Merkel keményen nekiment a szocialistáknak

A szerdán véget ért CDU-s kölni pártkongresszus három dolog kapcsán volt igazán jelentős: egyrészről bebizonyosodott, hogy a nagykoalíción belül komoly feszültségek vannak, másrészt Merkel meghirdette a „Németország a jövő irányába nyit-politikát”, harmadrészt világossá vált, hogy a kancellárasszony egészen biztosan vállalja 2017-ig az ország vezetését.

Németország de facto utolsó néppártja szerdán befejezte kétnapos pártkongresszusát, ami lényegében egyetlen emberről szólt, Angela Merkelről. Mivel ellenjelölt híján csak a jelenlegi kancellár neve volt az egyedüli opció a pártelnöki szavazólistán, nem csoda, hogy Merkelt 96,7 százalékkal újraválasztották pártelnöknek (bár ez még mindig elmarad a 2002-es 97,9 százalékos csúcstól). Az egybegyűltek pedig Merkeltől olyan beszédet kaptak, amilyenre szívük mélyén vágytak: Németországban jól mennek a dolgok, közösen remekül teljesítünk, a jövő kihívásait pedig bátorsággal együtt sikeresen meg fogjuk oldani.

Merkel lényegében egyetlenegy eredeti, kereszténydemokrata politikai célkitűzést említett meg beszédében, a híres fekete nullát, azaz az új adósságok nélküli költségvetést. Ezt leszámítva azonban semmi lényegeset. A CDU már évek óta „küzd” a témanélküliséggel, bár ez láthatóan nem nagyon zavarja, hiszen hosszú ideje stabilan 40 százalék fölött mérik a közvélemény-kutatások. A kereszténydemokraták ezt egyrészről a pártelnök elképesztő mértékű támogatottságának, másrészt a jelenlegi időszakot jól leíró századi „Biedermeier-állapotnak” köszönhetik, amely már hosszú ideje jellemzi a német közállapotokat – ahogy arra George Packer Merkelről szóló zseniális cikkében rávilágít. A német átlagpolgárt egyszerűen nem érdekli a politika, csupán abban érdekelt, hogy a dolgok el legyenek intézve. Merkel pedig elintézi azokat.

Ebbe a langymeleg helyzetbe érkezhet villámcsapásként Angela Merkel azon kijelentése, amelyben a jelenlegi közállapotok drasztikus mértékű megváltozását jósolta. A kancellárasszony szerint ugyanis egy igen komoly digitális forradalom előtt állunk, és csakúgy, mint az ipari forradalom idején, most is újra fogják osztani a kártyákat a világ pókerasztalánál. A nemzetközi szerepek felcserélődhetnek, és ha Németország nem kapcsol időben, akkor az egész folyamat vesztese lehet – véli a kancellár. Merkel szerint ebből fakadóan a CDU célja, hogy Németországnak egy jövőképet nyújtson, és nyisson a jövő felé (a jelenlegi pártszlogen így szól: „Mi Németország jövőjéért dolgozunk”). Egy, a Biedermeier-viszonyokba belekényelmesedett német polgár mást sem akar hallani, mint hogy a status quo kedvezőtlenül meg fog változni. De ha Merkel mondja, akkor elhiszi, hogy valóban jobb lesz.

Angela Merkel politikai energiáit már régóta a nemzetközi porondon vezeti le, lévén a belpolitika nem jelent neki igazi kihívást. Ennek megfelelően belpolitikai témák nem igazán kerültek elő a pártkongresszus alatt (bár az AfD előretörése azért megért volna néhány szónoklatot), egyet kivéve: a türingiai piros-piros-zöld koalíciót, más szóval az első Die Linke-s miniszterelnök megválasztása, Bodo Ramelow személyében. Merkel számára világos a helyzet: az erfurti példát többi is követheti, ha nem tudnak időben alternatívát állítani neki. Végső soron pedig 2017-ben a parlamenti választásokon köszönhet vissza a „baloldali népfront”, amit a CDU mindennél jobban elkerülne. Ezt pedig csak egyetlen egy dolog akadályozhatja meg Merkel szerint, nevezetesen egy erős Uniópárt (CDU-CSU).

„Egy baloldali büszke néppártként a Die Linke alattvalói szerepébe kényszerülve, hová akar még süllyedni az SPD, kérdezem én magamtól”- csapott oda Merkel a szociáldemokratáknak, a tömeg pedig ovációban tört ki. Nem csoda, hiszen a nagykoalíciós partnerek közötti feszültség az utóbbi hónapokban tapinthatóvá vált. Először Merkelnek az Oroszország elleni szankciók lagymatag támogatása miatt kellett megzaboláznia a koalíciós partnerét, most pedig az SPD lényegében összefeküdt az eddig politikailag fertőzőnek tartott posztkommunista Baloldallal. Ez így együtt már sok a CDU-nak.

A CDU komoly erőfeszítéseket fektet abba, hogy új csoportok irányába nyisson. A „jövő pártja” kétségkívül a fiataloknak szóló üzenet, a pártkongresszus előtt pedig olyan nyilatkozatokat lehetett hallani, hogy a CDU-t egy, a bevándorlók, vagy akár a melegek számára is attraktív párttá kell alakítani. Akármerre is nyitnak a kereszténydemokraták, egy valamivel mindenki tisztában van, a pártot igazság szerint Angela Merkel tartja össze. Hiába keringtek Merkelről olyan spekulációk, melyek a kancellárasszony idő előtti visszavonulását jósolták, a kölni pártnapok, illetve az ott kitűzött célok után világossá vált: Merkel 2017-ig biztosan folytatja.