Választási körkép: Latin-Amerika 2011

A korábbi két évhez hasonlóan idén sem ígérkezik unalmasnak a latin-amerikai politikai élet: hét országban lesznek elnök-, illetve parlamenti és helyi választások, s a lokomotív jövőre is száguld. Az eredményekről most még nem érdemes találgatni, de a körülmények átláthatóbb megismerése érdekében a Kitekintő összegyűjtötte a választásokkal kapcsolatos aktualitásokat.

Az idei választási menetrend elég mozgalmas lesz Latin-Amerikában: elnökválasztásokat tartanak Haitin, Peruban, Guatemalában, Argentínában és Nicaraguában, valamint parlamentit Jamaicán és Mexikóban hat szövetségi államában helyi választásokat rendeznek.

A 2009-es és 2010-es választások eredményei továbbra is heterogén képet festenek a régióról: a kontinens déli részét tekintve csupán egy országban, Chilében nyert az ellenzék, míg Ecuadorban, Bolíviában, Uruguayban, Kolumbiában és Brazíliában a kormánypárti jelöltek taroltak. Közép-Amerika azonban inkább a változásokat részesítette előnyben, így Costa Rica kivételével másik három államban (Honduras, Panama és El Salvador) az ellenzék kapott lehetőséget az ország vezetésére.

Az elkövetkezendő hektikus választási időszakra való tekintettel a Kitekintő az érintett országok jelenlegi helyzetének nézett utána, a nemzetközi sajtó legfrissebb híreiből szemezgetve.

Haiti: aláásott demokrácia

A választási „kalendáriumot” idén Haiti nyitja: itt már megtartották az elnökválasztás első fordulóját, azonban a sorozatos botrányok s csalás gyanúja miatt a második kört március végére halasztották. Mondhatni a földrengés és a kolerajárvány után az elnökválasztás volt a 2010-es év harmadik katasztrófája a karibi sziget számára. Az Amerikai Államok Szervezete (OAS) a minap bejelentette, hogy ezúttal 200 megfigyelő őrködik majd a választások tisztasága felett.

Az Ideiglenes Választási Tanács a szavazatok újraszámlálását követően ismertette a második forduló indulóit: Mirlande Manigat korábbi First Lady és Michael „Sweet Michkey” Martelly popsztár indulhat a megmérettetésen (mindketten az ellenzék jelöltjei). Bár a Tanács határozatát nem minden tag volt hajlandó aláírni.

Elemzők szerint hiba volt megtartani a novemberi választást a szabad és tisztességes választás alapfeltételeinek hiánya miatt. Maga a jelenlegi elnök, René Préval is mandátumának időbeli kiterjesztését kérte szükségállapotra hivatkozva, az amerikai és ENSZ-nyomás hatására azonban mégis kitűzték a választásokat, főként az újjáépítés mihamarabbi megkezdésére hivatkozva. Ez nagyon is elsietett lépés volt, ha számba vesszük azt, hogy közel 400 ezer választópolgár nem kapta meg a szavazáshoz szükséges hivatalos okmányait, vagy fel sem vették választói névjegyzékbe. Emellett az Ideiglenes Választási Tanács kizárta a legnagyobb pártot (a Fanmi Lavalas-t, melynek vezetője a 2004 óta külföldön élő Jean-Bertrand Aristide ex-elnök) az indulók sorából.

Bonyolítja a belpolitikai helyzetet, hogy visszatért a korábban száműzetésre kényszerült ex-diktátor, Jean-Claude „Baby Doc” Duvalier, aki a „rossz nyelvek” szerint ki akarja használni a választási csalások okozta feszültséget. Most azonban csapdába került, hiszen bírósági eljárás miatt nem hagyhatja el az országot, többek között emberiesség ellen elkövetett bűncselekménnyel és korrupcióval vádolják.

Egyes szakértők azt vallják, hogy az új haiti kormány viszonylag korlátozott hatalommal fog bírni az Ideiglenes Haiti Újjáépítési Bizottság mellett, ugyanis ez a nemzetközi szerv felügyeli a befolyó külföldi adományok és segélyek felhasználását. Már-már közhelyként hangzik, de Haiti esetében is biztos, hogy nem érhető el hosszú távú, fenntartható javulás gazdasági növekedés nélkül, mely a szigetország önállósodásához is hozzájárulhatna.

Peru: tényleg a marihuána legalizálásán múlna minden?

Haitit időrendben a perui választások követik. Korábbi írásunkban már sorra vettük az esélyes elnökjelöltek fő törekvéseit. A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint Alejandro Toledo ex-elnök áll az élen 28%-kal, őt a közel két éve, emberiesség ellen elkövetett bűncselekményekért elítélt Alberto Fujimori ex-elnök lánya, Keiko Fujimori követi közel 22%-kal.

