A tőzsdei kereskedés csapdái – kereskedési pszichológia 2. rész

A befektetők gyakran alábecsülik az érzelmek kereskedési magatartásra gyakorolt hatását, és lényegtelennek tartják az egyes érzelmeket. Az XTB írása ezekre a hibákra világít rá és segít a hatékony kereskedési magatartás elsajátításában.

Sorozatunk előző részében a megfelelő piac(ok) kiválasztását és a befektetett tőke meghatározását tekintettük át. Ezúttal már a kereskedés közbeni érzelmekkel foglalkozunk.

A kereskedést kísérő érzelmek

Az érzelmek a kereskedés szerves részét képezik. Függetlenül attól, hogy pozitív vagy negatív helyzetekben fordulnak-e elő, arra ösztönözhetik a befektetőt, hogy vállaljon kockázatos intézkedéseket. Létezésük tudatában és a döntéshozatalra gyakorolt hatásuk elismerésében elengedhetetlen az eloszlatásukra irányuló intézkedések meghozatala.

Félelem

A kereskedők gyakran találkoznak a félelem érzésével az éles kereskedés egyes folyamatai alatt, ez különösen igaz a kezdők körében. Ezt elsősorban a kudarc vagy a veszteségtől való félelem idézi elő. Ennek legfőbb okai a tapasztalat és az ismeretek hiánya vagy akár a gyors pénzszerzés nyomása.

A kereskedők másik félelemforrása, hogy tartanak a lehetőségek elmulasztásától, vagy esetleg attól mit gondolhatnak / mondanak mások róluk. Az emberek általában elkerülik azokat a cselekvéseket, amelyek szégyenérzetet kelthetnek, miközben olyan cselekedeteket keresnek, ami elhozhatja az áhított büszkeséget.

A félelem hátrányosan befolyásolja a piac észlelését és a meghozott döntések ésszerűségét. A legfontosabb fegyver, amely segít csökkenteni a befektetést érintő félelmek hatását, ha elfogadjuk a veszteséget. Önnek tisztában kell lennie azzal, hogy a
veszteség a kereskedés szerves része, és hogy a kereskedő célja, hogy csökkentse azt a megfelelő kockázatkezeléssel és olyan kötésekkel, amelyeket megfelelő módon bebiztosítottak stop loss alkalmazásával. Amennyiben helyesen használjuk a stop loss megbízást, elkerülhető a befektetett tőke érzékelhető részének elvesztése, ezzel pedig csökkenthető a kereskedés közben fellépő nyomás, és így a félelemérzet is.

Mohóság

Ez a legerősebb emóció, amely a legpusztítóbb hatást gyakorolhatja a befektetésekre. A kapzsiság elsősorban a piac üldözésében, a veszteségek megtartásában, a túlkereskedésben vagy éppen a túl sokáig tartogatott nyereséges pozíciókban nyilvánulhat meg. A kapzsiság túlzott magabiztossággal vegyülve, és kiegészítve a lehető leggyorsabb meggazdagodás iránti vággyal, nagymértékben növeli a befektetés kockázatosságát.

Az ilyen viselkedésmód annak következménye, hogy a kereskedőnek nincs meghatározott stratégiája vagy tudatosan nem tartja be azt. A döntéshozatali folyamat kulcsfontosságú része a cselekvési terv meghatározása, és ami még nehezebb, betartani azt.

Remény

Ha egy kereskedő nincs meggyőződve pozíciójáról, és sokkal inkább csak a reményre alapozza elemzését, nagyobb valószínűséggel fog veszteséget elszenvedni az áhított profit helyett. Amikor a piac a pozícióval ellentétes irányba halad, gyakran kísértést generál a pozíció
megtartására. Sok kereskedő ilyenkor abba a reménybe esik, hogy a helyzet megfordul, és a kötés végül kifizetődik / nyereséges lesz.

Alapvető fontosságú, hogy ragaszkodjon a saját befektetési stratégiájához, és már a kezdetektől, a csírájában – megfelelő stop loss szinttel – el kell fojtani az egyes rossz belépők okozta veszteségeket, majd folytatni kell a kiválasztott kereskedési stratégiával.

Türelmetlenség

A türelem hiánya a döntéshozatal szakaszában jelentkezhet, amikor csak néhány belépési kritérium teljesül, vagy idegenkedünk csak a legnagyobb megtérülést hozó pozíciókra várni. Ennek oka lehet egy jelentős mozgás kihagyásának félelme vagy egyszerűen az unalom.

A pillanat hevében hozott döntés az egyértelműen meghatározott módszer hiányából is származhat, vagy jelezheti az érzelmek kordában
tartásának hiányát. A siker kulcsa lehet, ha a feltételezéseinkkel összhangban a kivárjuk a megfelelő pillanatot.

Túlzott önbizalom

Az önbizalom hiányából eredően félhetünk a túl sok pozíció felvételétől, ami csökkentheti a veszteséges pozíciók mennyiségét, de sajnos a profitos pozícióktól is elesünk ily módon. Másrészt a túlzott bizalom nagyobb kockázatvállalást eredményez.

A kereskedő önértékelése leggyakrabban akkor növekszik, ha a kereskedése rendkívül magas nyereséggel zárult, vagy a profitból kezd el kereskedni. Ilyen körülmények hatására a kereskedők önbizalmat szereznek, amely ugyanakkor alááshatja döntéseik ésszerűségét.
A túlzott önbizalom sokféleképpen megnyilvánulhat, többek között:

● sűrűbb kereskedés,
● a szokásosnál nagyobb volumenű kötésméret használata, ami értelemszerűen nagyobb kockázattal is jár
● olyan pozíciók nyitása, amelyek nem felelnek meg a befektetési stratégia szabályainak

Ilyen esetekben a kereskedő eufórikus hangulatba kerül. Elhiteti magával, hogy mindent tud, amit tudni kell a kereskedésről, és soha többé nem fog veszteséget megtapasztalni, ritkábban elemzi a piaci mozgásokat, és figyelmen kívül hagyja azokat a jeleket, amelyek segíthetnek a jövőbeni ár mozgásának beazonosításában.

Noha a nagyobb önbizalmat általában a pozitív tapasztalatok ösztönzik, elvakultsághoz és hibák sorához vezethet, amelyek negatív hatással lehetnek a befektetésekre. Ilyen helyzetben érdemes egy kis szünetet tartani a befektetésektől, egy kicsit eltávolodni, és ez alatt kielemezni azon elvégzett lépéseket, amik eddig a pontig vezettek a meghatározott stratégia összefüggésében.

Hajlandóság a korábbi veszteségek visszaszerzésére

Amikor egy kereskedő megtapasztalja a kudarc ízét a piacon, sikertelen ügyletek sorozata vagy egy pozíció jelentős veszteségét követően, negatív érzelmek törnek napvilágra. Az a vágy, hogy a lehető leggyorsabban pótolja a veszteségeket, gyakran a hiányos kereskedési felkészülésből ered.

Ennek oka lehet a befektetési folyamatban rejlő kockázatok félvállról vétele vagy el nem fogadása. Ebben a helyzetben a kereskedő hajlamos impulzív módon cselekedni, megfelelő elemzés nélkül, pozíciónként növeli a tőkekitettséget, így növelve a kockázatot.

Mint az előző esetben, itt is a legjobb egy kis szünetet tartani, és tiszta fejjel keresni a kiutat. Azt is el kell fogadni, hogy az ármozgás iránya bizonytalan és a kockázatot ennek megfelelően kell kezelni.

Sorozatunk következő részében már konkrét példákon keresztül vizsgáljuk a kereskedési döntéseket, jönnek a grafikonok!