Lemondott a Bundesbank elnöke

Meglepetést keltett tegnap a német sajtóban, hogy a Bundesbank elnöke, Axel Weber bejelentette távozását, amellyel egyben az Európai Központi Bank kormányzótanácsába szóló mandátuma is visszahívásra kerül.

Döntését egyelőre nem indokolta az akadémiai háttérből a német jegybank élére került Weber, mindenesetre a helyi sajtó kommentárjai szerint a bejelentése komoly presztízsveszteséget jelent a németeknek az eurózóna monetáris berkeiben.

Tény, hogy Weberrel számolt leginkább a közös piac, mint Jean-Claude Trichet, jelenlegi EKB elnök legesélyesebb utódjával, amikor utóbbi hivatali ideje 2013-ban finisbe ér. Gyakorlatilag Weber esélyeit erősítette, hogy több fontos az eurózóna jövőjét érintő kérdésben – így az EFSF válságalap, az egyes tagállamok kimentése és annak feltételei – a német kancellárasszony, Angela Merkel látványosan engedett az uniós tárgyalópartnereknek. Cserébe Weber támogatását kérhette a többi kulcsországtól Trichet utódválasztásakor.

Weber lemondása ennyiben okozhat fejfájást a közös térségben, hiszen személye egy garancia volt az érzékeny német közvélemény szemében a monetáris unió pénzügyi stabilitásának megtartásában. Amely garanciára a görög válság kirobbanása óta különösen nagy szükség volt (gondoljunk csak arra, hogy Trichet elnöknek valamennyi EKB mandátumát is érintő lépését azonnal indokolnia kellett a német sajtóban).

Nem véletlen, hogy ez a garanciavállalás sarkallta Axel Webert arra, hogy az egyik legszigorúbb döntéshozó titulusát vívja ki magának a kormányzótanácsban, aki a Bundesbanktól megörökölt anti-inflációs politika szigorú őrzőjeként végig a „héja” tábor vezéralakja volt. Ráadásul nem kispályás játékos, több kvázi konszenzusos döntést meg tudott vétózni – például a túl radikális kamatvágásokat, aminek következtében a fejlett gazdasági térségek közül az eurózónában fogott padlót a legmagasabb szinten az alapráta. De a pénzmennyiség növelésére tett javaslatokat sem engedte keresztül, sőt, nyilvánosan vállalta a konfliktust Trichetvel, az EKB állampapír piaci intervenció kapcsán. Utóbbi kérdésben azért kellett mégis engednie, mert az egy szélesebb, a periféria kimentése körüli döntést is érintett, nyilván annak összetett érdekeltségeivel.

Egyelőre radikális irányváltást nem várunk az EKB politikájában, de azt nem szabad szó nélkül hagyni, hogy a szigorú monetáris kondíciók legerősebb védelmezője távozik a „csapatból”.