Ez az arány azonban mindkettőjüknek kevés az első kör megnyerésére, ugyanis annak sikerességéhez a leadott voksok 50 százalékára van szükség a biztos győzelemhez. Kettejük koalíciója pedig teljesen kizárt, hiszen – ahogy már megírtuk – Toledo nem hajlandó együttműködésre lépni Keikóval, s erra a mostani előrejelzések szerint nem is lenne szüksége, ugyanis a második forduló győzelmét neki tulajdonítják a statisztikák.

A legfrissebb hírek szerint több közvélemény-kutatási adatot nem fognak közölni a jelöltek állásáról, ugyanis a Nemzeti Választási Tanács (JNE) szerint a folyamatos adatközlés a pénzügyi piacokat is „megmozgatja”, s elejét kívánják venni a spekulációnak. Emellett arra akarták kötelezni a közvélemény-kutató cégeket, hogy szolgáltassák ki a megkérdezettek személyi adatait, melynek a cégek nem kívánnak eleget tenni, ezért arra jutottak, hogy továbbra is gyűjtik, ám nem publikálják az adatokat.

A programok és kampánytervek összehasonlítása során a gazdasági, környezetvédelmi és szociális kérdések mellett a kábítószer-ellenes politika is nagy hangsúlyt kapott, ugyanis az előbbieket illetően nincs nagy eltérés a jelöltek céljai között, s az utóbbi lenne az a terület, mellyel „megkülönböztethetnék” magukat egymástól. Míg Toledo tovább szélesítené a marihuána-birtoklásért járó büntetlenség feltételeit (mely a jelenlegi szabályok szerint 7 gramm mennyiség alatt nem büntetendő), sőt akár legalizálná is a marihuána-fogyasztást. Tovább leszögezte, hogy szükség van a fegyveres szervek reformjára a Fényes Ösvény nevű gerillaszervezet elleni harchoz, annak érdekében, hogy „narkóállam váljék Peruból”.

Keiko Fujimori abszurdnak nevezte Toledo legalizálási terveit, mondván Peru az egyik legnagyobb kábítószer-termelő ország, s az elmúlt tíz év alatt a bűnözési ráta megduplázódott, főként a drogkereskedelemnek köszönhetően.

Az elnökválasztás első fordulóját április 10-ére írták ki.

Guatemala: nem kell az állandóság

A szeptemberi választások két kulcsszereplője a jelenlegi First Lady, Sandra Torres (Álvaro Colón elnök felesége, aki eddig hivatalosan még nem erősítette meg, hogy indul az elnöki posztért) és Otto Pérez Molina ex-tábornok, a Hazafi Párt jelöltje.

A jelenlegi bizonytalan gazdasági helyzetben és a Mexikóból átterebélyesedő bűnözés közepette valószínűleg az a jelölt kap bizalmat a szavazóktól, aki a legátfogóbb programmal tud majd előállni a kampány során. Megfigyelők szerint további jelöltek is esélyesek lehetnek a választásokon, s a jelenleg kormányzó Remény Nemzeti Egysége (UNE) pártnak nem sok sikert jósolnak, mivel az első demokratikus választások óta még egyetlen hatalmon lévő pártnak sem sikerült megnyernie a következő elnökválasztást.

A WikiLeaks által kiszivárogtatott diplomáciai anyagok nemrég felkavarták az állóvizet: az Egyesült Államok guatemalai nagykövete úgy számolt be Washingtonnak Sandra Torres-ről, mint „a legjobb kormányzati vezető, aki viszont nem elég átlátható”, míg más amerikai diplomaták a First Lady-t „negatív személyiségként” állították be, aki több miniszter lemondását is előidézte.

Argentína: ember tervez…

Tavaly októberben Néstor Kirchner ex-elnök, a jelenlegi elnöknő, Cristina Fernández de Kirchner férjének váratlan halála teljesen felborította a kormányzó párt választási terveit, s bár nagy esélyt tulajdonítanak Cristina Fernández-nek, az elnöknő még mindig nem nyilatkozott indulási szándékáról.

Mellette szólnak a jelenlegi világgazdasági környezetben kedvezőnek mondható makrogazdasági mutatók, a magas fogyasztási szint, és nem utolsósorban az egységes ellenzék hiánya. Emellett azonban kemény diónak mutatkozott az infláció megzabolázása és a közbiztonság javítása.

A Financial Times Adviser internetes oldalának az a véleménye, hogy Argentína nem követheti továbbra is az eddig bejárt utat. Az egyik általuk megkérdezett szakértő szerint a dél-amerikai ország rosszabb helyzetben van, mint az ezredfordulós válságot követő időszakban, ezért politikai irányváltásra lenne szükség, mellyel megteremtenék a beruházásösztönzés feltételeit.

