Élet Észak-Koreában – külföldi szemmel

Az ausztrál diákot, aki több mint egy évet élt és dolgozott Észak-Koreában, és aki nagyjából egy hete tűnt el, csütörtökön szabadon engedték a hatóságok. Továbbra sem tudni, hogy miért fogták el a 29 éves Alek Sigley-t, aki írásaiban tartózkodott a politikai kritikáktól és inkább a helyi élettel foglalkozott. Mostani cikkünk azonban – főként az ő példáján keresztül – azzal foglalkozik, hogy Alek hogyan került Észak-Koreába, mi vesz rá valakit külföldiként, hogy itt éljen, valamint hány külföldi él egy olyan országban, amely a világtól szinte teljesen elzárkózva működik?

Kik az Észak-Koreában élő külföldiek?

Általánosságban két csoportra oszthatók: a kínaiakra és a nyugatiakra.

Kína Észak-Korea legerősebb és legközelebbi szövetségese, és mivel a két nemzet közti kapcsolatok javultak a tavalyi év során, a kínai látogatók száma nőtt – mondta Dean Ouellette, a dél-koreai Kyungnam Egyetem professzora.

Becslései szerint legalább 120 000 kínai turista látogatott el az elszigetelt országba az elmúlt évben. Ezzel szemben évente kevesebb, mint 5000 nyugati turista jön – az itt élő nyugatiak száma pedig még alacsonyabb.

Andray Abrahamian Észak-Koreával foglalkozó kutató szerint – aki egyébként éppen ezért az ország gyakori látogatója – csak mintegy 200 nyugati ember él az országban. Szinte mindegyikük a fővárosban, Phenjanban él, és vagy diplomáciai megbízatáson van, vagy valamilyen humanitárius segítségnyújtási misszióhoz kötődően érkezett, esetleg az egyetemek kapcsán jött Észak-Koreába – beleértve a Phenjani Tudomány- és Technológiai Egyetemet is, amely csereprogramot biztosít tanárok számára.

Nehéz bejutni?

A legtöbb Észak-Koreában lévő nyugati “meglehetősen speciális körülmények között” él az országban – magyarázta Dr. John Nilsson-Wright, a Cambridge Egyetem és a Chatham House nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szakértője.

“Módfelett szokatlan, ha valaki nagyon sok időt tölthet el Észak-Koreában. Általában valamilyen kormányzati program keretében érkeznek, mégpedig meghatározott időre, számuk pedig rendkívül alacsony” – tette hozzá a BBC-nek nyilatkozva.

Ezeken a területeken kívül – még egy nem kormányzati szervezet munkatársának is – még nehezebb vízumhoz jutni: a szervezeteknek rendelkezniük kell egy észak-koreai partnerrel vagy szponzorral, aki kezességet vállal értük – mondta Ouellette professzor. “Ezekben az esetekben a vizsgálati folyamat is alaposabb, és valószínűleg az állambiztonsági minisztérium is részt vesz benne” – fűzte hozzá.

Mi a helyzet Alek Sigley-vel?

Alek 2012-ben, turisztikai vízummal járt először Észak-Koreában. A férfi folyékonyan beszél koreaiul, és a Tongil Tours nevű ausztrál utazási iroda alapítója, amely 2013 óta szervez vezetett utakat Észak-Koreába. A cég honlapján található életrajza szerint Japánban, Kínában és Észak-, illetve Dél-Koreában élt az elmúlt években. Évekig tartó munkájának gyümölcseként sikerült kiépítenie olyan kapcsolatokat, amelyek segítségével elérte, hogy a Kim Ir Szen Egyetemen, az ország legfőbb felsőoktatási intézményében tanulhasson.

