A szerb ellenzéki pártok a választás tömeges bojkottjára készülnek

Sorra jelentik be a szerbiai ellenzéki pártok, hogy a kormányzó Szerb Haladó Párt (SNS) szerintük elnyomó és kirekesztő politikája elleni tiltakozásul nem kívánnak részt venni a tavaszi parlamenti választáson. Így két kérdés vetődik fel: képesek lesznek-e ezek a pártok a következő fél évben is kitartani jelenlegi elhatározásuk mellett, és ha igen, milyen lesz a csak kormánypárti politikusokból álló szerbiai törvényhozás a következő négy évben?

A bojkottot hirdető pártoknak voltaképpen két feladatuk van: egyrészt ki kell tartaniuk a bojkott mellett, és bízniuk kell abban, hogy a többi ellenzéki párt is kitart mellette, másrészt pedig rá kell jönniük, hogy hogyan fogják túlélni a következő – parlamenten kívüli – négyéves ciklust.

A szerbiai törvények értelmében ugyanis azoknak a pártoknak, amelyek nem kerülnek be a törvényhozásba, semmilyen költségvetési támogatás nem jár, tagjaik és szimpatizánsaik adományaiból kell fenntartaniuk magukat, és persze a média is kevesebbet foglalkozik velük, így a következő választáson mindenképpen hátrányból indulnak.

A választások bojkottja mellett döntött a 2000 és 2012 között kormányzó Demokrata Párt (DS), a Boris Tadic korábbi államfő vezette Szociáldemokrata Párt (SDS) és az Együtt Szerbiáért (ZZS) elnevezésű párt egyesülésével létrejött Egyesült Demokrata Párt, amely – annak ellenére, hogy a nevében viseli a párt szót – voltaképpen egy laza koalíciót jelöl. Emellett bojkottot hirdetett a Dragan Djilas korábbi belgrádi polgármester vezette Szövetség Szerbiáért elnevezésű tömörülés is, amely több kisebb jobb- és baloldali pártból alakult, de korábban tagja volt a DS és a ZZS is.

A jelenlegi legnagyobb támogatottsággal rendelkező ellenzéki párt, a Szabad Polgárok Mozgalma (SZS) viszont egyelőre nem közölte, részt vesz-e a választásokon, és Sergej Trifunovic pártelnök leszögezte: semmilyen nyomás hatására nem hajlandó elsietni a döntést. A SZS-hez korábban csatlakozott Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) ellenben nem várt központi döntésre, és a napokban közölte: nem vesz részt a tavaszi parlamenti választáson. A VMDK egy évvel ezelőtt a nemzeti tanácsi választásokat is bojkottálta, állítása szerint azért, mert a kormánypárti Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ellehetetlenítette őket, más vélemények szerint viszont inkább azért, mert belátták, nincs kellő mértékű támogatottságuk.

Az ellenzéki pártok azzal indokolják a bojkottot, hogy szerintük nincsenek meg a tisztességes és szabad választások alapfeltételei az országban, és mindezek hátterében Aleksandar Vucic államfő, valamint az általa vezetett Szerb Haladó Párt áll. Az SNS támogatottsága évek óta 50 százalék felett mozog.

Mindeközben pedig azért is folyik a harc, hogy ki legyen, illetve ki lehet az ellenzék vezére. Erre pályázik Dragan Djilas volt belgrádi polgármester, Sergej Trifunovic színész és Vuk Jeremic korábbi külügyminiszter is. Az ellenzék a 2017-es elnökválasztási kampány során is inkább egymást marta, mint hogy együttes erővel igyekezett volna a legerősebbnek tartott jelölt, Aleksandar Vucic ellen indulni, és mivel az utóbbi években sem sikerült egyesülniük, nem valószínű, hogy a következő néhány hónapban sikerrel járnak. Külön-külön viszont – a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint – az általuk vezetett pártok támogatottsága el sem éri az ötszázalékos parlamenti küszöböt, ami azt is jelentheti, hogy bojkott ide vagy oda, ezek a pártok nem kerülnek be a 2020-ban megalakuló törvényhozásba.

Igaz, hogy Szerbiában az utóbbi időszakban gyakoriak voltak az előrehozott választások – az állampolgároknak 2012-ben, 2014-ben és 2016-ban is az urnák elé kellett vonulniuk -, ám a mostani kormány „túlélte” a négyéves megbízatási időt, így a pártoknak volt idejük bizonyítani és megerősödni. Egy következő négyéves ciklusban a kormánypártok tovább tudnának erősödni, míg a kívül rekedtek – támogatás és médiajelenlét nélkül – tovább gyengülhetnek, és eltűnhetnek a politikai porondról.

Forrás: MTI