Az elnökválasztásra csak októberben kerül sor, így még a nemzetközi elemzők sem akarnak találgatni annak kimeneteléről. Annyit lehet tudni a kormányzó pártot illetően, hogy Cristina Fernández távolmaradása esetén nagy valószínűséggel Buenos Aires jelenlegi kormányzóját, Daniel Scioli-t indítanák az elnöki címért.

Nicaragua: Ortega újrázna

Annak ellenére, hogy az ország Alkotmánya kifejezetten tiltja az elnök újraválaszthatóságát, Daniel Ortega szandinista párti elnök mégis indul novemberben a választási megmérettetésen, „hála” a – szintén a szandinisták által „uralt” – Legfelsőbb Bíróság felhatalmazásának.

A jelenlegi állás szerint Ortega magabiztos fölénnyel győzhet, ha az ellenzék nem képes felsorakozni egyetlen közös jelölt mögé. A legfrissebb közvélemény-kutatás szerint Ortega a voksok 36%-át szerezné meg, szemben a jobboldal jelöltjének, Arnoldo Aleman ex-elnök 23% százalékával.

A Chávez-barát, ex-gerillavezért azzal vádolja ellenzéke, hogy a közép-amerikai országot a kubai rendszer mintájára kívánja alakítani.

Mexikó: már most készül a jövő évre

2012-ben jár le Felipe Calderón mexikói elnök hatéves mandátuma, szakértők szerint elképzelhető, hogy a politikai támogatottságát adó Nemzeti Akció Pártja (PAN) jövőre elveszítheti a választást, és 2000 óta először visszatérhet a Mexikót korábban hetven éven át irányító, szocialista színezetű Intézményes Forradalmi Párt (PRI).

Ezért is fontos figyelemmel kísérni a helyhatósági választásokat idén: leginkább Mexikó Állam kormányzójának megválasztását kell nyomon követni, ugyanis a PRI jelöljte, Enrique Pena Nieto a jövő évi elnökválasztás egyik esélyese is egyben.

A PRI-nek az utóbbi években sikerült rendezni belső sorait, reformokat eszközölni, valamint az is nekik kedvez, hogy a kormányzó PAN-nal szemben szinte az egyetlen elfogadható alternatíva a választók többsége számára.

Venezuela: Chávez is maradni akar

Mint arról korábban már beszámoltunk, Hugo Chávez venezuelai elnök feltett szándéka, hogy akár 2021-ig magáénak tudhassa az elnöki címet, természetesen a bolívari forradalom sikerére hivatkozva. Az ellenzéket pedig egészen a jövő év közepéig „sikerült kigolyóznia” a törvényhozásból annak köszönhetően, hogy még az előző parlament szinte az utolsó pillanatban elfogadta az ún. felhatalmazó törvényt, mely megengedi Cháveznek a rendeleti kormányzást másfél éven keresztül.

Antonio Ledezma fővárosi polgármester a hét elején bejelentette, hogy az ellenzék közös jelöltjeként szeretne indulni a jövő évi elnökválasztáson. A tavalyi törvényhozási választáson az egységes ellenzéki pártnak sikerült megszorongatnia Chávez pártját, a PSUV-t, mely nem kapott kétharmados többséget, ám Chávez népszerűsége a statisztikák szerint még mindig jelentős.

Ami a napokban leginkább felborzolta a kedélyeket – s minden bizonnyal a jövő évi választási kampány egyik kiemelt témája lesz – a nemrég közölt bűnözéssel kapcsolatos adatok, melyek sosem látott mértékről tanúskodnak: a hivatalos közlemény szerint 48 gyilkosság jut 100 ezer lakosra, míg egyes becslések 118-ra teszik ezt a számot. Nemzetközi elemzők pedig már a „következő Egyiptomként” emlegetik Venezuelát, ahol a választások közeledtével egyre feszültebb a hangulat.

Annyi biztos, hogy idén két országban a kormányzó pártnak át kell adnia a hatalmat az utána következőnek: Haiti és Peru esetében, míg Nicaraguában és Argentínában megvan az esélyük a jelenlegi vezetőknek a folytatásra. A legbizonytalanabb ország – választások szempontjából – Guatemala.

A legtöbb választás előtt álló latin-amerikai országban a kampány kulcskérdései közé tartozik a gazdasági helyzet és a közbiztonság javítása. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy egyes választások kimenetelétől függően háromról akár hatra is emelkedhet a női vezetők száma: Argentína, Brazília és Costa Rica után Haiti, Guatemala és Peru is elnöknőt avathat.