“Nincs nyílt pályázati eljárás, és a felvétel nagyban függ az országon belüli kapcsolatoktól. Szereztem néhány barátot, akik segítettek bejutni és hajlandóak voltak kezességet vállalni értem, bár a cél eléréséig még azután is hátravolt egy két éves e-mail-váltási procedúra, személyes nyilatkozatok és orvosi vizsgálatok tömkelege, valamint egy rendőrségi tanúsítvány, amely megerősítette, hogy nem vagyok büntetett előéletű” – írta egyik blogbejegyzésében.

Alek tavaly áprilisban kezdte meg kétéves mesterképzését koreai irodalom szakon. Mint megjegyezte, az egyetemnek vele együtt három nyugati diákja volt – a másik két férfi Kanadából és Svédországból származik.

Peking, 2019. július 4.
Videofelvételről készített képen Alek Sigley ausztrál diák megérkezik a pekingi repülőtérre 2019. július 4-én. A 29 éves férfinak az előző héten veszett nyoma – mint kiderült, a hatóságok eddig ismeretlen okból letartóztatták és fogva tartották. Sigley folyékonyan beszél koreaiul, koreai irodalmat tanul Phenjanban és egy turizmussal kapcsolatos vállalkozása is van Észak-Koreában.
MTI/AP/Emily Wang

A kínai állami média szerint a kínai kormány évente 60 diáknak biztosít teljeskörű ösztöndíjat, hogy az észak-koreai egyetemeken tanulhasson. Emellett körülbelül 70 további kínai diák fizeti saját zsebből az itteni tanulmányait.

Na jó, de milyen itt élni?

Blogbejegyzéseiben Alek írt a viszonylagos szabadságáról, ami neki megadatott – szemben a turistákkal, akiknek mindig szigorúan az idegenvezetővel kell maradniuk, és csak a kijelölt területeket látogathatják meg.

“Hosszú távú hallgatói vízummal rendelkező diákként közel példátlan életterem vol Phenjanban. Szabadon kószálhattam a városban, anélkül, hogy bárki elkísért volna” – magyarázta.

Szakértők szerint azonban egy nyugati polgár még phenjani lakosként sem férhet hozzá sok helyhez – éttermekhez, valamint bizonyos épületekhez és környékekhez – részben azért, mert például nem rendelkeznek az állam által kibocsátott tokenekkel, amivel az éttermekben fizetni lehet.

Mindemellett szigorú szabályok közepette kell élniük az életüket, és azt sem nézik jó szemmel, ha észak-koreaiakkal barátkoznak, sőt mi több, a nyilvános fotózás is kockázatos. “Soha nem lehet semmit magától értetődőnek venni ebben az országban” – mondta el ezzel kapcsolatban Nilsson-Wright professzor.

Ezzel a kijelentésével Otto Warmbier amerikai egyetemista esetére utalt: a fiatalembert 2016. január 2-án tartóztatták le, miután ellopott egy propagandaplakátot a phenjani hotelből, ahol turistaként megszállt. Warmbiert államellenes bűncselekmény elkövetése miatt tizenöt év kényszermunkára ítélték. Innen – 17 hónap letelte után, 2017 júniusában – kómában hozták vissza az Egyesült Államokba, ahol egy cincinnati kórházban eszmélete visszanyerése nélkül elhunyt. Ezt követően az USA megtiltotta állampolgárainak az Észak-Koreába történő utazást.

“A Warmbier-ügy esetében is jól látszik: előfordulhat, hogy a jó szándékú nyugatiak is súlyosan megsértik a helyi előírásokat, ennek kimenetele pedig akár halálos is lehet” – fogalmazott Nilsson-Wright.

Szakértők szerint ugyanakkor a legtöbb nyugatról érkező tisztában van ezekkel a kockázatokkal. “Akármennyire is nehéz megvetni a lábukat Észak-Koreában, érdemes megpróbálni kapcsolatot teremteni a társadalommal. Úgy véljük, ez az egyik legjobb módja annak, hogy nyitottabbá tegyük az országot” – mondta egyikük.

  • Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: BBC / Kitekintő

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás