Kitekintő.hu Ha nyitott vagy a világra.
Habár az emberiség történelmének legpusztítóbb epizódjaként elhíresült második világháború immár lassacskán 70 esztendeje véget ért, az egyes államok szerepének értékelése és a halottakról való megemlékezés mind a mai napig parázs viták, és nem ritkán szélsőséges nézőpontok számára nyújt kitűnő táptalajt. Nincs ez másképp Közép-Európában és a Balkánon sem, ahol pedig egy kormányzati döntés eredményeképpen első körben mintegy 400 német katona kaphatná meg a végtisztességet.
A podgoricai kormány elképzelései szerint az elesettek földi maradványait is befogadó emlékpark a főváros melletti katonai repülőtér közelében kapna helyet, amellyel a kabinet a Berlinnel még 2011-ben kötött, hadisírokra vonatkozó egyezményben vállalt kötelezettségeinek is eleget tehetne. Egy, önmagát csak a „Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Konzulátusa” néven megnevező csoport ugyanakkor kérelmet nyújtott be a parlament és az államügyész felé a munkálatok mielőbbi leállítása érdekében, mivel meglátásuk szerint egy „náci emlékhely” megalázó mind Montenegró, mind pedig az ország életében mélyen gyökerező antifasiszta tradíciók tekintetében.
A szervezet vezetője, a BalkanInsight.com hírportál beszámolójában is idézett Marko Perković sajtóérdeklődésre kijelentette: nem ellenzik a kihantoltak végső nyugalomra helyezését, a helyszínválasztással azonban már annál inkább problémáik vannak, mivel álláspontjuk alapján a történelmi, partizán-, és antifasiszta hagyományokra való tekintettel megengedhetetlen „ismeretlen fasiszták” emlékműve egy aktív katonai támaszpont közvetlen közelében. Ráadásul ez nem csupán a múlttal való teljes szakítást jelenthetne, de jelentősen kisebbíthetné az ország háború alatt kivívott érdemeit is.
2007-ben egy építkezésen találták meg, és exhumálták 400 ember földi maradványait, amelyeket egészen idáig egy Podgorica mellett fekvő katolikus közösségi házban őriztek. Az adatok alapján viszont még mintegy 2000 német feküdhet montenegrói területen jeltelenül elföldelve, a hivatalos statisztikák szerint mind a mai napig eltűntként nyilvántartva. Az ország az olasz kapituláció után, 1943 szeptemberétől egészen 1944 decemberéig volt Hitler csapatainak a kezén.
A „Jugoszláv Konzulátus” megalakulása után a tengerparti Tivat városában hozta létre főhadiszállását, ahol egy múzeumot is berendeztek az egykori közös délszláv állam emlékének ápolására: a tárlaton nevezetes események felidézése mellett megtekinthető a Jugoszláviát 1980-ig irányító Tito több kiállított egyenruhája és járműve is. A szervezet emellett a régi, szocialista Jugoszlávia címerével ellátott, névre szóló úgynevezett „emlékútlevelek” forgalmazásával is foglalkozik: nyilvántartásuk szerint a dokumentumra beérkezett igénylések száma immáron meghaladja az ötezret.
Kaszás Gábor
