elnök természetesen tagadott, de Besigye is cáfolta, hogy adott esetben fegyveres segítséggel szerezné meg a hatalmat. A hasonló megnyilvánulások megelőzése és a majdani eredmény elfogadásának biztosítása érdekében a kormány 2010 decemberében egy új választási törvényt akart elfogadtatni. Ennek értelmében a jelöltek kötelesek lettek volna elismerni az ország választási bizottságát, az új szabályozás elfogadása viszont elakadt. Többen is kifogásolták a törvény ad hoc jellegét, véleményük szerint a kampány kezdete után már túl késő ilyen rendelkezéseket hozni.

Természetesen felmerült az igény a választás elhalasztására is. Az ellenzék tartotta magát ahhoz, hogy mindenképpen szükség van választási értesítők kibocsátására is a voksolás tisztaságának biztosításához. A választási bizottság szerint viszont ez nem lényeges, ugyanis nem csak az értesítők alapján lehet azonosítani valakit, és a regisztrált választók névjegyzéke enélkül is bőven elég a szavazók személyazonosságának megállapításához. A kérvényt elutasító legfelsőbb bíróság egyik tagja viszont meglepően kompromisszumkészen nyilatkozott: elmondása szerint az FDC által felvetett kérdéseket érdemes megfontolni a későbbi választásokra való tekintettel.

Uganda a választások után

A szavazópolgárok érdektelensége és az alacsony részvétel nagy eséllyel Museveninek fog kedvezni, Besigye egyetlen reménye az lehet, ha támogatói aktivizálódnak, ami második fordulót tenne szükségessé. Ez a lehetőség ugyan nem lehetetlen, de eléggé valószínűtlen, és hiába nyilatkozta Museveni azt, hogy veresége esetén természetesen átadja a hatalmat, ugyanabban az interjúban a saját elsöprő, 80 százalékos győzelmét jósolta. A valós számok valószínűleg ennél alacsonyabbak lesznek, így az elnök 65 százalék körüli eredményre számíthat, ám még ez is bőven elegendő az első fordulós győzelméhez.

A korábbi félelmek ellenére a választások után nagy eséllyel nem várható, hogy eluralkodna az erőszak az országban. Ennek oka egyrészt, hogy maga az ugandai hadsereg is bejelentette, hogy tiszteletben fogja tartani az eredményeket és nem kíván egyik oldalon sem, semmilyen módon közbeavatkozni az eseményekbe. Egy katonai vezető elmondása szerint a hatalom a választók kezében van, a hadsereg feladata az ő szolgálatuk. A másik ok pedig az, hogy hiába nyilatkoztak az ellenzéki elnökjelöltek nagyon harciasan, az őket támogató középosztály kevésbé hajlamos az erőszakra.

Jobb is, hogy Ugandának nem kell olyan újabb problémákkal szembenéznie, amelyek visszavethetik az amúgy sem lendületes iramú fejlődésében. Az új (vagy régi-új) elnök is nagyobb sikerrel koncentrálhat így az olyan fontosabb kérdésekre, mint a gazdaság továbbfejlesztése, az ország regionális pozíciójának megtartása és megerősítése, valamint a jó kapcsolatok fenntartása az Egyesült Államokkal.