Kína: gyengítheti a nyugati szankciókat a globális jüan

Az utóbbi években egyre erőteljesebbé vált a kínai valuta, a renminbi (RMB; ennek alapegysége a jüan) térnyerése, amely folyamat legutóbbi mérföldköve a pénznem novemberi felvétele volt a Nemzetközi Valutaalap (IMF) elszámolásaihoz használt úgynevezett SDR-valutakosarába, igazodva az RMB növekvő világkereskedelmi és nemzetközi pénzügyi szerepéhez, és potenciálisan hozzájárulva e szerep további hosszú távú erősödéséhez.

Márpedig a jüannak az amerikai dollár és az euró rovására történő terjedése – egyéb hatásai mellett – csökkentheti a nyugati hatalmak egyik legfontosabb geopolitikai fegyverének, a pénzügyi szankciós politikának az elrettentő erejét, ezáltal pedig nem csak az emberi jogokért vagy a terrorizmus ellen folyó küzdelmet áshatja alá, de általában is szűkítheti az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió mozgásterét – mutat rá a Foreign Policy egy márciusi cikkben.

Az IMF elitklubjában a jüan

A dolláron alapuló nemzetközi pénzügyi rend belátható időn belüli felváltására persze még semmi nem utal, az erőviszonyok változásának irányát mégis jól jelzi, hogy a néhány éve még elhanyagolható súlyú jüan mára a világkereskedelem negyedik legnagyobb forgalmú valutájává vált, amely olyan szektorokban nyer egyre nagyobb teret, mint az ausztrál bánya- vagy az orosz olajipar, és amelynek a kelet-ázsiai pénzpiacokon kívüli meghonosításáról olyan vezetők tárgyaltak a Pekingben, mint David Cameron brit miniszterelnök és Angela Merkel német kancellár.

A washingtoni központú globális pénzügyi intézményrendszer alternatívájának létrehozásán való kínai ügyködés is látványos, elég a BRICS-országok Új Fejlesztési Bankjára vagy az amerikai szövetségeseket is megosztó Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankra gondolnunk, még ha ezek valós súlya ma még csekély is. A Világbank döntése pedig egyes várakozások szerint tovább növelheti a jüan keresletét és nemzetközi súlyát.

Nyugati szankciók: sérülékeny csodafegyver

A jüan szerepének további növekedése azonban rendkívül kellemetlenül érintheti az amerikai és európai politika alakítóit, akik a költséges és kevéssé sajtóképes katonai erőbevetés helyett az utóbbi tizenöt évben egyre gyakrabban és szívesebben nyúlnak a dollár (illetve az euró) globális pénzügyi rendszerben betöltött vezető szerepén alapuló szankciókhoz geopolitikai érdekeik érvényesítése, a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni harc, illetve az emberi jogok előmozdítása érdekében.

A pénzügyi büntetőintézkedések egyik tipikus formái például az ún. másodlagos szankciók, vagyis a szankciókkal sújtott szereplőkkel kapcsolatba lépő további szereplők büntetése. A Foreign Policy példaként említi a francia óriásbank, a BNP Paribas esetét, amelyet az amerikai kormányzat nem csupán súlyos pénzbüntetéssel sújtott, de a dolláralapú elszámolási tranzakcióktól is eltiltotta egy évre, miután kiderült, hogy szankciós listára helyezett iráni, kubai és szudáni ügyfeleknek nyújtott pénzügyi szolgáltatásokat.

A szankciós politika az EU geostratégiai játszmáiban is fontos szerepet játszik (legalábbis amikor az Unió éppen képes kellő egységet felmutatni ilyen játszmák folytatásához): jó példa erre Irán 2012 és 2016 közötti kirekesztése a brüsszeli székhelyű, a globális pénzügyi forgalom nagy részét lebonyolító Nemzetközi Bankközi Pénzügyi Telekommunikációs Társaság (Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunication, SWIFT) hálózatából, vagy a Krím annektálása és a kelet-ukrajnai háború miatt Oroszországgal szemben bevezetett és tavaly decemberben újabb hat hónappal meghosszabbított szankciók pénzügyi elemei, amelyek a nemzetközi pénzpiacokhoz való hozzáférés korlátozása és a fogyasztói és befektetői bizalom rombolása révén destabilizálták az orosz devizapiacot és beszakították a rubel árfolyamát.

Bár a pénzpiacokról kizárt szerelők számára végső lehetőségként még mindig ott a feketepiac, a hasonló szankciók mindaddig komoly érvágást fognak jelenteni a célba vett országoknak és szervezeteknek, amíg a dollár és más nyugati valuták maradnak a nemzetközi pénzügyi tranzakciók bejáratott elszámolási egységei. A Kína által a SWIFT alternatívájaként, a globális RMB-alapú utalások lebonyolítására létrehozott CIPS-t (China International Payments System vagy Cross-Border Inter-Bank Payments System; Határokon Átívelő Bankközi Kifizetési Rendszer) például ma még alig néhány tucat intézmény használja. Ha azonban a jüan a globális pénzügyi struktúra széles körben elfogadott szereplőjévé válik, a nyugaton indexre tett szereplők számára is ideális alternatívát jelenthet.

A rossz sajtóval zsarolható Kína

Másfelől azt is nehéz megjósolni, hogy az RMB világméretű térnyerésének folyamatára miként hatnak Kína utóbbi években tapasztalt gazdasági nehézségei, amelyek elharapózása miatt már az amerikai nemzetgazdaság utolérésére vonatkozó várakozások is egyre inkább kitolódnak. Ráadásul a világbanki támogatás ellenére, a féloldalas kínai liberalizációs politika miatt az RMB még ma sem tekinthető valódi globális valutának. Az ennek eléréséhez – valamint a fenntartható növekedés és az abból következő politikai stabilitás helyreállításához – szükséges piaci reformokra pedig jelenleg inkább csökkenni, mint növekedni látszik a Kínai Kommunista Párt vezetőinek hajlandósága.